A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 23. szám - Az aranybulla. 2. [r.]

A JOG 187 Kétségtelen, hogy az adományosok a királyság kezdete óta mindig tartoztak hadat állítani a királynak ugy bel-, mint külháboru esetén, de a katonák száma nem volt határozott. Kétségtelen az is, hogy a banderialis rendszer ugyané kötelességből folyt s képtelenség lett volna egy soha sem létezett, vagy régen elfelejtett kötelesség felujitása. A katonaállitási kötelességnek folyton fennálló kötelességnek kellett lennie mindazokra, akik a király tisztjei, s azokra, akik adományokat nyertek. Lehetséges, hogy az aranybulla létesítésekor az erős nagybirtokosság azt az Ígéretet erőszakolta ki, hogy a király tartozik a határon kívüli katonáskodást még az ispánoknak is megfizetni, de ez az aranybullába foglalt rendelkezés nem lehetett élő elvvé. Szintúgy alig lehetett élő jogelvvé az aranybulla 10. cikkébe foglalt, az 1231. évi átírásból hiányzó szabály, mely szerint : Si quisjobagio habens honorem in exercitu fuerit mortuus* ejus filius vei fráter congruo honore sit donandus. §. t. Et si serviens eodem modo fuerit mortuus, ejus filius. sicut regi videbitur, donetur.22) E rendelkezés különbséget tesz nagybirtoku jobbágyur és kisbirtoku nemes közt. Nem tesz különbséget támadó s védelmi háború közt, tehát ha az utóbbiban hal meg a nagybirtokos, utódait vagy rokonait méltó tisztbe kell 'ültetni jutalmul, a nemes fiait azonban a király tetszése szerint adományozza meg. A király gyengeségét tehát jól kihasználták a nemes urak. III. Az aranybulla rendelkezéseinek harmadik csoportja a jogbiztonság megállapítására vonatkozik. Ezek közül a legnevezetesebb a 2. cikk rendelkezése, mely az 1231. évi átirás 4. cikke : Volamus etiam, quod nec nos nec posteri nostri aliquo tempore servientes capiant vei destruant favore alicuius potentis, nisi primo citati íuerint et ordine indiciario convicti.2:;) Az 1231-ik évi átírásban nincs benne a következő közbevetés : favore alicuius potentis. Az átirás 5. cikke az ítélet nélkül megsarcoltak kárpótlását is elrendeli. Az aranybullának ez a 2. cikke a keletkezése történetét szem előtt tartva, tulajdonképpen rosszul szövegezett törvény. Ugyanolyan viszonyokra, ugyanolyan célra szolgál, mint az 1464. évi 18. cikk, melynek szövege azonban világosabb. Egyúttal azonban az általánosan elfogadott magyarázat szerint a nemesség személyes szabadságának bizto itására is szolgál. Nemességünknek azonban egyedül nemességük alapján nem volt személyes szabadsága} mert az 1471. évi 2. cikk kimondja, hogy csak az a nemes ember nem fogható el, aki másnak szolgálatában nem áll, aki azonban másnak sáfárja, az elfogható. Kétségtelen tehát, hogy ez a legnevezetesebb cikk sem állott soká oly alakban, mint ahogy keletkezett. Ezzel függ össze az aranybullának 28. cikke, mely szerint : Si quis ordine iudiciario fuerit condemn^tus, nullus potentum possit eum defendere.24) Melylyel azonos rendelkezés az 1231. évi átírásban nincs, de hozzá hasonló a 35. cikk: §. 1. Item quandocumque aliquos ordine iudiciario convinci contigerit, in nostra voluntate erit, bona ipsorum penes nos retinere, vei aliis, pro velle nostro, distribuere: § incendium tamen mitti volumus super villás eorundem. E csoportba tartozik az aranybullának 1., 5., 8., 9., 13., 14., 17., 18-, 19. cikke is, a jogrend biztosítása tárgyában. Ezek közül a legnevezetesebb az 5., 8., 9. fej. a birói hatáskör megállapításáról, mely szintén a meglevő állapotot szögezi fe) Ha valamely jobbágyurnak, akinek tiszte vagyon, hadban történik halála, annak fiát, vagy atyafiát illendő tiszttel kell megadományozni ^ ^ ^ nemes ember haina meg, azonképen ajándékozza meg fiát a király, amint neki tetszik. M) Azt is akarjuk, hogy a nemes embert sem mi, sem az utánunk való királyok soha meg ne fogják vagy meg ne nyomorítsák valamely hatalmas kedveért, hanem ha előbb perbe hivatott és rendes uton törvényt láttak felette. 2Í) Ha vahkit a törvény szerint elmarasztaltak, senki a hatalmasok özül meg ne oltalmazhassa azt. le. A bíráskodás módját az 1231. évi átirás állapítja meg. Ezekkel rokon az aranybulla 4., 12., 17. cikke és némileg a 6-ik cikk. IV. Egészen különálló s nagy jelentőségű azonban az Aranybulla 31-ik cikkének 2. §-a, a közismert ellenállási záradékról, mely a nemeseknek egyenkint is megadja a jogot, hogy az esetben, ha a király a rendelkezéseket meg nem tartja, akkor fegyverrel is ellenállhatnak. §. 2. Quod si vero nos, vei aliquis successorum nostrorum, aliquo unquam tempore huic dispositioni nostrae contraire voluerit, liberam habeant harum authoritate, sine nota alicuius infidelitatis, tam episcopi quam alii jobagiones ac nobiles regni, universi et singuli, praesentes et futuri, posterique, resistendi et contradicendi nobis et nostris successoribus in perpetuum facultateni. Ez a századokon keresztül a magyar alkotmány támaszaként feltűnő rendelkezés az 1231. évi átírásban nincs benne Helyette a záradék 2. §-a az esztergomi érseket arra jogosítja hogy ha a király a törvényt meg nem tartja, őt az egyházból kiközösítse. «Spontanee conscientes, ut sive nos, sive filii nostri et successores nostri hanc a nobis concessam libertatém confringere volnerint, Strigoniensis archiepiscopus promissa legitima admonitione, nos vinculo excommunicationis et eas innorandi habeat facultatem.» Látni való, hogy az aranybulla szerzői nem .nagy súlyt helyeztek az ellenállási záradékra. Az Endre utáni zavarok, folytonos belviszályok, trónkövetelések azonban újra feltámasztották ennek emlékét, anélkül persze, hogy a hatalmas királyival szemben az erre való hivatkozás eredményes lehetett volna. Az ellenállási jog mint alkotmánybiztositék nem is állott semmikép arányban azokkal a jogszabályokkal, melyek az aranybullában foglaltattak. A birói illetőség; az ingatlan feletti rendelkezés, a nők hitbére stb. egy sem alkotmányjogi kérdés. A hadkötelezettségre való kényszer úgyis eredménytelen. Az adómentesség az a legnevezetesebb jog, mely ellen az ellenállási jog lehetett a védelmi eszköz. A birtokelvétel nemcsak a király részéről történhetvén, az önvédelem az aranybulla nélkül is meg volt. Az ellenállási záradéknak tehát alig van az adón kivül valamely szempontból jelentősége. Maga az ellenállási jog az aranybullában ötletszerűen belevetett teljesen szabályozatlan elv, mert hiszen képtelenség, hogy minden nemes ember a király intézkedéseit egymaga felülbírálni s azok foganatosítását fegyveres kézzel megakadályozni jogosult legyen. A magyar történelemben nem is találunk erre példát. Az ellenállási záradék az aranybullának egyetlen lényeges és olyan rendelkezése, melynél fogva az aranybulláról külön szólani, s mint alkotmánybiztositékot említeni lehet. Az ellenállási záradék azonban csak az aranybulla révén fejlődött, de alkalmazásában nem rajta alapszik, mert hiszen világos, hogy az ellenállási záradék csak az aranybullába foglalt rendelkezések tekintetében illette a nemességet s utóbb mégis ugy szerepelt, mintha minden törvényellenességgel szemben illetné a nemességet. Csodálatos, hogy Lajos király erősitette meg az aranybullát és annak 31. cikkét, kétségtelenül azért, hogy ezzel az atyja trónraléptét ellenző urak eljárásának törvényes színezetét megerősítve, őket kegyeikbe fogadja. Csak 1351. óta van jelentősége az ellenállási záradéknak, de az aranybulla többi rendelkezései ekkor már épen nélkülözik a fontosságot. Az aranybulla a későbbi időkre szellemének konzervatív voltánál, rendelkezéseinek jelentéktelenségénél fogva nem is gyakorolhatott befolyást. Egyetlen alkotmányjogi szabályt foglal csak magában s ez is mint láttuk, sokkal tágabb jelentésben került közjogunkba, mint az Aranybullában volt. Kétségtelen tehát, hogy jogéletünkre az említett egyetlen irányon kivül nem gyakorolt befolyást. Az aranybulla túlbecsülésének nem elhanyagolható oka a neve. Soká és sokat az arany-