A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 1. szám - A kartelek nyilvános ellenőrzésének alapproblémái [1. r.]

1. sz. A KARTEL 3 tökéletesen félreismerik azokat a változásokat, amelyen uralkodó gazdasági rendszerünk, az ú. n. kapitalizmus"', az utolsó évtizedekben, különösen a világháborút követő gazdasági és politikai összeomlás következtében átment. Ezen változások következtében ugyancsak módosult az államnak a magángazdasághoz való viszonya is. A magángazdaság", de különösen az ipar csaknem minden államban fokozott állami védelmet követel, hogy nemzeti jelentőségét fenntarthassa és kiépíthesse. Ezen segítségnek különböző módozatai vannak: kezdve az állami szubvencióktól megfelelő kereskedelmi és vámpolitika formájában, a vasútforgalom tarifális kedvezményein keresztül egészen a készpénz útján való támogatásig. Ezen segítség ellenszolgáltatását megfelelő ipari teljesítmények volnának hivatva nyújtani, ez azonban csak részben következik be. Nagyobb részében ezen kedvezmények terheit az összesség kénytelen viselni. Emellett a magánvállalkozásnak mindnagyobb mértékben az az igyekezete, hogy gazdasági helyzetét a piac alakulását befolyásoló szervezetek útján a maga számára a lehető legnagyobb mértékben kiaknázza. Célja tehát a hazai piac feletti uralmat hatalmába keríteni és kiépíteni, sőt ezen túlmenőleg nemzetközi szervezeteket létesít, hogy uralma megszervezésében a külföld se zavarhassa. Ezzel azonban vitán felül és tudatosan sokszor a teljes hatástalanságig megbénítja azt az egyetlen tényezőt, amely gazdasági szempontból egyedül alkalmas ellenszere a piac egyoldalú kihasználásának: kikapcsolja a szabad versenyt, amely az árakat automatikusan szabályozza. Pedig' ugyancsak ez a szabad verseny volna alkalmas a vállalkozói nyereség, az ipari és kapitalisztikus erőmegoszlás természetes szabályozására és pedig nemcsak az iparon belül, hanem hivatott volna megteremteni az egyensúlyt a gyáripar és a mezőgazdaság, a kereskedelem és a kézműves ipar között. Már ezen természetes szabályozó tényező kikapcsolásából következik az államnak, mint a gazdaság fölé rendelt hatalomnak az a feladata, hogy az érdekeket kiegyenlítse és állandóan vizsgálja, hogy a rendelkezésére álló gazdaságpolitikai és jogi eszközök elegendők-e ezen feladat megoldására. E tekintetben nem csupán valamely erőteljes eredmény elérése a cél. hanem amellett óvatosnak kell lenni az eszközök megválasztásában és magángazdaság vállalkozói szelleme kímélésére, pártolására kell törekedni. Éppen a feladat ezen kettőssége folytán válik a kartelellenőrzés olyan köztudomásszerüen nehéz feladattá. Az államhatalom részére közelfekvő lehetne karteltörvény alkotása nélkül a már rendelkezésére álló eszközökkel eljárni, így például a magas kartel1 árak tekintetében emelt panaszt akként orvosolni, hogy a vámot csökkenti, vagy felfüggeszti avagy leszállítja a vasúti tarifát, tehát a verseny élénkítésével igyekezhetnék a kartel hatalmát megtörni. Nem szükséges azonban részletezni, hogy az ilyen drákói eszközök keresztülvihetők ugyan, ; de — figyelemmel az azok nyomán támadó nemzeti és nemzetközi bonyodalmakra — 1 az ilyen intézkedéseket sokkal élesebbeknek és aggályosabbaknak kell tekintenünk, mint egy külön törvénnyel pontosan szabályozott állami kartelellenőrzést, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági hatalommal való szervezett visszaélés, minden egyes eset természetének megfelelő eszközökkel nyerjen orvoslást. Természetesen egy ilyen rendszeres kartelellenőrzés egyik eszközeként a fenti közigazg'atási intézkedések is beilleszthetők, miként például az 1930. évi német szükségrendelet í is tartalmaz felhatalmazást a vám csökken! tésére. Legjobban eltalálja a helyes megoldást a magyar javaslat, amely az ilyen eszközöknek csak végső esetben való alkalmazását írja elő. Ha az itt vázolt gondolatmenetet az ipari vállalkozók helyesen végiggondolják, ugyanerre az eredményre kell jutniok, hogy a rendszeres kartelellenőrzés előnyösebb rájuk nézve mint a karteltörvény hiányában esetenkint alkalmazható közigazgatási intézkedések. Ennek alátámasztására előadom még a következőket: A közigazgatásnak a gazdaságpolitika területére vonatkozólag adott általános felhatalmazás, minő például vámpolitikai intézkedések tétele, gyakorlati alkalmazásá: ban erősen függ a politikai hatalmi viszonyoktól. Eszerint nemcsak extrém intézkedésektől való félelem indokolt, de még indokoltabb a gyakori ,.rendszerváltozás" tekintetében táplált aggály, mert hisz éppen a gazdasági szervezkedési politika terén egyedül üdvösnek az irányzat stabilitása tekinthető. A gyárosok, amidőn elvileg ellenállnak minden állami kartelellenőrzésnek, elfelejtik azt, hogy a karteltörvénnyel szervezkedési törekvéseik pozitív jogi alapot nyernek, amely leveszi róluk a felelősség nagyrészét a nemzeti közvélemény szemében és ezért megvédi őket az erről az oldalról jövő támadásokkal szemben. Helyes az az általam is osztott álláspont, hogy egy egészséges kartelpolitikának semmit sem kell titkolni és semmit szépíteni, ellenben érdekében áll, hogy egyes tagjainak vagy másoknak túlzott önzése ne veszélyeztesse a kartelt, nehogy az ily önzés más hatalmasabb magángazdasági alakulatokkal vagy az államhatalommal összeütközésbe hozza. Ez a meggondolás meggyőz bennünket egy jogbiztonságot jelentő állami . kartelellenőrzés célszerűségéről és előnyeiről,