A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 7. szám - A karteltörvény életbeléptető rendeleteinek ismertetése

7. sz. A KARTEL 53 niszter által adott határidőn belül történik, akkor a bemutatás szabályszerűen történtnek tekintendő. A bemutatás elmulasztása esetében a mi­niszter a kötelezetteket annak eszközlésére hívja fel. Ennek a törvény értelmében pénz­büntetés kirovása mellett kell történni (T. 14. §), ezt az intézkedést azonban mellőzni kell az ellen, aki kimutatja, hogy mulasztása vétlen volt. A Ill-ik fejezet a képviselők bejelentésé­ről intézkedik. Az okirat bejelentésével egyidejűleg, tehát a jelenleg működő kartelek f, évi december hó l-ig kötelesek belföldön lakó képviselőjü­ket bejelenteni. Ezen képviselők hatáskörét a T. megszabja, azt jogügyletileg korlátozni nem lehet. Ha azonban több képviselőt jelen­tettek be, ezekre nézve elő lehet írni, hogy csak valamennyien vagy legalább ketten együt­tesen tartoznak eljárni. A képviselő megnevezését tartalmazó ok­iratot, mely lehet maga a kartelmegállapodás, avagy külön okirat, valamennyi résztvevőnek alá kell írni. A képviselő elfogadási nyilatkozatának is az okiratból megállapíthatónak kell lenni. Ha a képviselőnek bejelentése egyáltalá­ban nem történik meg, vagy csak hiányosan, úgy a kötelezettek azzal a figyelmeztetéssel hívandók fel a hiánypótlásra, hogy a határ­időnek elmulasztása esetén a miniszter meg­keresi a Kartelbíróság elnökét ideiglenes kép­viselő kirendelése iránt. Ez utóbbi kirendelésére akkor kerül sor, ha a megállapodás résztvevői képviselőről nem gondoskodtak, ha a meghatalmazás meg­szűnése folytán a kartel képviselő nélkül ma­rad, vagy ha a résztvevők között a meghatal­mazás fennállása, terjedelme tekintetében vita támad. Az ideiglenes képviselőt a Kartelbíróság elnöke a kamarai lajstromban bejegyzett ügy­védek sorából jelöli ki és ennek megbízatása addig tart, amíg a kartel szabályszerű beje­lentéssel képviselőt vall. A IV. fejezet a .,nyilvántartásról" szól, részletes utasításokat tartalmaz, hogy a ke­reskedelmi minisztérium segédhivatala miként vezesse a nyilvántartást. Lényeges az. hogy itt is. miként a telek­könyvben, bevezetés csakis írásbeli intézkedés alapján történhet, tehát a beadvány tartalmát nem közvetlenül jegyzik át a nyilvántartás megfelelő rovatában. Ekként minden bejegy­zésnél az adatoknak a referens formai és ér­demi vizsgálatán keresztül kell menni. A nyilvántartás legtöbbet vitatott kér­dése az adatokkal elkövethető indiszkréciók elkerülése volt. A törvényhozó itt is két ma­lomkerék közé került — a kartelek üzleti tit­kaik felfedése ellen a legélesebb harcot vív­ták. Az ellenpárt rámutatott arra, hogy az egész nyilvántartás céltalan akkor, ha csakis a miniszternek van betekintése, mert hiszen a miniszter a T. értelmében amúgy is felszól­hatja az érdekelteket az összes általa kívánt adatok beszolgáltatására, ellenben az az ipar­űző,- akit valamely kartelmegállapodás sujt, sokszor azt sem tudja ki ellen forduljon, ki ellen kérjen segítséget. Tehát jogos érdeke fűződhetik ahhoz, hogy a vele szemben álló kartel résztvevőinek nevét, a megállapodás lényegét megismerje. A dilemmát salamoni ítélettel oldja meg a R. Olyanformán, mintha a telekkönyvben az irattár titkos volna, a be­tétek betekintése ,,jogos érdek" kimutatása esetében engedélyeztetik. Ugyanis a megálla­podások benyújtott szövegét és az ezekkel kapcsolatos iratokat, főként pedig az üzemi és gyártási titkokat szigorúan bizalmasan kell kezelni, míg a Kartelkönyv adatairól má­solatot lehet adni, aki kimutatja, hogy az adatok ismeretéhez jogos érdeke fűződik. * A harmadik rendelet: 5382 1931. szám alatt jelent meg és a kartelbizottságról szól. Két fejezetre oszlik, az I. fejezet a bizottság szervezetét, a Il-ik annak működését szabá­lyozza. A törvény tervezete a bizottság összeté­telét a kormánytól függetlenül állapította meg, amennyiben a tagokat túlnyomó részben bizonyos testületek választották. Azonban már a javaslat és ennek alapján a törvény is a bizottságot csakis a kormány által kinevezett tagokból állítja össze. Az elnököt és az elnök­helyettest az államfő és a bizottság 9 tagját a kormány nevezi ki; ezen kinevezés eszköz­lésében a kormányt a törvény egyáltalában semmiféle irányban nem köti meg, mert csak annyit mond, hogy a bizottság tagjait a kor­mány ,,a gyakorlati és elméleti szakemberek so­rából nevezi ki." Ilyen körülmények között az egyes érde­keltségi csoportok joggal sérelmezhették, hogy a törvényben nem történik intézményes gon­doskodás arról, hogy érdekeiknek szószólója legyen a bizottságban. A törvénynek ezen súlyos fogyatékát tompítja le a R., mely, ha már kinevezési alapon a kormány dönt a bi­zottság összetételéről, legalább a tekintetben köti meg a kormány kezét, hogy választását kinek köréből tartozik megejteni. így a keres­kedelmi miniszter által kijelölt 7 tagból egyet­egyet a gyáripar, a kisipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság terén működő szakfér­fiak közül kell választani, míg a népjóléti ál­tal kijelölendő 2 tagból egy a fogyasztóközön­ség általános érdekei képviseletére hivatott egyéniség, a másik pedig a munkásság kép­viselője. A bizottság tagjainak kinevezése 3 év tar­tamára szól. Ezzel kapcsolatban meg kell em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom