A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)
1908 / 8. szám - A magyar nyelv gyötrelme az igazságügyi törvényhozásban
Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: 8. szám. V., Rudolf-rakpart 3. sz. PL \J 0 G Budapest, 1908. február 28. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 4 korona Fél « _ 8 « i _ 16 € Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. BET,ÜP AZIGAZSÍCCGÍ ÉRDE™ KÉPFISELETÉRE, A MAGYAR ÜGITÉDI, BIRÓl, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Egész Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen . Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A magyar nyelv gyötrelme az igazságügyi törvényhozásban. Irta B ö 1 ö n i László dr , bánffyhunyadi ügyvéd. — A bírói pragmatika alapelveiről. Irta K on c z Mihály dr., csongrádi kir. albiró. — A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok. Irta Steiner Ármin dr., Budapest. — Észrevételek a végrehajtási törvény módosítása alkalmából. Irta R e i c h Péter Kornél, bpest* tszéki joggyakornok. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése). — Sérelem (Ügyvédek és végrehajtók. Irta Ö. M. dr). — Irodalom (R á t hféle törvénygyűjtemény). — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a Budapesti Közlönyből. A magyar nyelv gyötrelme az igazságügyi törvényhozásban. Legislatornak lenni, törvényhozás feladatára vállalkozni, minden művészet fölött álló legnehezebb föladat. Mély belátás kell, mely erős judiciumot kiván ; magas áttekintés szükséges, mely éles látást és gyors fölfogást feltételez; körültekintőnek kell lenni, ez nem történhetik meg széles és alapos dologismeret nélkül; rendezett észjárás a logikai tökéletesség megközelítését eredményezi. De mindezek mellett talán legfontosabb feladata a törvényhozónak a törvény nyelvezetének megállapítása . Altalános tapasztalat szerint, kiknek az anyanyelv természete iránt helyes ösztönük van, akik a nyelvérzéket az anyatejjel együtt szivták magukba, akik a nyelv törvényeit és fejlődését öntudatlan gyermeki tapasztalatok után művelődés által örökítették meg maguknak, még ezek is bizonyos született rátermettség és természet által adományozott különös tehetség nélkül nem képesek megfelelni olyan nagy feladatnak, mint amilyen nagy feladat: a nép számára kodifikált törvény szövege megállapításának a nehézsége. Anyanyelven kívül pedig más nyelven kodifikálni tudni — majdnem lehetetlenség, sok ezer ember között születik egy-egy ilyen művész. Körülbelül 15—20 éve már annak, hogy Magyarországon az igazságügyi adminisztráció bizonyos klikk gyámkodása alá került. Én nem ismerek személyesen senkit ottan, sem az adminisztráció körül, sem a klikkben, bajom nem volt senkivel, személyeskedni okom nem lehet, nem is szokásom. A tények és következményeik világosítottak föl, hogy miként áll a világ. Akik a törvényhozás, illetve törvényszövegezés körül sáfárkodnak, azok nem jó magyarok — nyelvökben. Már ezelőtt évekkel kimutattam e becses lap hasábjain a magánjogi törvénytervezet magyartalanságát ; példát hoztam föl, hogy lehet 68 szóból álló értelmetlen mondatot 28 szóból álló értelmes mondattal kicserélni; rámutattam, hogy nemet alkotni, nincsent teremteni, semmit megfogni — lehetetlenség, hivatkoztam a helyekre, ahol ezek előfordulnak. Változás nem állott be. Ez a magyartalanság, ismétlem, nem mai keletű. Az 1893-ik évi sommás eljárás szövege már a mai befolyás áldozata. Nincs itt hely hosszú szemelvényekre, de néhány példát fölhozok itten, dologismerősöknek elég. A 13. §-ban ez áll: A polgári peres eljárás szabályai, melyek nem kizárólag különösen a sommás eljárásra vonatkó nak, a sommás eljárásban ezentúl is alkalmazandók, hacsak a jelen törvényből más nem tűnik ki. Ilyen mondat sok van, legjobban hasonlít a 61. §.: A szóbeli tárgyalás folyamában a biróság felhívására kifejezetten nem tagadott olyan tényállításokat, melyek valóságukkal össze nem férő előadás által közvetve tagadottaknak sem tekinthetők, bizonyítani nem szükséges, ha csak a fél egyéb előadásaiból nem következik, hogy azokat tagadni akarja. Hát ezek egy olvasásra érthetetlen dolgok jogász előtt is, homályos burkoltság fogja be; azonkívül művészileg van a magyar szórend, mondatszerkezet összerontva mindenikben. 1. alany, 2. közbevetett mondat, 3. állítmány, 4. ismét közbevetett mondat. Hogy kellene legyen pl. a fenti 61. §.? így: A biróság figyelmeztetése után se tagadott olyan tényállításokat, melyek különben a per adataival és a fél egyéb előadásával sem ellenkeznek, bizonyítani nem szükséges. Olvassa el ismét pl. valaki a 23. §. 1-ső pontját, áll 40 szóból és hasonlítsa össze a következő 16 szóból álló kicserélt mondattal : Viszonkereset tárgyát képező követelés beszámítás alá jön, ha beszámítás után fennmaradt összege szintén sem. útra tartozik. Melyik az értelmesebb, melyik a magyarabb ? A 39. §. 2-ik bekezdése így szól: A biróság más bíróságnál, vagy hatóságnál lévő iratokat\ amennyiben ez (egyes szám) a tényállás felderítésére szükséges, hivatalból — gehabt (bocsánat) beszerez. A magánjogi tervezet néhány fejezetét újból átnézegetvén, csodálatos módon elnevezett jogokkal lehet azokban megismerkedni, melyeket eddig a magyar közönség nem ismert, amelyek ma uj dolgok a magyar ember előtt; ilyenek : tulajdont terhelő iog, dolgot terhelő jog, telket terhelő jog, alkatrészeket terhelő jog, ingatlant terhelő jog, jogot terhelő jog, hátralépő jog, előrelépő jog, másként jogosult jog, épületjog, más jog, további jog, ellentétes jog sat.; van birtokháboritás jogszerűsége, van nem tilos önhatalom (favaskarikák), melyek komoly institutiószámba vannak véve, habár önmagukban nyilvános contrastot képeznek. Hát ezek micsodák: birtokakarat, épitő telek, kíméletlen tulajdonjog? Ilyen uj ismeretlen fogalmakat vesz használatba a tervezet, de még ezekkel is foghegyen bánik el, nem használja a neveket, hanem névmásokkal stilizál (jó példa a többi közt az 550. és mellette az 552. §.). Ismeretlen neveknek még ismeretlenebb másai. Nincs megfogható alany és állítmány, a stílusban érthetetlen és fölösleges (pl. «tulajdonátruházásra irányuló érvényes kötelemből jogosult joga» — vevő joga) körülírás mindenütt, melyet jogász is csak kombinál, a nép pedig soha meg nem ért. Elérkezett a Tervezet a jogfogalmak újraalkotásával azon falusi jegyző működéséhez, aki tárgy és alkalom szerint minden jegyzőkönyvének más-más nevet adott, pl. bormérő jegyzőkönyv, kóstolási jegyzőkönyv stb. és azon terjengő poétához a körülírás terén, aki a lécnek nem mondta léc, hanem egy hosszú vékony rud, melyet hajdan Aesopus királyul adott vala a békáknak. Tekintse meg valaki pl. a Tervezet harmadik részének Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.
