A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 3. szám - Nemzetközi kartelek, mint a dumping ellenszere

£. sz. A KARTEL 21 tőkét kellett bele ölni egy iparágba, annál éle- I sebb a verseny, mert nem lehet a fogyasztáshoz a termelést hozzáidomítani, hanem a túltermelés j őrült tempóban fokozódik, mint a hegytetőről alázuhanó lavina. Ezen a helyzeten sem a dumping- 1 nek valamely tilalma, minőről fentebb szóltunk, j nem segíthet, de maga a dumping sem jelent I tényleges megkönnyebbülést, mert a háború előtt i az árak alászállításával még lehetséges volt erő- i szakosan is piacot hódítani az iparcikkeknek, ! azóta azonban a fogyasztópiacok túlnyomó része I igyekszik magát emancipálni és vámokkal próbálja a dumpinget elhárítani; de különben is számos iparágban a túltermelés olyan méreteket öltött, a világpiac a telítettség olyan fokát érte el, hogy még dumpingárakon sem talál az árú elhelyezést. Ebből a helyzetből más kiút, mint a termelés redukciója egyáltalában nem képzelhető, ez viszont csakis a versenyző iparok közös egyetértésével — nemzetközi kartellal lehetséges. Egyes iparvállalat, vagy akár egy egész nemzeti ipar ugyanis egymagában nem foganatosíthatja termelésének leépítését, ha nincs garanciája arra nézve, hogy a szomszédállamok ipara nem-e veti magát fokozottabb mértékben az illető cikk termelésére? Bárminő is valakinek az elvi állásfoglalása a kartelekkel szemben, az tagadhatatlan, hogy a legtöbb iparágban szükséges a túltermelés szabályozása, másrészről nehéz erre más eszközt ajánlani, mint a nemzetközi egyezményt, a kartelt. Tény viszont az, hogy a termelésszabályozás üdvös céljának keresztülvitelére létesített megállapodás ugyanazokat a veszélyeket magában rejti, mint bármely más kartel, hiszen a fogyasztók érdeke az áralakulás szempontjából nem azonos a kartelvezetőség érdekeivel. E két egyaránt fontos szempont között az összhang megteremtése feltétlenül szükséges. De ha meggondoljuk, hogy az emberiség minő akadályokkal küzdött a civilizáció fejlődése során, akkor talán a kartclek ellenőrzésének problémája, a fogyasztók érdekeinek intézményes biztosítása sem fog áthághatatlan nehézségekbe ütközni. Ezt feltételezve pedig mégis csak azt kell mondanunk, hogy az egyetlen kiút a jelenlegi válságból a világtermelés kapitalisztikus megszervezése, ennek eszközei pedig a nemzetközi kartelek és trösztök. Loucheur a nemzetközi kartelekről. A francia elektroipar többszörösen miniszterviselt vezérének, Louis Loucheurnek alábbi fejtegetéseit idézte báró Szterényi József az Interparlamentáris Uniónak londoni konferenciáján:* „Nézetem szerint Európát és az egész világot ama módszer szerint kellene megszervezni, amit a németek ,,horizontális szisztémának" neveznek. Ez azt jelentené, minden egyes iparág termelését egy központi szakbizottság irányítaná Genfből, amely egyúttal az illető iparok összes cikkeinek az egész világon való elosztására is hivatott volna, továbbá a lehetőség szerint az árakat is stabilizálná és bizonyos árnívót a kereslet csökkenése esetén is megvédene. El fog jönni az idő, amikor Európának, de az egész világnak minden egyes iparága ekként lesz megszervezve. Minden egyes ilyen szervezet élén egy vezető fog állani, aki dirigens módjára gondoskodik az összhang * L. „Rapports de a XXVIe Conférence de l'Union InterparlamenUire" 201. o. létesítéséről és az ú. n. „gazdasági ellenszenvek eloszlatásáról. Ezen hatalmas trösztök ellenőrzésének legfőbb fóruma a Nemzetek Szövetsége. amely a fogyasztók és a munkások érdekeit hivatott figyelemmel kísérni és arról gondoskodni, hogy ez utóbbiak érdekei meg ne rövidüljenek. Az ipari államoknak az egyes termelési ágak szerint nagyobb csoportokká kell tömörülniök. Az egész kontinensünket akként kell szervezni, hogy az összes iparágak német mintára trösztökben és kartelekben egyesüljenek. E folyamat elsöpörné mindazon korlátokat, melyeket addig a nemzeti iparágak kifejlesztéséhez szükségeseknek tartottak. Azt hiszem azonban, hogy a fejlődés sorrendje szerint előbb az egyes országokban kell a kartelirozásnak meg történni és csak akkor válik lehetségessé az európai szervezetek megalkotása." NEMZETKÖZI IPARI SZERVEZETEK. Gramofon-világtröszt. A kapitalizmus jelenkori fejlődésének legjellegzetesebb jelensége az egyes vállalatok között fennálló bonyolult összefüggések. A világpiac egy-egy jelentékenyebb gyárvállalatáról valóságos családfát kell felállítani, ha teljesen át akarjuk érteni a gazdasági eseményeket, melyeknek középpontjában állanak. A részvénytársasági forma kiküszöböli a vállalat tulajdonának személyes jellegét és lehetővé teszi, hogy részvényekpaketek átvállalása, kicserélése, megvétele által az egész iparág máról-holnapra megváltozzék. Akik a nagyközönség előtt mint versenytársak szerepelnek, azok között gyakran már rég megszűnt minden érdekellentét, mert az egyik vállalat megszerzett olyan részvény-stockot, amelyen keresztül a másik vállalatban is irányító szerepe nyílik. Ezt nevezik német műnyelven „Verschlachtelung"-nak, mert az egyes vállalatok uáv függnek össze, mint midőn egy kis doboz egy nagyobban foglal helyet, de ez utóbbi is benne van egy még nagyobb keretben és így tovább. Ezeket kellett előrebocsájtani a gramofon-világtröszl alakulásának megértéséhez, A legnagyobb „doboz" a A/organ-bankház. Ennek érdekkörébe tartozik a Radio Corp. of America, amelynek érdekkörébe tartozik a Victor Talking Company. Ez utóbbi rendelkezik a Gramophon Company részvénytöbbségével. Ezzel már ismerősebb területre kerültünk, mert a Gramophon Company gyártmányait „His Maslers Voice" márkával hozza forgalomba, a „kutyás" márkát pedig mindenki ismeri. Történt néhány évvel ezelőtt, hogy az amerikai tőzsdehossz idején a „kutyás" lemezek amerikai holdingja, a Radio Corporation összevásárolta a másik hatalmas gramofon koncernnek. a Columbiának csaknem a majoritását, amely addig angol kezekben volt. Ezzel meg volt adva a lehetősége a két mammutvállalat fúziójának. Áthidalandó nehézség volt még az, hogy az angol Columbiának volt egy hatalmas amerikai leányvállalata. Ha tehát az amerikai „His Masters Voice" az angol Columbiával fuzionál, akkor egyúttal ez utóbbinak amerikai leányvállalatával is ugyanilyen érdekközösségbe kerül, lényegileg tehát Amerika belső piacára nézve egy tröszt alakulásáról van szó. Ez pedig beleütközik az Antitrust Act-ba, megindult a lázas munka ezen akadály elhárítására, vagyis az antitröszt törvény