A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 5. szám - A hűség-rabatt kérdése - Csak pártatlan összetételű választott bíróság kikötése érvényes

40 A KARTEL 5. S2. zetes levonása után, melyet a központi iroda saját céljaira használhat. A választottbírósági eljárást a szerződés következőképpen szabályozza: elsőfokon az Országos Bajor Szakegyesület ügyvezetője dönt. Ha döntése ellen perorvoslattal élnek, akkor ugyanez az ügyvezető elnöklése mellett öt tagu választottbíróság véglegesen határoz. A bíróság tagjai az elnökön kívül a karteliroda ügyvezetője és a kartel által kiküldött három választmányi tag. Adott esetben vitássá vált, hogy egyik karteltag megsértette-e a kartelszerződést, valamely megrendelés bejelentésének elmulasztása által. Az ügy csakhamar a kartelbíróság elé kerül. Ugyanis először a választottbíróság határozott az ügyben, el is ítélte az illető szerelőcéget egy bizonyos büntetés megfizetésére fel kellett volna tehát használni a deponált biankó váltókat. A német kartelrendelet 9. §-a értelmében azonban ilyen biztosítókok a karteltagok ellen csak a kartelbíróság elnökének előzetes beleegyezésével használhatók fel (Praeventivcensur). Dönteni kell tehát, hogy megadható-e a váltók felhasználására az engedély? De a megbüntetett szerelő cég azonnali hatályú felmondásának érvényessége felett is döntést kellett hozni. A kartelbíróság nem bocsájtkozott bele a szerződésszegés ténykörülményeinek vizsgálatába, hanem jogi alapon döntött a kartel ellen. Ugyanis kimondotta, hogy olyan összetételű választottbíróságnak kikötése, mely a pártatlan elintézést már eleve nem biztosítja, nem tekinthető hatályosnak. Az elnök kivételével az összes választottbírák az ellenérdekű kartel tagjai sorából kerülnek ki, ezek pedig egyenesen anyagilag is érdekelve vannak a döntésnél, és a kiszabandó büntetés minél nagyobb mérvénél, hiszen a büntetéspénzek, miként láttuk 20 %-os levonással a kartel tagjait gazdagítják. A kartelbíróság tehát nem engedélyezte a váltók felhasználását, sőt érvényesnek mondotta ki az azonnali hatályú felmondást, mert nem kötelezhető valaki arra, hogy olyan kartelnek legyen tagja, mely a felmerülő vitás ügyek elintézésére nem tudja a pártatlan elintézést biztosítani. E döntés igen nagy érdeklődést keltett ós a német napilapokat is megjárta, mert felhívta a kartelvezetöségek figyelmét arra, hogy a választottbíróságok összetételénél ügyelni a pártatlanság biztosítására. Irodalom. Kötött és szabad gazdaság. Dr. E. Wagemann tanár a német birodalmi statisztikai hivatal elnöke „Struktur und Rythmus der Weltwirtschaft" c. újonnan megjelent könyvének egyik fejezetében azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a német gazdaság mely részében érvényesül a szabad verseny elve és viszont mennyiben állunk szervezett, kötött gazdálkodással szemben. Mindenekelőtt rámutat a közszolgáltatások szerepére: a német nemzeti jövedelem 12 %-át a közigazgatás, posta-távirda és vasútak fixfizetéses alkalmazottai kapják; itt a szolgáltatás és annak ellenértéke teljességgel kötött, tehát ki is hagyható a gazdasági élet vizsgálatánál. A gazdasági tevékenységet külföldi és belföldi ágakra osztva szerző megállapítja, hogy az exportnál még csaknem teljes mértékben a szabad verseny érvényesül, bár a nemzetközi kartelek és a vámvédelem ezt is fokozódó mértékben befolyásolja. A belföldi termelésnél ismét meg kell különböztetni mezőgazdaságot és ipart. Az előbbi esetében még alig tapasztalunk kötöttséget, mert vannak ugyan szövetkezetek, de azok alig képesek a szabad áralakulást befolyásolni. Egész más a helyzet a belföldi ipari termelésnél. A kötöttségek irányulnak a termelés mennyiségére és annak árára. Ezidőszerint azok a kartelek, melyek tagjaiknak a termelésük mennyiségét is előírják csupán jelentéktelen kisebbségben vannak, ez a mennyiségi kötöttség tehát nem számottevő. Annál fontosabb azonban az árbeli kötöttség. Kezdődik ez ott, hogy a vállalkozónak termelése érdekében eszközölt kiadásai, melyek összeségükben a termelési önköltségeket adják, jelentékeny részükben előre meghatározottak, vagyis nincsenek a szabad versenynek alávetve. így a munkabérek és fizetések Németországban 80—90% erejéig kollektív szerződések tarifái által nyernek egységes szabályozást. A feldolgozandó nyersanyagok árát 50 %-ban kartelszerű alakulatok egységesen szabják meg. Ehhez járulnak még a közterhek és a szállítási költségek fix tarifája. Ezek szerint az önköltségi ár alakulásának legalább a felerészében kötött tényezők szabják meg. Az önköltségeknek ez a részbeni egységesítése természetesen az eladási árak terén is érezteti a hatását, ezt nevezik az áralakulás indirekt kötöttségének. Ezenfelül azonban létesülnek direkt ármegállapodások. Ezek a gyáripar termékeinek 25—30 %-a részére tartalmazzák az árak előírását, míg a kézművesipar terén az árbeli kötöttség mértéke 15—20 %-ra tehető. Mindezen számítások alapján a szerző arra a megállapításra jut, hogy Németországban a közvetett és közvetlen árkötöttség az ipari termékek árainak 50 %-ára vonatkozik. A detail kereskedelemben csak mintegy 15 %-ban állnak fenn direkt ár kartelek, a gyárosok egységes árai nyomán azonban az indirekt kötöttség itt is igen jelentékenymérvű. Ezen árkötöttségek sem jelentenek azonban teljesen merev rendszert, mert azért a konjunktúra ingadozásaival szemben ezek az árak sem tudnak egészen elzárkózni, azonban a hozzáigazodás lassú, tökéletlen és sokszor elkésett. Másrészről az sem hagyható figyelmen kívül, hogy még a látszólag tényleg szabad versenyben mozgó vállalkozásokra is kötöttségek nehezednek, így, hogy csak egy példát említsünk a magángazdaság igen jelentékeny terhe a kölcsönei után fizetendő kamat, melynek mértékét a nemzetközileg szervezett banktőke szabja meg; fejlett ipari államokban a nemzeti jövedelem 10 -%-át teszi ki a gazdaság által kamat címén évente fizetendő összeg. — Ezen adatok érdekes képét nyújtják a szabad verseny háttérbe szorulásának a kötött gazdálkodással szemben és ez a folyamat állandóan .erősbödő tendenciát mutat. .Dunántúl" Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Részvénytársaság.