A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 1. szám - A Karteljavaslat - Az ominózus "17. §" - A karteltörvény javaslata a parlament előtt

6 A KARTEL 1. sz. Ennek azonban az volt az előfeltétele, hogy az eddig exportra került 2 millió métermázsa cukor mennyiségével — redukálódjék a termelés. Termelésredukció keresztülvitele kartel nélkül alig képzelhető! Már pedig az ilyen veszteséges export megszüntetése — nemzetgazdasági érdek, tehát indirekt a kontingenskartel létrejövetele is az. Ezen felismerés természetesen arra késztette a német kormányt, hogy befolyását a kartel létrejövetele mellett érvényesítse, nehogy a számításba jövő 238 gyár közül egynémelynek túlzott kvóta igénye miatt az egész kartel felboruljon. De az a tény, hogy a fenti esetben mint karteltámogató lépett fel, ez csak nem akadályozhatja a kormányt abban, hogy pl. a vas árainak leszállítása kérdésében fel ne lépjen — ezúttal az illető kartel ellen! A kartelpolitika számára nem lehet egy sablont felállítani, amely szerint az összes kérdéseket meg akarjuk ítélni és nem lehet inkonzekvenciáról beszélni, mert egyik kartel létrejöttéhez a kormány douce violence alkalmazásától sem riad vissza, a másik esetben viszont élesen szembefordul valamely kartel gazdasági, avagy árpolitikájával. Ez éppen az a kettős feladat, amelyekről fentebb szóltam. SZEMLE. A karteltörvény javaslata a parlament előtt. Meglepő és lesújtó az érdeklődésnek az a tökéletes hiánya, amely mellett a karteltörvény parlamenti tárgyalása lezajlik. Nem lehet ezt másként értelmezni, mint egy be-nem-valott bizalmatlansági votumnak a javaslattal szemben. A fórumon megjelenik egy-egy szónok és elmondja a beszédét, de az üres padsorok megadják a választ — senki sem hiszi, hogy erőlködése célra vezetne. Az ellenzéki szónok előre tudja, hogy azért a javaslatból minden hibájával együtt változatlanul törvény lesz, a kormánypárti beszédekből hiányzik a lendület, a meggyőződés, hogy a Corpus iurist egy használható alkotással gazdagítják ... A vitának kiemelkedő szónokai Biró Pál, Marschall Ferenc és Gaál Gaszton voltak. Biró Pál a Gyosz közismert álláspontját adta elő, amely szerint a javaslat iparellenes tendenciájú és annak gyakorlati keresztülvitele tönkreteszi a válsággal küzdő iparunkat. Marschall Ferenc és Gaál Gaszton beszédeinek érdekességét az általuk az egyes kartelekre vonatkozólag közölt adatok képezték. Az egyik felszólalás adataira vonatkozólag Fenyő Miksa tollából jelent meg szakszerű cáfolat, a másik adatai ellen Biró Pál és Fellner György tettek cáfoló nyilatkozatokat közzé. így Gaál Gaszton adatairól azt olvassuk, hogy állítólag gyári árat — nagykereskedői árral, nyers vas árát rúdvas árával tévesztett össze. Sajnos, nem vagyunk az adatok birtokában és nem tudjuk felülbírálni e vitákat, de az a puszta tény, hogy gazdasági életünk kitűnőségei, akiknek igazmondásában egy pillanatig sem kételkedhetünk, ugyanazon cikkek árairól 24 órán belül homlokegyenest ellenkező adatokkal lépnek a nyilvánosság elé, — megerősíti felfogásunkat, hogy mennyire szükség van már egy pártatlan fórumra, amely eldönti ezeket a folyton megismétlődő vitákat. Bár jelen sorok írásakor a parlament még csak általánosságban tárgyalta a javaslatot, de mégis meglepő, hogy az összes szónokok „a kartelkérd ésr öl" mint olyanról beszélnek, és nem foglalkoznak a tárgyalás alatt levő javaslat alapelveivel. Nem hallottuk kifogásolni, hogy az egész kartelellenőrzés nem lehet a közgazdasági miniszter diszkrécionális joga, hogy céltalan kartelbíróságot alkotni, ha a magánfelet elütjük a panasz jogától, stb. . .. Már pedig ezek olyan kardinális pontok, amelyek az egész törvényjavaslatot eleve halálra ítélik, ezt tehát nem lehet a szakaszonkinti tárgyalásra hagyni, hiszen alapelveiben kellene a javaslatot módosítani, ha gyakorlati eredményt várunk tőle. - Az ominózus „17. §." Erős a hitünk, hogy mire e sorok megjelennek, a „lex Marschall" már a múlté lesz. De mégis meg kell emlékeznünk erről a sajátságos alkotásról. Kitűnő példája annak, hogy a törvényelőkészítő osztályon sokszor évek gondos munkáját képező javaslat milyen arculcsapást kaphat a bizottságban! Történik ez olyan politikusok részéről, akik a javaslat egész szellemébe bele nem élték magukat, annak egyes nüanszait nem ismerik. Ha törvény lesz az ilyen módosításból, akkor az, mint a törvény élő organizmusába bele nem illő vadhús, örökké zavarokat csinál. Ha a törvényhozásnak az lett volna az intenciója, hogy büntető üggyé degradálja a kartelkérdés nehéz és igen sok gazdasági szakértelmet igénylő kérdését, akkor egyáltalában nem alkotott volna új törvényt. Hiszen ha ezt akarjuk, akkor itt van az árdrágító visszaélésekről szóló törvény, egyszerűen csak alkalmaznia kellene ismét és akkor a királyi ügyészek lennének a magyar gazdaságpolitika irányítói! Pedig a miniszteri indokolás (13. oldal) foglalkozik a már meglevő törvényekkel és kifejti, hogy azok miért nem alkalmasak egy karteltörvény pótlására. Kitér az árdrágító visszaélések elleni törvényre is és megállapítja, hogy „különösen a kartelek visszaélései ellen ez a törvény sikerrel alig használható." Ennek dacára a bizottság elfogadott egy szakaszt a piaci összebeszélések ellen, amely édes gyermeke az árdrágításról szóló törvénynek. De súlyosan roszszabbított kiadásban! A büntető törvényszékeink helyébe ugyanis a rendőri hatóság lépett. A kiskunmajsai rendőrfogalmazó határozza meg, hogy a buza ára megfelelően alakul-e? („Kihágást követ el... aki a vásárra vitt mezőgazdasági cikk megfelelő piaci árának kialakulását... a termelők hátrányára ... mesterségesen befolyásolja".) Ez azt jelenti, hogy ha a chicagói tőzsdével már nem birunk, de legalább idehaza elbánunk azokkal az „ügynökökkel" . . . Erre aztán igazán csak a költőt lehet idézni: „Bánatában mi telhetett tőle, nagyot ütött botjával a szamár fejére." —^ „A Kartel javaslat." A GYOSZ állásfoglalása. (Egyetemi nyomda, 1931.) Érdekképviseleti állásfoglalásnak nem lehet feladata, hogy objektív legyen, tehát megfelel céljának, ha az olvasót informálja az illető érdekcsoport álláspontjáról, feltárja azokat az érveket, amelyek ezt a felfogást igazolják. Az objektív igazság leszűrődéséhez feltétlenül szükséges a különböző egyoldalú szempontok ismerete. Ennek a célnak kitűnően