A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 7. szám - A karteltörvény életbeléptető rendeleteinek ismertetése

54 A KARTEL lékeznünk a R.-nek egy rendelkezéséről, melyet ha akarjuk szépséghibának nevezhetünk, de súlyosan aggályosnak is mondható. Ugyanis a három évre történt kinevezés dacára, az elnököt és helyettesét az államfő, a tagokat pedig a kormány „tisztségük alól megbízatásuk időtartamának lejárta előtt is felmentheti." A törvénynek amúgyis az a legnagyobb fogyatéka, amire már gyakran volt alkalmam rámutatni, hogy az egész kartelszabályozást a kormány belső ügyévé tette. Láttuk, hogy a kartelbíróság teljesen gyakorlatiatlan intézménnyé süllyedt, melynek a valóságban egyáltalában nem lesz hatásköre, mert egyedül a kereskedelmi minisztérium léphet fel e bíróság előtt felperesként. Az egyetlen intézmény, amely a kereskedelmi miniszter hatáskörét kiegészíteni, ellenőrizni volna hivatott, a Kartelbizottságnak kellene lenni. Ezért kellett hibáztatni, hogy ennek tagjait a kormány nevezte ki, de a fenti rendelkezés még fokozza a törvény által teremtett abszolút függést azzal, hogy a kormánynak módjában lesz a neki nem tetsző bizottsági tagot ,,megbízatása alól felmenteni." A Kartelbizottság tényleg nem tölt be bírói funkciót, tehát nem kívánunk tagjai részére elmozdíthatatlanságot élete végéig, de mégis állástfoglal sokszor országos fontosságú kérdésekben és ez az állásfoglalás a fogyasztóközönség széles rétegei számára fontosabb lehet, mint sok bírói ítélet — tehát nem szabad a határozat hozatalánál vajúdó bizottsági tagok feje fölé azt a Damokles-kardot helyezni, hogy „ha a kormány intenciói ellen találok szavazni, akkor holnap megkapom a felmentésemet." Hiszen talált volna a kormány az országban 11 olyan férfiút, akikre 3 évig visszavonhatatlanul is rá lehetett volna bízni a kartelbizottsági tagságot! A R. második fejezete a kartelbizottság működését szabályozza. A rendelet 4. §-ának nagy jelentőséget tulajdonítok azon oknál fogva, mert itt a bizottság törvényadta hatásköréinek kiterjesztése állapítható meg. Már pedig ha elfoglalt elvi álláspontunknál fogva legélesebben helytelenítjük, hogy a kartel-ellenőrzés feladatát a kormány teljes egészében saját magára ruházta, akkor helyeselnünk kell, ha egy a kormánytól, bár mint fentebb láttuk, függetlennek ugyancsak nem mondható, de legalább a kormánnyal mégsem azonos szerv hatásköre kibővül. A kérdéses 4. §. ugyanis ekként szabja meg a bizottság hatáskörét: ,,A Kartelbizottság a törvény alkalmazásában felmerülő kérdések tekintetében a m. kir. közgazdasági (kereskedelmi) miniszter vagy más hatóság megkeresésére vagy pedig saját kezdeményezéséből nyilvánít véleményt." 7 sz. Jelentőséget és a törvény eredeti intenciójának kibővítését a szakasz utolsó szavaiban látunk, melyben a Bizottság jogot nyer saját iniciativájából véleményt nyilvánítani. Vagyis nem kell bevárni, amíg valamely eljáró hatóság hivatalos úton megkeresi és vélemény adására felszólítja. A R. azonban nem terjeszkedik ki annak megállapítására, hogy melyek az előfeltételei annak, hogy a Kartelbizottság valamely ügyben saját kezdeményezéséből állást foglaljon. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy ad 1) Szükséges-e, hogy a kérdés, melyben a Bizottság ekként állást foglal, már valamely hivatalos fórum előtt döntés alatt álljon, vagy pedig elegendő az, ha a Bizottság valami visszaélést avagy fonákságot tapasztal és ekkor erről véleményt nyilvánít és esetleg e vélemény alapján teszi meg az érdekelt a panaszt? ad 2) Ki dönt abban a kérdésben, hogy valamely kartelügyben nyilvánítson-e a Bizottság saját kezdeményezéséből véleményt? Ha pl. a bizottság egy tagja állásfoglalást óhajt valamely ügyben kiprovokálni és megkéri az elnököt vagy helyettesét, hogy hívja össze a bizottságot az általa javasolt tárgysorozat megvitatására, jogosult-e az elnök az összehívást megtagadni? Vagyis a „saját kezdeményezés" jogával a bizottságnak melyik szerve élhet. Ha az elnök megtudja akadályozni az ülés egybe-nem-hívásával valamely kényes kartelprobléma tárgyában való állásfoglalást, akkor voltaképen a bizottság egy igen fontos, éppen a R. által biztosított hatás köre vész el. Ezen aggályunk cseppet sem akadémikus, mert nagyon is el tudjuk képzelni, hogy pl. a Bizottság agrár tagja, aki komolyan veszi hivatását és az általa sérelmezett valamely eljárást a Kartelbizottság véleménynyilvánításának erkölcsi súlyával akar megbélyegezni, azonban elnöki ellenkezés folytán nem tudja a bizottság összehívását e célra elérni. Ha viszont összeül valamely alkalomból a bizottság, akkor sem bizonyos, hogy el fogja tudni érni az általa firtatott kényes kérdés napirendre tűzését. A R. ezen kérdések szabályozásával adós marad, tehát a gyakorlatnak kell majd ezt kifejleszteni és pedig oly értelemben, hogy ha egy tag kívánja, hogy valamely kérdésben a Bizottság állást foglaljon, illetve véleményt nyilvánítson, akkor az Elnök köteles a kérdést záros határidőn belül napirendre tűzni és az illető tagnak módot adni adatai előterjesztésére és a bizottság meggyőzésére. Könnyen lehetséges, hogy egy ilyen kellemetlen kívánságokkal előálló tagot a kormány felment a tisztsége alól, de mégis csak meg kell adni a módját, hogy a bizottság tagjai a rájuk háruló nehéz feladatuknak legjobb lelkiismeretük szerint feleljenek meg. ad 3) Ha sikerül a Bizottság saját kezde-