A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 6. szám - A kartelek multjából. Gazdasági történeti visszatekintés

42 A KARTEL 6. sz. nek tekintették addigi hasznukat és ennek fenntartása érdekében az általános bizonytalanságot 15—20%-kal azonnal belekalkulálták! Vagyis még elő sem állt a káruk, máris áthárítják a fogyasztóközönségre. Ez még önző üzleti szempontból is nagy rövidlátás volt, mert az a 15 százalékos emelés ily rövid idő alatt nem tehetett ki oly összeget, mint amennyi kárt saját maguknak is okozhattak volna a pánik hangulat fokozásával és ennek további esetleges következményével. Mindannyiunknak volt vesztenivalónk, de mindenki az ország sorsának jobbrafordulásától várta a megváltást éppen csak az a néhány kartel szeparálta saját érdekét és hasznának szárazra mentéséről a közérdek súlyos veszélyeztetésével gondoskodott. Egy gyenge érvet enyhítő körülményként felhozhatnának védelmünkre — túlnagy volt a kísértés! Amíg verseny van egy szakmában, addig minden tizedszázalékos emelésnél, hitelmegszorításnál tekintetbe kell venni a versenytárs magatartását és így csak valóban kényszerítő körülmények elég erősek ily elhatározás keresztülvitelére. Ezzel szemben húsz-harminc kartelvezetőségnek határozata egy óra elforgása alatt meghozott határozata az egész ország gazdasági képét meg tudja változtatni. Ekkora hatalmat nem lehet és nem szabad törvényes ellenőrzés, korlátozás nélkül hagyni. Elismerjük, hogy vannak kartelvezetők, kiknek előrelátása, önmérséklése, szociális érzése pótolja a törvény szigorát. A törvény azonban legyen meg, nehogy túlságos legyen a kísértés! Jobb szerettük volna azonban, ha a karteltörvény még a mostani izgalmak és indokoltan kartelellenes hangulat beállta előtt lépett volna életbe . . Ugyanis a karteltörvényt senki se tekintse valami istenostorának, amely az egyéb vész-intézkedésekkel együtt szakadt ránk. E törvény ugyanis elsősorban a gazdasági élet újabb keletű alakulatainak és a velük kapcsolatban felmerülő jogi problémáknak szabályozására hivatott — nem pedig kizárólag az árdrágító visszaélések megtorlására. A törvény tartalmán és intézkedésein természetesen nem változtathat az életbeléptetés időpontja; azonban káros pszichológiai momentumot jelenthet, hogy a kartelek elleni országos felzúdulás nyomába jön az életbeléptetés.1 Ugyanis az összes érdekeltek, tehát úgy a feleknek, mint az illetékes eljáró szerveknek át kell hatva lenni attól, hogy a karteltörvény feladata nem egyoldalú és negatív, hanem ugyanoly mértékben pozitívan alkotó is. Általában a közérdek szempontjának érvényesülését hivatott biztosítani e törvény. 1 E sorok a lemondott kormány kereskedelmi miniszterének azon nyilatkozata nyomán íródtak, hogy rövidesen életbe lépteti a karteltörvényt, lapzártakor úgy értesülünk, hogy az új kormánynak is eltökélt szándéka a törvény életbeléptetése. Ahol tehát a gazdaságunk egyetemes érdekei egybeesnek valamely kar tel célkitűzéseivel és nincs okunk kételkedni, hogy az esetek többségében ez az eset, ott minden törvényes eszközzel támogatni kell a kartelt. A karteleknek tudniok kell, hogy legitim törekvéseiknek leghatalmasabb segítőtársa a karteltórvény és e szempontnak át kell hatni az intézkedésre hivatott szerveket is. Kölcsönös bizalomnak kell kartelt és kartelhatóságot egybekapcsolni — bonyolult és súlyos gazdasági problémák megoldása egyedül a törvény szigorával, kölcsönös jószándék nélkül alig képzelhető. Ezért lett volna jobb, ha a felsőházi letárgyalás után, éppen midőn kevésbé dominált a kartelellenes hangulat, életbelépett volna a törvény. Arra azonban jó volt egyes karteleknek ez a jelenlegi önleleplezése saját veszélyességük tekintetében, hogy ez által talán mégis elérjük a törvény életbeléptetését. Ennek elodázására bizonyára ugyanolyan hatalmas erők jöttek illetékes helyen működésbe, aminővel az érdekeltek elejétől kezdve elgáncsolni törekszenek e törvény megszületését. így hát azt kell mondanunk az életbeléptetésről — inkább most, elkésve, mint soha! A kartelek múltjából. Gazdasági történeti visszatekintés. A szabad verseny és a monopóliumok szembenállása nem a mai korunk terméke. A szabad verseny grafikonja a kapitalizmus fejlődéstörténetében éles hullámvonalat ír le. Nem is érintve ehelyütt a céhek gazdai sági alakulatát, mely szintén a hasonnemű iparosok megállapodása az iparűzés feltételeire vonatkozólag, a korai kapitalizmus sem szakított a korlátokkal, sőt ez a monopóliumok virágzó időpontja. A korai kapitalizmus jelenségeit legszabatosabban Angliában észlelhetjük, tudvalevőleg itt ment végbe először e fejlődés és az egyes szakok világosan megkülönböztethetők. Ha tehát itt vesszük a viszonyokat szemügyre, azt találjuk, hogy a gyári termelés kezdetének időpontjában nem álltak nagy tőkék a vállalkozók rendelkezésére, ami normális viszonyok között a fejlett kapitalizmust jellemzi. Már pedig a gépüzem berendezéséhez jelentékeny álló tőke volt szükséges, mellyel akkor csak igen kevesen rendelkeztek: néhány vállalkozó szellemű udvaronc és pénzember forgatott agyában ily merész terveket. Ezek után az iparűzési engedélyt katonai vagy politikai érdemeikért királyi privilégium gyanánt kizárólagossági joggal kapták és ezért súlyos összegeket fizettek évente a kincstárnak, így Shakespeare korában az angol parlamentben heves kirohanások hangzottak el az árdrágító monopóliumok ellen. Ezidőben