A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 8. szám - A birói pragmatika alapelveiről. 2. [r.]

A JOG 67 kiforrott kvalitású birákat kell vinni, ezt pedig csak egyes bíróságoknál lehet megszerezni. Nem helytelen azonban a most érvényben levő törvényes intézkedés sem, hogy egyes fiatal birák először a törvényszékekhez menjenek tanulni. De ez csakis korlátolt számban, olyanokra lehet célszerű, akiknek elméleti és gyakorlati ismeretei még hiányoznak. Igaz, hogy a perrendtartás végleges megalkotásával a járásbíróságokra is nagy objectumu polgári ügyek fognak bízatni; de bár korlátoltan, ez eddig is megvolt. Különben is a nagyobb értékhatáru sommás pereket lehetne idősebb, mondjuk : 6 évi birói gyakorlattal már biró, bírákra bizni. Más szempont is szól amellett, hogy a kir. törvényszéknél tulnyomólag idősebb birák legyenek alkalmazva. Tervezetem 21. §-a szerint a minősítést az elsőfolyamodásu birák felett a kir. tszék felebbviteli tanácsa — mint minősítő tanács — gyakorolná. Mivel a megalkotandó birói szervezeti törvényben különös súlyt helyeznénk arra, hogy a minősítés a legnagyobb körültekintéssel s a jogsérelem lehető elkerülésével történjék : csak az érettebb bírákban látjuk a garanciáját annak, hogy a minősítés, e par excellence birói funkció, helyesen lesz elvégezve. A 3. §-hoz. Javasolni kellett, hogy az elsőfolyamodásu birák rangban egyenlők legyenek. A mai hármas vagy pláne négyes (IX—VI. fiz. osztály) felosztásnak semmi értelme nincs. Ez elvnek törvénybe iktatása azért is szükséges volna, hogy az egyes bíráknál is meghonosodjék a mellérendeltség gondolata — a mostani szervezeti szabályok ugyanis nagyon sok tekintetben alárendeltséget statuálnak — amiáltal a kollegiális szellem, az összetartás, mely egyik biztositéka volna az erkölcsi függetlenségnek, jobban ápoltatnék. A rangfokozatnak, ha már ilyet fel kell vennünk, — alapja nem a fizetés, hanem a hatáskör. így van ez a közéletben is. A vagyoni arisztokrácia nem mindig szellemi arisztokrácia is, de a szellemi arisztokrácia a közéletben vezet, legalább demokratikus államban kell, hogy vezessen. A birói szervezetben is a bíróságok hármas forumok szerinti [tagozódása legyen a rangfokozat alapja. E szerint az legyen első-, másod-, harmadfokú instancia szerint: elsőfolyamodásu, kir. táblai és a kir. kúriai birói rang. Ehhez képest az első folyamodásu bíróságoknál működő, «cim- és jelleggel)) biró kir. táblai birák sem igényelhetnének maguknak külön «rangot« ; kiváltságos helyzetük abban állhatna, hogy a rangsor elején foglalhatnának helyet, mint valóságos táblabírói állásokra leginkább deszignáltak. A rangsort (amit csak azért nevezek így, mert a ((szolgálati évek számát feltüntető jegyzék» kifejezést prózainak találom) azért kellene kiadni, hogy mindenik tisztviselő ellenőrizhesse, hogy az előléptetés során mikor kerül reá a sor. II. Javadalmazás. A 4—10. §§-hoz. Az anyagi függetlenség biztositéka a javadalmazás. Ezt legalább minden 10 évben egyszer újra meg kell állapítani, mert a gazdasági viszonyok ez idő alatt nagyon, megváltozhatnak, a készpénzbeli fizetést pedig mindig a gazdasági viszonyokhoz kell alkalmazni. A pénz a javaknak nem abszolút értékmérője; értéke koronként változik. Ha a pénz drága, vagyis egy bizonyos összegért későbbi időben sokkal több szükségleti cikket lehet vásárolni, mint egy előbbi időben, akkor nem tartom kizártnak, hogy a megállapított fizetés lejebb ne szállittassék. Csak az legyen a főelv, hogy a tisztviselőnek is, mint bárki másnak, joga van munkájáért annyi javadalmazást kivánni, amennyi a rangja szerinti tisztességes megélhetésre elég. Az előlépéseknél az anciennitás elvén alapuló előlépési tart juk helyesnek. A törvény erejénél fogva lépjen elő az a biró vagy tisztviselő, aki bizonyos szolgálati időt eltöltött s a miniszter a többletfizetést csak utalványozza. Ez elv alól a fegyelmi eljárásnál lehet kivételt tenni. Azt a rendszert, hogy a biró bizonyos fokon stabilis javadalmazással birjon, szintén nem tartjuk helyesnek. Az életben is ugy tapasztaljuk, hogy bizonyos pályán hosszabb szolgálat után mindenki nagyobb javadalmazást nyer, illetve nagyobb keresményre tesz szert; s az évek hosszú során át a tisztviselő családi viszonyai is ugy változnak, hogy a fokozatosan nagyobb javadalmazásra megszaporodott családja miatt is szüksége van. A mai viszonyok szerint az 5. §-ban javasolt fizetést tartjuk megfelelőnek. A lakbér, mint a javadalmazásnak egyik faja, nem mellőzhető, mert már régi jogintézmény, a köztudat hozzászokott, s mert a lakás az eltartástól természetszerűleg különbözik. A lakbért legcélszerűbb százalékokban számítani. A mai gazdasági helyzetnek a javasolt 20% felel meg. E szerint lenne 2,400 K. fizetésű tisztviselő lakpénze 480 K., 3,600 K. fizetésű biróé 720 K. A falu és a város között a lakásviszonyok tekintetében annyiszor hangoztatott különbség nem áll fenn, mert a falun sem olcsóbb — ha egyáltalán van — a megfelelő lakás, mint a városban. Abban nem találok semmi megütközni valót, hogy javaslatom szerint egy idősebb elsőfolyamodásu biró fizetése esetleg több lesz, mint egy fiatal táblai biróé. Ennek az a haszna is lehet, hogy nem fognak annyian törekedni a kir. táblai birói állásra, olyanok is, akiknek a szolgálati évek számán kivül egyéb jogcímük nincs. A kir. táblai birák fizetésénél előny a magasabb kiindulási alap és a nagyobb előlépési összeg. A kir. törvényszék elnökét jövőben is a kir. táblai birák rangja és javadalmazása illesse meg; de a több-kevesebb kellemetlenséggel járó felügyeleti teendőkért ugy ő, mint a kir. járásbíróság vezetője működési pótlékot nyerjenek. Ezt a vezető állás repraesentativ volta is megkívánja. így majd szivesebben mennek el kir. táblai birák is kir. törvényszéki elnököknek, ami mindenesetre előnyösebb, mintha a már hivatásuknál fogva is subordinált és így — esetleg — kevésbbé független gondolkozású ügyészekből nevezik ki az elnököket. Kívánatos volna, hogy bizonyos százalékban, még pedig a mostaninál jóval nagyobb százalékban, az elsőfolyamodásu birák is megkapják a kir. táblai birói rangot. Ehhez az intézményhez az 1891 : XVII. t.-c. életbe lépte óta a köztudat már hozzászokott, legalább a «cim és jelleget)) elnyerni minden hosszabb szolgálatú bírónak legfőbb vágya; kell, hogy meglegyen hozzá az igénye is. Persze az igy szerzett előlépés a hosszabb szolgálatú elsőfolyamodásu bíráknál, akiknek szolgálati idejük folytán fizetésük esetleg több lenne, mint a kir. táblai biró kezdőfizetése, csak a fizetésben már szerzett jogok sérelme nélkül történhetnék. Kir. táblai birói rangot nyerhetnének a törvényszékek tanácsvezető birái és a nagyobb járásbíróságok vezető járásbirái. Javasoljuk, hogy minden biró és tisztviselő nevelési járulékot is kapjon, igaz, nagy pénzügyi teher volna ez az államra, de a nemzeti politika elsőrangú követelménye volna. A tisztviselői kar a nemzeti állam legbiztosabb támasza és a demokratikus elveknek igazi letéteményese, hivatott hordozója. Ha erkölcsi függetlenségét biztosítjuk, jelentékeny számánál fogva politikailag is a haladás irányában vinné az állam fejlődését. Módot kell tehát nyújtani arra, hogy a tisztviselő minden gyermekét tisztességesen felnevelhesse a hazának. így majd lassanként eltűnnék az egy-két gyermekrendszer, jelenlegi társadalmi szervezetünk e nyomasztó átka, mely, sokan nem is veszik észre, a lateiner-osztály körében is meglehetősen el van terjedve. A javasolt 400 K., mely éppen csak a nevelési időre járna, nem sok, éppen, hogy némiképp segélyezné a tisztviselőt. Egyforma összeget lehetne adni a tisztviselő rangjára való tekintet nélkül, mert hisz a legmagasabb állásban levő tisztviselő gyermeke sem igényel több nevelési költséget, mint a legalsóbb rangban levőé. Az az esetleges ellenvetés, hogy mindenik gyermek nem alkalmas gimnáziumi vagy egyetemi neve-