A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 6. szám - Mitteleuropäiche Kartelle im Dienste des industriellen Zusammenschlusses. Irta: Hantos Elemér (Organisation Verlagsgesellschaft, Berlin 1931) [Könyvismertetés]

48 zott eszközök alkalmasak „más gazdasági alanyokat létükben veszélyeztetni, üzemüket megbénítani vagy aláásni, hitelüket és üzleti tekintélyüket állandóan huzamosan veszélyeztetni." Felperes állítja és bizonyítást ajánlott azirányban, hogy a 10 alperesi gyáros a gyógyárú termelést csaknem 100%-ban kezében tartja. Ha tehát e gyárosok valamely kereskedőnek egyöntetűen megtagadják árúval való ellátását, akkor az illető legyen bár új alakulat, avagy tekintélyes múltra visszatekintő cég, a közhatóságoktól nyert iparűzési engedélye dacára képtelen abban a szakmában kereskedői tevékenységet kifejteni. Ezen állítás valósága esetén feltétlenül a jóerkölcsökbe ütközik a bojkottot eredményező megállapodás. Ezen nem változtat az, hogy vájjon ez a bojkott egy előre meghatározott személy ellen irányul-e vagy többekkel szemben áll be. Hangsúlyozza az ítélet, hogy a bojkott nem ütközik feltétlenül a jóerkölcsökbe, mert ha bebizonyosodnék, hogy az alperesi egyesület felperesnek tagjai sorába való felvételét elfogadható tárgyi okok alapján tagadta meg, úgy felperes a felvétel megtagadásából és az őt ért bojkottból semmiféle jogi igényt nem támaszthatna. Ha tehát valamely egyesület távol tartja tagjai sorából a megbízhatatlan személyeket és ezt a megbízhatatlanságot tárgyi okokkal igazolni tudja, úgy még az a körülmény sem teszi jogtalanná a bojkottot, ha annak következtében tényleg beáll az illető gazdasági tönkrejutása. Ezen kivételt a bojkott-tilalom alól azért kellett létesíteni, mert nem lehet a magángazdaság alanyait arra kényszeríteni, hogy üzleti összeköttetést tartson fenn olyan üzletfelekkel, melyek hitelképessége és üzleti morálja ellen jogos aggályokat hoz feL Ezen okoknál fogva a feloldás utasítja az alsóbíróságokat, hogy vegyenek fel bizonyítást a tekintetben, vájjon az alperesi gyárosok összeségükben tényleg olyannyira monopolisztikusan uralják-e a gyógyárútermelést, hogy bojkottjuk felperes gazdasági megsemmisülésére vezethet-e; másrészt helytállók-e alperesek utalásai felperes bonitását és üzleti hírnevét kétségbevonó körülményekre? Mert ha a bizonyítás azt eredményezné, hogy az alperesi gyárosok árúja nélkül nem lehet a szakmában prosperálni, másrészt felperes hitelképességének megrendítése a bojkottot nem indokolja — úgy a keresetnek helyt kell adni. Bár fentiek szerint nem állunk végítélettel szemben, de a feloldás tartalma világosan mutatja a bécsi legfelsőbb bíróság állásfoglalásának irányelveit. Irodalom. „Mitteleuropáiache Kartelle ím Dienste des industriellen Zusammenschlusses." Irta: Hantos Elemér (Organisation Verlagsgesellschaft, Berlin 1931). Az illusztris szerző, aki a középeurópai gazdasági egység megteremtése érdekében évek óta nagy és termékeny propagandát fejt ki, ezúttal azt a kérdést vizsgálja meg, hogy mennyiben segítik elő a középeurópai nemzetközi kartelek az oly kívánatos gazdasági egység megvalósulását. 6. sz. A háborút követő szerencsétlen békekötések Középeurópa gazdasági egységét megszakították: az addig gazdaságilag egységes terület különböző részei közé vámfalakat emeltek és ezzel megnehezítették főleg az ipari termelés helyzetét. Az államok kereskedelmi politikája nem tudott ezen káros gazdasági állapot ellen hathatós orvosszert nyújtani, ami részben a védvámos irányzatra, részben pedig politikai okokra vezethető vissza. így hát az ipar a saját erejére lett utalva és nemzetközi kartelek alkotása útján javított helyzetén. E kartelek főelőnyeit szerző a termelés terén látja. A fogyasztók eddig még nem sokat profitáltak a nemzetközi kartelek fennállásából, mert ezek nem lettek a vámok surrogátumaivá, amiként azt gondolni lehetett, hanem inkább a vámfalak fenntartására törekszenek. így nem volt lehetséges a termelő költségek nagyobbmérvű nemzetközi kiegyenlítése és ezzel az árnívó leszállítása. A kartelek eredményei a racionalizálás terén sem nyilvánulnak az árak csökkenésében, hanem a vállalkozói nyereséget növelik. Az árnívó magasan tartásához hozzájárul az a legtöbb kartelnél fennforgó körülmény, hogy a karteltagak üzemei nem egyformán modernül lévén felszerelve, termelő költségeik különbözők és így a kartel kénytelen árait a legmagasabb termelő költséggel dolgozó tag kalkulációjához idomítani. Természetesen a gazdasági depresszió határt szab a kartelek árpolitikájának is és így a háború után a kartelek célkitűzései között az áremelő célzat mindinkább háttérbe szorul és előtérbe lép a termelőköltségek csökkentése és a racionalizálás. A nemzetközi gazdasági közeledés szempontjából vizsgálva a kartelek jelentőségét, megállapítja, hogy a kartelbe tömörülés csak egyik és nem minden téren járható útja a nemzetközi gazdasági közeledésnek, mert az ipari ágak egész sora, a mezőgazdaság stb. kartelirozásra nem alkalmasak. Figyelemreméltó szerző álláspontja a kartelek jogi szabályozása tekintetében. Nem közjogi, hanem magánjogi alapon tartja kívánatosnak a szabályozást, mert amíg az intézkedéseket a közigazgatás diszkrecionárius hatáskörébe kellene utalnunk, amíg nincs megvalósítva a „Justízmássigkeit der Verwaltung", addig a közjogi alapon való szabályozásnál nem lát kellő garanciákat. A nemzetközi kartelek szabályozása természetesen csak nemzetközi egyetértéssel valósítható meg és úgy ennek előkészítését, mint a nemzetközi kartelek felett való felügyeletet egy nemzetközi (a Népszövetség égisze alatt működő) szerv feladatává óhajtja tenni. A középeurópai kartelek ismertetése és a nemzetközi kartelek irodalmának kritikai tárgyalása egészítik ki az értékes munkát. sz. a. A KARTEL . Dunántúl" Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Részvénytársaság.