A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 5. szám - A nemzetközi kartelek Briand ellenjavaslatában

5. sz. A KARTEL 35 meghatározás helyett esetleg a kalkulációnak bizonyos irányelveiben történhetik megállapodás. Oly esetekben, amidőn a kartel feladata iparcikkeknek mezőgazdasági termékekkel való kicserélése, megoldandó még az a kérdés is, hogy ily elszámolásoknál milyen többletet lehet a világpiac áraihoz hozzáütni és, hogy ebből mennyi illesse az államot vám címén. E kérdés legjobban úgy volna szabályozandó, hogy amilyen arányban az importország fogyasztójának a világpiac árai felett kell megfizetni a behozott gabonát, megfordítva ugyanily arányban kell az iparcikkeket drágítani az agrárállam részére. Utóbbi ilyenformán érdekelve lesz abban, hogy saját mezőgazdasága szövetkezeti alapon bizonyos szervezést nyerjen és ekként a modern technikát a termelés olcsóbbodásának szolgálatába állíthassa. Minél csekélyebb ártöbbletet kell a világpiac áraival szemben ennek a megolcsóbbodott mezőgazdasági termelésnek, rentabilitásának elérése végett számítani, annál jobban csökken az a többlet, amellyel az agrárország fogyasztóinak túl kell fizetni az importált iparcikkeket. Valamely termelési ágnak elmaradottságát a külföld nem fizetheti meg, ez természetszerűleg a belföldi fogyasztókra hárul, akiknek soraiból egyébként az elmaradott termelők is kikerülnek, Ennek a módszernek az az előnye, hogy maradiságában drágán termelő ország mezőgazdasága sem veszíti el egészen a külföldi piacot, sőt éppen a fenti kölcsönösségi megállapodás hitelében megszilárdítja a mezőgazdaságot és így ez utóbbi olcsóbb hitelhez jut és ezáltal fokozatosan modernizálhatja termelését. Ez is azonban csak úgy lehetséges, ha a mezőgazdaság kartelszerű termelési szövetkezetekbe tömörül. Még a gabonaimportra szoruló ipari állam mezőgazdaságának is szervezkednie és modernizálódnia kell az átmeneti állapot ideje alatt. Ilyen módon a kartel-alakulatok ejtőernyőnek tekintendők a hirtelen végbemenő racionalizálás okozta krízissel szemben, aminőt az Egyesült Államokban és Oroszországban észlelünk. Egy lélekzetvételnyi időt jelent a kartel, amelyet ki kell használni. Ha aztán a gabonának ára a jelenleginek egy harmadára zuhan, miként azt állítólag a modern termelés lehetővé teszi, akkor ugyanilyen arányban fog leszállni az ipari munkás bére és az iparcikkek ára. Csak a kartel képes megakadályozni, hogy a racionalizálódás áldása.— átokká ne változzék. Miként Dr. 0. Bauer mondotta óvakodnunk kell attól, hogy a racionalizáctó tévutakra tévedjen. A ,,győzőállamoknak" is be kell látniok, hogy mindegyik népnek helye van a nap alatt, mert egy ország tönkrejutását a szomszéd állam gazdasága is szükségszerűleg megsínyli. Annak a belátásnak kell tehát felülkerekedni, hogy „hadikárpótlást" nem lehet másként fizetni, mint áruk szállításával és evégből az üzemek kapacitásának fokozott kihasználásával. A Hgyőzőknek" | hozzá kell tehát a maguk részéről is járulni \ ahhoz, hogy minden államnak biztosíttassák j a kvótája a világfogyasztás ellátásában. Ebből pedig a kommunizmus helyett a kapitalista rendszer tervgazdasága fog kifejlődni. A piacok felosztásával a civilizált államok közötti minden háború legfőbb índítóoka fog eltűnni, ki fog alakulni a civilizált világban olyan termelési rend, melyben minden nemzet igénye a jólétre és boldogulásra érvényesülni fog, mert szabályozást nyert az anyagi javak szét| osztásának nehéz problémája. Fejtegetéseimet ugyanazokkal a szavakkal fejezem be, mint a ,,Die Regelung des Wettbewebebes" (Wien Manz 1905.) c munkámat: ,,Nem kommunizmus és nem anarchizmus, i hanem az észszerűen megszervezett individualizmus fogja a megváltást hozni!" A nemzetközi kartelek Briand eüenjavaslatában. Irta; Dr. Kelemen Sándor ügyvéd. A német-osztrák vámuniós terv tudvalevőleg a legsúlyosabb politikai bonyodalmakra vezetett és a francia-német animozitásnak hamu alatt izzó parazsát ismét lángra lobbantotta. Azonban a franciák nem akartak a vámunióval szemben a tiltakozás negatív álláspontjára helyezkedni, mert érezték, hogy az érdekelt államok gazdaságának akut veszélye kényszerítette őket a terv felvetésére. A puszta vétón felül tehát a franciák a helyes megoldás irányára is reá akartak mutatni. Ebből a törekvésből származott Briandnak Genfben előterjesztett, ú. n. ellenjavaslata. A terjedelmes alaborátum tartalmából bennünket közelebbről a nemzetközi kartelekre vonatkozó elgondolás érdekel. Hivatkozik ugyanis az eddigi gyakorlatban bevált acél, sín, vegyészeti és egyéb nemzetközi kartelekre és ezeknek továbbépítését indítványozza más szakmák területén. Az ilyen nemzetközi kartelek alapelve: a belföldi piacnak a belföldi termelés részére való biztosítása, míg j az exportpiacoknak egymásközött meghatározott kvóta szerinti felosztása. Az ellenjavaslat nem talált túlságos visszhangra, ez a körülmény azonban egymagában még nem szólhatna ellene, mert Genfnek önző és egyoldalú politikai szempontok| tói megfertőzött légkörben egészséges gondolatok is elbukhatnak. A francia javaslatot í ért tartózkodó fogadtatás azonban véleményünk szerint tárgyilag is alátámasztható. Elképzelhető ugyanis, és ennek a felfogásnak 1 igen tekintélyes képviselői vannak, hogy a