A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 6. szám - A kartelek multjából. Gazdasági történeti visszatekintés

6. sz. A KARTEL ^3 ugyanis az árúcikkek legnagyobb része monopólium tárgyát képezte. 1624-ben a parlament a koronával szemben egy „antimonopolisztikus statútum" kibocsájtását erőszakolta ki. De ez sem jelentett végleges leszámolást e rendszerrel, mert a királyi kincstárnak a monopoli umokból jelentékeny és a parlament megszavazásától független jövedelme volt, így a statútum tilalma alól annyi kivétel tétetett, hogy ez csakhamar hatályát vesztette. De nem egyedül a királyi privilégium alapján keletkezhetett monopólium. így a széntermelés Anglia egyes vidékein már a XVI. század végén monopóliumnak örvendett, annak folytán, hogy egy-egy ipari központ rá volt utalva a földrajzi fekvés szerint legközelebbi szénvidékre és így az akkori igen drága szállítási viszonyok mellett a távolabb; szénvidék versenve úgyszólván teljesen ki volt zárva. E helyzeti monopóliumhoz járult sokszor a királyi privilégium is. így az egész XVII-ik századon keresztül a Londont szénnel ellátó vidéken csak egy érdekeltségnek volt joga szenet hajóra rakni és elszállítani, minek folytán természetesen csakis annyi szén került szállításra, hogy a nagy kínálat le ne szoríthassa a lehető legmagasabbra szabott árakat. Busás hasznából ez az érdekeltség — angolul Gild — szívesen adózott súlyos összegeket a kincstárnak. A támadások, melyek e rendszer ellen akkor elhangzottak, meglepően megőrizték a mai napig aktualitásukat, úgy. hogy akik a kartelkérdéssel alaposan óhajtanak foglalkozni, számos érdekes szempontot és tanulságos adatot találnak az elsárgult 300 éves iratok között. Hasonlóképen érdekes az angol szappangyártás esete. A régi londoni céhnek veszedelmes konkurrense támadt a királyi privilégiumra alapított szappanipari társaságban, mely a kincstárnak szállított évi ötezer tonna szappan ellenében elérte, hogy ama nyersanyagok behozatala, melyre a régebbi módszer szerint dolgozó céheknek szükségük volt — eltiltatott. Később pedig egyenesen rendelet jelent meg, mely szerint egy mérföldnyi körzetben London. Westminster és Bristol városok körül tilos volt másnak, mint a privilégizált társaságnak szappant főzni. Ez utóbbinak egyébként is az egész termelés alá volt rendelve, olyképen, hogy csak az kerülhetett eladásra, amit a társaság megvizsgált és jónak talált. A következmény nem késett, az árak a társaság működése folytán csakhamar megkétszereződtek. De ugyanez volt a helvzet a többi iparágakban is. a közhangulat forrongott a privilégizáltak visszaélései ellen. E hangulatnak hűséges kifejezője volt az angol parlament, mely a legnagyobb kíméletlenséggel járt el velük szemben. Tagjai közt nem tűrte meg valamely királyi monopólium élvezőjét és 1641-ben tényleg a House of Commons 4 tagját kiutasította e címen. Mindeme tényekből önként adódik a következtetés: a kapitalisztikus termelési rend bölcsőjénél nem a szabad verseny, hanem a monopólium állott. Akkor is, miként ma, súlyos érveket lehetett a monopólium mellett felhozni, nevezetesen, hogy a kezdődő nagyipari, vagyis nem kézműves vállalkozások fellendítése csak a monopólium által biztosi; tott busás hasznok mellett lehetséges, mert a I vállalkozási kedv ekkor még csírájában volt, | — és hogy így érhető el olcsóbb és jobb minőségű termelés. így hangzottak az ígéretek : és az akkor divatos jelszavak. Tényleg azonban éppen ellenkező volt a hatás, mert a leg< több iparágban elkedvetlenítette a vállalkozó szelleműeket, kik nem merték felvenni a | versenyt a privilégizált csoporttal. E rendszer éppen Angliában érte el az európai államok \ közül a tetőüontját, de viszont ott is számolt le vele az élet legkorábban. Az angol közvélemény a monopóliumok ' elleni gyűlöletét a privilégiumokat osztogató i királyság ellen irányította és midőn az angol 1 forradalom, melyet Cromwell nevével kapI csolunk össze, kitört és Jakab király feje porbahullt, akkor a megerősödött parlament keresztülvitte akaratát és eltörölte a monopóliumokat. Tehát Angliában már a XVII-ik század második felében találjuk a szabad verseny és iparszabadság kezdetét. A konti• nensen a fejlődés nem volt ily heves és gyors. A monopolis7:tikus visszaéléseknek kevésbbé súlyos és nyilvánvaló eseteivel találkozunk itt, viszont azonban egy évszázaddal tovább kísért itt e rendszer, mint Angliában. Ez a százesztendős előny (amennvivel Angliában a monopóliumok eltörlésével előbb állott be a szabadverseny), bizonyára jelentékeny ténvezője volt az angol ipar fölényének, melvet útívszólván a világháborúig rae?I tartott. A XVII-ik század második felétől kezdve két évszázadon át a szigetország a 1 szabad verseny klasszikus hazája volt. Kivételt csupán a bányászatban látunk, melyre később térünk ki. Ez a gazdasági irányzat termelte ki az individualista nemzetgazdaságtant, melvet A_dam Smith nevével jelölünk E kiváló tudós és egész iskolája a szabad I versenyt az emberi természet szükségszerű folvománvának tekintette és egyáltalában nem számított annak kizárási lehetőségével. Nem mintha ekkor még csak az előnveít, a ; vállalkozó kedvre gyakorolt stimuláló hatását látták volna a szabad versenynek. Sőt ennek végzetes hatásai már ekkor mutatkoztak. A tengerentúli piac még nem volt kellően megszervezve és a gomba módra szaporodó éépi üzemek az akkor még minimális belföldi szükségletnek sokszorosát termelték. E túl; termelés következtében a verseny a véglete• kig elfajult és az új ipar 1833-ban oly válsá-