A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 7. szám - Alkalmazható-e jelenleg a "lex Marschall"?

7. sz. A KARTEL 55 ményezési jogába életet önteni és e szakasz alapján a Bizottság képes lesz termékeny munkát végezni, akkor a gyakorlatnak ki kell alakítani annak módját, hogy a Bizottság az adatok birtokába jusson. Ki fog tehát fejlődni az a gyakorlat, hogy a panaszos, aki a minisztérium bürokratikus elintézésétől félti panaszának sorsát, adatait a Bizottság tagjainak tudomására fogja hozni azzal a kérelemmel, hogy a Bizottság „saját kezdeményezéséből" nyilvánítson véleményt! Vájjon ezen kérés előterjesztése történhetik-e hivatalos beadvány formájában, az ma még kérdéses, mert a R. nem gondol közvetlen összeköttetésre az ügyfelek és a Bizottság között. Viszont azonban a bizottság a ,,saját kezdeményezéséhez" szükséges adatokat úgy és akként szerzi be, ahogy tudja és akarja! El tudnók tehát képzelni, hogy a Bizottság elnöke egyenesen berendezkedhetnék ily panaszok átvételére és azt kiszignálná a bizottság tagjaira, akik jelentést tennének, hogy foglalkozzék-e a bizottság a panasszal és ezen referátum alapján jönne létre a ,,saját kezdeményezés"-ből való véleménynyilvánítás. Ha tehát a panaszosnak sikerült előzetesen beszerezni a Bizottság állásfoglalását valamely ügyben, úgy ez a vélemény a minisztériumhoz benyújtandó, avagy esetleg már rég benyújtott és ott elakadt panasznak igen nagy súlyt adna. Látjuk tehát, hogy a bízottság hatásköre nem is olyan szük, ha személyi összetétele olyan lesz, hogy tagjai élni kívánnak a nekik biztosított jogkörrel és mindenütt felemelik szavukat, ahol a fogyasztóközönség és a köz érdekei forognak kockán, A R. egyéb szakaszai elvi jelentőség nélküli technikai részleteket szabályoznak, melyek közül, megemlítjük, hogy az egyes érdekelt minisztériumok és a kincstár jogügyi igazgatósága is értesítendő a tárgysorozat megnevezésével a bizottság üléséről, melyen magukat képviseltethetik. Megbízottaik a tárgyaláson résztvehetnek, azonban nem szavaznak a határozat hozatala felett. A határozatot írásban hozza a bizottság és közli a közgazdasági miniszterrel és a véleményt kérő más hatósággal. A bizottság ülései nem nyilvánosak és arról a bizottságon kívül állók részére közlést sem szabad tenni. * Az életbeléptető rendeletek ismertetése után meg kell még emlékeznünk arról, amiről e rendeletek nem intézkednek. Nevezetesen a Kartelbíróság szervezetére vonatkozólag hiányoznak azok a részletes rendelkezések, melyeket a törvény egyéb intézményeinek életbeléptetése alkalmából a R. tartalmaz. így csak egy kérdést kiragadva — a Kartelbíróság ötös tanácsának 2 ülnöke nem hívatásos bíró, hanem gazdasági szakférfiú. Ezeket a Kartelbíróság elnöke azon 10 szakférfiú közül választja ki, akiket az igazságügyminiszter számára előír. Az igazságügyminiszter viszont e 10 férfiút azon 30 szakember közül választja ki, kiknek névsorát a kereskedelmi miniszter e célból összeállította. A törvény semmiféle útbaigazítást sem ad, hogy ezen névsor minő elvek alapján készüljön. Míg a kartelbizottságra nézve a R. pótolja ezt a hiányt és miként láttuk, a 9 tagból hat tagra nézve előírja, hogy minő érdekeltségből kerüljön ki (a gyáripar, a kisipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, a fogyasztók, a munkásság egy-egy képviselőjének kell köztük lenni), addig a Kart elbír óságra nézve ily útbaigazítást annál is kevésbé találunk, mert ezzel az intézménnyel a R. egyáltalában nem foglalkozik. Ezzel ugyan igazolja azt a felfogásunkat,, hogy a Kartelbíróságnak mily kevés gyakorlati szerepe lesz a törvény alkalmazásában, a Kartelbíróság sajnálatos megcsonkítottságán pedig semmiféle végrehajtási rendelet a mi szemünkben nem tudott volna változtatni, mégis rá kell mutatnunk erre a szembeötlő hiányra. A rendelet másik hiányossága az, hogy a ,,lex Marschall", a piaci összebeszélések" tilalmi szakaszával egyáltalában nem foglalkozik, holott a törvény vonatkozó szakasza eleve kijelöli ama kérdéseket, melyek szabályozását a kibocsájtandó végrehajtási rendeletre kívánja hagyni. Ezzel a kérdéssel azonban Szemle rovatunkban külön kívánunk foglalkozni. (K-S.) SZEMLE. Alkalmazható-e jelenleg a „lex Marschall"? A karteltörvény javaslatának eredetileg 16 szakasza volt, a 17-ik szakasz már a zárórendelkezést tartalmazta. A képviselőház bizottsága előtt terjesztette elő Marschall Ferenc országgyűlési képviselő azt a kívánságát, hogy a piaci összebeszéléseket is a karteltörvény körébe kell vonni. Előadta ugyanis, hogy a mezőgazdasági termények áresése nem csupán az általános gazdasági helyzetre vezethető vissza, igen gyakran az illető piacon bevásárló cégek létesítenek megállapodást arra vonatkozólag, hogy nem fejtenek ki versenyt a vásárlás terén, nem licitálják túl egymást, hanem egységesen egy olyan alacsony árat ígérnek be csupán, amely az országban uralkodó tényleges árakkal nincs is összhangban. Mégis a gazdák kénytelenek ily alacsony áron is megválni i terményeiktől, mert a pénzre szükségük van, a piacon pedig senki sincs — éppen az összebeszélés folytán, — aki magasabb árat igérne. Ezen j sérelmes helyzet kiküszöbölésére egy 17-ik § fel! vételét javasolta Marschall, mely az ilyen össze; beszélést a termelők hátrányára büntetendő csej leleménynek minősíti és az eljárást az illető piacon vásárrendészetet gyakorló rendőrségre j kívánta bízni. A válasz erre a szakaszra országos I felháborodás volt, minden egyébtől eltekintve | márcsak azért is, mert az egyes vidéki rendőrsé-