A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 8. szám - A birói pragmatika alapelveiről. 2. [r.]

66 A JOG harmadik cimét, ottan az első 5 —6. §-t olvassa el egymásután. Álljon meg. Mit tapasztal ? Azt, hogy az ezen szakaszokba foglalt intézkedések mint rendelkezések, egytől egyig halva születtek. Bejegyzés szükséges, hacsak a törvény mást nem rendel; terhelni lehet olyan joggal, amilyennel a törvény szokott; jogokat lehet terhelni, de csak azokat, melyeket a törvény kimutat; más jogokat is lehet, de szintén csak ha a törvény mondja, szükséges a törlés - ha csak a törvény mást nem rendel stb. Miféle beszédek ezek? Váltókezesed leszek, ha az anyósom beleegyezik. Bál lészen, ha eső nem lészen, de ha lészen, nem lészen. Honnan vegye a biró 20—30 tárgyalással elfoglalt sürgős dolga között azt az időt magának, hogy kutassa a feltételeket és a feltételek be, vagy be nem álltát; honnan vegye elő azt a törvényt, amely mást rendel; mit értsen más jog alatt és hol kapja meg az erre vonatkozó szabályokat ?? Vagyok én kezese Pálnak? Nem tudja senki, mert az anyósommal még nem beszéltek. Megyünk bálba ? A nagy ég a megmondhatója és a bekövetkező időjárás. Hogy az ilyen törvényt vajon a népnek kezébe lehet-e adni,!; azt nem is kérdezem, miután szakértők se tudnak vele csinálni semmit. Ha áll valamely stilusra a szabály, hogy az világos és határozott legyen: leginkább áll az a törvény szövegére. Határozatlan, kitérő, tétovázó, szóval halvaszületett rendelkezésekkel van tele a Tervezet, így parlament elé bocsátani — felfogásom szerint — nem lehet. Vétkes hanyagság és nagyfokú könnyelműség okozta a Tervezet hibáit, mivel a tervezők tökéletesek akartak és akarnak lenni munkájukkal s ez okból mindent magukba foglaló általánositásokhoz folyamodtak, a kivételeket összeszedni, vagy magát az általánost distingválni, elodázták és ráháritották illetve átutalták a létező törvény hibáit és hiányait a nem létező más törvény terhére, hogy ezáltal menekülhessenek a megtámadás nyilai elől. Miért ? Mert erejüket meghaladó nehéz feladat volt a részleteket szabatosan kimenteni és a rokon s nem rokon fogalmakat helyesen distingválni. * Bizony mondom, nem szándékom akadékoskodni; de láthatják a dologértők, hogy a mostani nemzedék kodifikációja magyartalanabb az előző nemzedék munkájánál, a magyar nyelv gyötrődése és küzdelme az idegen nyelvjárás természetével szemben végnélküli és igazán sajnálatos. Ezen a dolgon változtatni kell mindenáron, tovább igy nem mehet; ez a ^olytonos küzdelem kizárja a sikert. Ból'óni László. A birói pragmatika alapelveiről. Irta KONCZ MIHÁLY dr., csongrádi kir. albiró. (Folytatás.) *) Az alábbiakban az előzőleg közölt szolgálati pragmatikatervezetet megkisérlem röviden indokolni. Előre is bocsánatot kérek, ha nem maradok mindig szigorúan a doktrinális indokolás mellett, de célom a közölt elveket a gyakorlati életből meritett tapasztalatokkal is megerősíteni. I. A birák képesítése. Az 1. §-hoz. Nem is kell bővebben fejtegetnem, hogy a birói és ügyvédi képesítés egyesítése elsőrangú igazságügyi érdek. Történtek is erre vonatkozólag a mult években lép ések a jogi oktatás reformjával egyetemben, de a dolog a bekövetkezett ex-lex korszak miatt abban maradt. A birói és ügyvédi pálya tulajdonképpen egy ; az ügyvéd összegyűjti a joganyagot, a biró elrendezi azt. A csirájában levő pernek az ügyvéd az első birája. Bírónak is, ügyvédnek is hivatása az anyagi igazság kiderítése, a jogviszonyok rendezése, a jogrend helyreállítása. Az ügyvéd is tulajdonképpen közfunctionarius, —a jogrend munkása. A jogrend megállapítása *) Előző közleménya 5. számban. pedig közérdek. Társadalmunk felfogása ugyan még nem emelkedett arra a magaslatra, hogy az ügyvédi állást, mint egy közmegbizatást tekintse; törvényeink is inkább az ügyvédek testületének adják meg a közjogi állást s a közhatósá-i jogokat : ez a körülmény azonban nem változtatja meg álláspontunk helyességét. A hivatás tulajdonképpeni egysége tehát nemcsak azt hozná magával, hogy az igazságügyi pályán működő eme faktoroknak egységes kvalifikációt kell adni, — hanem : azt is magával hozná, hogy az ügyvédi és birói állás az egyes egyén pályáján is váltsa fel egymást. Nagyon kifizetné magát az igazságszolgáltatás nívója érdekében, ez elv szerint berendezett igazságügyi váltógazdaság. Nyerne vele az ügyvédi kar is, a birói kar is. Az ügyvéd több önállóságot, több függetlenséget vinne be a bürokratikus nézetektől többé-kevésbbé szaturált birói gondolkodásba; a biró pedig a maga pártatlanságát, tárgyilagosságát vinné el az ügyvédi hivatás mezejére. Nem is szabadna nehézségeket okozni sem az ügyvédnek, hogy bíróvá, sem a bírónak, hogy ügyvéddé lehessen; persze — a bírónál — a már szerzett nyugdíjigények sérelme nélkül. Csakhogy ez ma még pium desiderium. Egy nagy elv befogadására kellene megérnie a közvéleménynek, arra az elvére tudniillik, hogy az egyéni tevékenységnek állami szabályozása, a szabad versengésnek korlátozása közérdekből feltétlenül szükséges. Szakítani kell azzal a felfogással, hogy az ügyvédi pálya szabad kereset; sőt erősen kellene szabályozni, — a mutatkozó szükséghez képest, — az ügyvédek számát s az ügyvédi díjtételeket; ellenesetben az ügyvédek nem köszönnék ineg a bíróból lett kartárs konkurrenciáját. Egy gondolat az, mely ez eszmét keresztülvihetőnek tünteti föl; egy gondolat, mely ami individuális társadalmunkban sem tűnik fel sem bizarrnak, sem utópisztikusnak : az ügyvédi nyugdíj kérdése. Az ügyvédi nyugdíjintézet felállítását kiáltóan követeli ma már nemcsak az ügyvédi kar, hanem az ország közvéleménye is. Ha az államilag garantált és a birói nyugdijszabályzattal viszonosan készült ügyvédi nyugdíjtörvény meglesz, módját lehet találni annak, hogy a szerzett nyugdíjigények respektálásával a bíróból könnyebben ügyvéd lehessen és viceversa. De eltértünk tulajdonképpeni tárgyunktól, mert az eszme érdekessége vonzott. Csak azt akarjuk még kiemelni, hogy az ügyvédi és birói állás kvalifikációjának kettéválasztását a múltban sem indokolta más, mint igazságügyi politika, birói szükség. Jelenben azonban, mikor e jogpolitikai okok nem forognak fenn, éppen furcsának tűnik fel a kettéválasztás, annál is inkább, mert szinte komikusan hat, hogy ugyanazon tárgyakból vizsgáztatják meg mindkét jelöltet és még a censorok is többnyire ugyanazok s mégis két diplomát állítanak ki. A 2. §-hoz. Addig is, mig a kir. törvényszékek az ügyek legnagyobb részének elintézésére nézve egyes bíróságokká alakulnak át — ami, hogy előbb-utóbb el fog következni, erről meg vagyok győződve — sokkal helyesebbnek tartanám, hogy a kezdő biró pályáját a kir. járásbíróságnál kezdje meg. Az egyes bíróságoknál a biró az ügyek elintézésében magára van utalva; megtanul önállóan gondolkozni, tanulmányokat végez; az ügyek elintézésénél pedáns, lelkiismeretes lesz, kifejlődik benne a jogérzék és a hivatalnoki lelkiismeret. Érzi egyéni felelőssége súlyát, amit ha lazán hagy, könnyen pályafutásával, vagy anyagiakkal kell megfizetnie. A társas bíróságnál azonban a kollektív felelősség érzete a fiatal, tapasztalatlan birót könnyen felületességre viszi, gondolkodását megbénítja, esetleg könnyebben inponálnak előtte a tekintélyek és észre sem veszi, hogy gondolkodása azokéhoz simult. A törvényszék nehézkes ügymenete között felfogása is lassúbbá válik. A nagy ügyeket a megszokás hatalmánál fogva kicsinyítő szemüvegen nézi, a kisebbeket bagatelizálja. Nagy hiba volna, ha a kir. törvényszékeket fiatal bírákkal töltenék meg. A kir. törvényszékekhez, az ügyek fontossága kívánja ezt,