A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 3. szám - Nemzetközi kartelek, mint a dumping ellenszere

22 A KARTEL 3. sz, 1 kijátszására. A mód az volt, hogy a Columbia látszólag megválik leányvállalatától, a Columbia Phonograph Co-tól, olyképen, hogy tárcájában levő részvénypakétet szétosztja a részvényesei között. Azonban mégsem magát a részvényeket osztja szét, hanem bonokat ad ezekre a részvényekre, amelyek a forgalomban helyettesítik az eredeti értékpapírokat. A leányvállalat feletti tulajdonjogról tehát lemond a Columbia, de mégis fennhatósága alatt tartja, mert a visszatartott eredeti részvényekkel szavazati jogot gyakorol, tehát továbbra is ez övé marad a döntő szó. Érdekes a tranzakció ezen részében csupán az, hogy az antitröszt törvény ezen kijátszási módja, egyáltalában nem titok, az összes napi és szaklapokban olvasható. A fuzióstárgyalásokról szóló félhivatalos kommünikék is tartalmazzák, hogy a gramofon-tröszt a világ gramofon termelésének háromnegyed részét felöleli, ebben a kalkulusban azt a bizonyos amerikai Columbia vállalatot is beszámítják; az antitröszt törvény megkerülését, mint teljesen legális feladatot tekintik és közlik ennek keresztülviteli módját. (Hasonló jelenséget tapasztalunk a nemzetközi izzóegyezménynél, amelynél szintén félhivatalos közlések tartalmazzák, hogy a világkartelnak Amerika és Kanada is tagja, azonban formálisan még sem lépett be, figyelemmel hazai törvényhozásuk szigorú intézkedéseire.) Ezen elmélkedés után visszatérve a gramofon-fúzióra, ez olyan formában lett megvalósítva, hogy egy új holdingot fognak alakítani, amely átveszi mindkét nagyvállalat részvényeit és helyette bizonyos arány szerint saját részvényt ad cserébe. A fúzió Németországot is közelről érini, mert a hatalmas Linström koncern részvénytöbbsége a Columbia tulajdonában van, míg az ,,Electrola" művek a „His Masters Voice" alapítása. Olvasóinktól bocsánatot kell kérnünk, hogy ezekkel a kapcsolatokkal és nevekkel fárasztjuk, azonban ezen tranzakción keresztül némi betekintést nyerünk a mai fejlett kapitalizmus sajátos, igen bonyolult gépezetébe, mert ezek a viszonylatok nem speciel a gramofon iparban állanak fenn, de jellemzőek napjainkban rohamosan fejlődő trösztösödés mozgalmára. Európai alumínium kartel. A magyar Bauxit müvek révén érdekkel bír az aluminium ipar kartelja. Ezen szervezet létrejöttének előfeltételei a legnagyobb mértékben kedvezők voltak: a termelés kevés kézben egyesül, mert a bauxit természetes előfordulásához van kötve; az aluminiumnak bauxitból való előállítása pedig költséges berendezést igényel és csak igen nagy méretekben rentábilis, ekként az outsider vállalatok váratlan gyors szaporodása nem képzelhető, már pedig tudvalevőleg ez minden kartelszervezetnek legnagyobb ellensége. A kartelek keletkezésének mindenkori további nehézsége az illető szakma által előállított cikkek sokfélesége és minőségbeli eltérése, ez ugyanis a fogyasztás ellátásának sablonizálását, amit pl. a beérkező rendeléseknek egy központi eladási iroda által, a termelők közötti sematikus szétosztása jelent, roppantul megnehezíti. Ezek az akadályok teljesen hiányoznak az alumíniumnál, ahol egységes árucikkről van szó, melynél az egyedüli minőségbeli eltérés az lehet, hogy az árú vájjon 98.5%, avagy 99.5% tisztaságú aluminium-e? Azon tényezőkön felül, melyek a kartel keletkezését elősegítik, fennforgott olyan körülmény, amely annak létrejöttét szükségessé tette. Nincs szükség nemzetközi kartelra olyan szakmában, mely árujának szállítási költsége a súlyegység értékéhez viszonyítva oly magas, hogy versenynek túlságos nagy körzetben való támasztását már a szállítási költségek is lehetetlenné teszik. Az aluminium azonban — könnyű és drága, úgy hogy éles versengés idején az egyik termelő a legtávolabb fekvő versenytárs telepeinek tőszomszédságába szállította áruját és viszont. 1923-ban jött létre az első megegyezés lazább formában, amely csupán irányárakat írt elő. 1926-ban jött létre a jelenleg is fennálló szervezet, amely az összes szükségletnek az egyes karteltagok között bizonyos kulcs szerint való elosztásáról tartozik gondoskodni. Minden kartel tag elsősorban fenntartotta magának a saját hazája szükségletének ellátását és a reá eső kvótának ezt meghaladó része erejéig vesz részt az exportban. A szervezet negyedévenkint ellenőrzi, hogy a tényleg eszközölt eladások mennyiben fedik a tag kontingensét. Aki kontingensén felül adott el, az tartozik attól, akinek forgalma azon alul maradt, a fölösleget átvenni. A nemzetközi kartel szabja meg az egységes eladási alapárat az egész kontinens részére, ehhez az árhoz jönnek az egyes államok által kiszabott vámtételek, melyeket mindenkor a vevő tartozik viselni. Amely fogyasztási területet a saját belföldi ipara lát el, ott az alapáron történik az eladás, melyhez a vám hozzá nem számítható. A kartelnak sikerült az árakat akként stabilizálni, hogy 1926 óta mindössze kétszer történt változás, mindkétszer árcsökkentés és pedig öszszesen 20% erejéig. Az árak csökkentése a kartelvezetőség szerint éppen a kartelszervezet által lehetővé vált megtakarításoknak köszönhető. Nemzetközi csontenyv kartel. A kartel létrejötte előtt a vállalatok versenye nemcsak a termékek értékesítésében, de a szükséges nyersanyag előteremtésénél is élesen kifejezésre jutott. Az államok hazai termelésük előmozdítására magas kiviteli illetékkel, illetve tilalommal akadályozták meg a csont-nyersanyag kivitelét. Ezen kétirányú verseny kiküszöbölésére alakult 1926ban „Epidos" név alatt a csontenyvipar kartelje, melyhez az európai termelők legjelentékenyebb része csatlakozott. A termelés tökéletesítése mellett a kartel céljai közé tartozik a nyersanyag gyűjtésének és tagjai között való méltányos elosztásának megszervezése. A kartel nem írja elő az egyes tagállamok termelésének nagyságát, mégis a nyersanyag elosztására gyakorolt befolyásával bizonyos fokig az egyes tagok termelésének nagyságát is irányítja. Közös kartelárat az „Epidos" nem ír elő, csupán irányárat szab meg, melynél alacsonyabban a tagok nem árulhatnak, ezzel lehetetlenné teszi, hogy a tagok egymás ellen dumping-árakkal versenyezzenek. A kartelhoz jelenleg 16 európai állam és 46 gyár tartozik, melyek az illető államok termelésének cca 90 százalékát jelentik. A kartel érdemének tekintik az árak stabilizálását; tagjai számára jelentékeny megtakarítást eredményezett azáltal, hogy megszüntette a kölcsönös dumpinget, amely felesleges vám- és szállítási költséget jelentett. A kartel megalakulása óta az egyes vállalatok nagyobb mértékben foglalkozhatnak a belföldi fogyasztás kielégítésével, míg exportra csak a tényleges feleslegek kerülnek.