A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 7. szám - A végrehajtási törvény reformjához

A JOG kamara — jól esik, hogy évtizedek tespedése és meddősége után ez egyszer nem kell panaszszal kezdenünk jelentésünket. A hely­zet ma jobb, mint eddigelé volt, ugylátszik bekövetkezett a cse­lekvés ideje. Egymásután két ügyvéd-minisztert kaptunk és két ügyvéd államtitkárt. Az igazságügy élén oly férfiak állanak, akik ismerik s volt kartársaikkal együtt érzik az ügyvédség bajait. A képviselő­házban ma 126 ügyvéd foglal helyet, ez reményt nyújt, hogy ők is fel fogják karolni az ügyvédség érdekeit. A mult év őszén lefolyt országos ügyvédgyülés az ügyvédi létérdekekért küzdött. Tárgysorozatának minden egyes pontja egy_cgy reális kari érdeknek, egy reformtervnek, a megélhetés és a karbeli jólét egy-egy értékes garanciájának a megkövetelése volt. Kamaránk hónapok óta foglalkozik az ügyvédi rendtartás tervezetével, a kongresszus által kimondott elvek alapján ; mun­kálkodásuk eredményeit legközelebb fogjuk Nagyméltóságod elé terjeszteni. Az államnak kötelessége lett volna eddig is az ügyvédek erkölcsi és anyagi érdeke iránt több érzéket mutatni. Sokat lehetett volna eddig is elérni a joggyakorlati idő meghosszabbításával, az ügyvédjelöltek és joggyakornokok minő­sítésének egységesítésével, az írásbeli kényszernek behozatalával oly ügyleteknél, amelyek ingatlanra vonatkoznak, a községi jegyzők okiratkészitési jogának megszorításával és oly helyen, ahol ügyvédek vannak, teljes megszüntetésével, ügyvédeknek bírákká való kineveztetésével és az 1883. évi minősítési tör­vénynek oly irányban való megváltoztatásával, hogy oly állá­sokra vonatkozólag, amelyekhez jogképzettség nem kell, ezen követelmény eltöröltessék. A minősítési törvény ily irányú megváltoztatása lehetetlenné tenné, hogy ezen kisebb állásokra pályázó egyének, ha bármely oknál fogva itt célt nem érnek, akarva, nem-akarva utolsó mentsvárként az ügyvédi karba lépjenek. Elismerjük, hogy az 1907 : XXIV. t.-c. erkölcsi szempontból emelte a kar tekintélyét, de ez csak egy parányi részletfizetés arra a nagy adósságra, amelylyel a nemzet a karnak tartozik. Főleg két kórság rágódik évtizedek óta az ügyvédi kar szervezetén; egyik a szertelen verseny, a másik az aránytalan munkamegosztás. Alkotásokra van szükség, amelyek megkövetelik az ügyvédtől az egyéni munkálkodást, azonban az érdemi jogi munka jobban díjazandó. Az ügyvédek mindenféle dijmegállapodásokra lépnek a felekkel, amelyben a költségek egy részét elengedik, esetleg csak készkiadásért dolgoznak. Kamaránk tiltó szavát emelte fel a kar tekintélyét és anyagi exisztenciáját sértő ezen mahinációk ellen­Az ügyvédkérdés megoldhatatlan problémának fog maradni mindaddig, mig a kormány és a törvényhozás bölcsessége kizáró­lag a vergődő kar autonómiájától várja a megoldást. A karban mutatkozó nagy ellentétek nem menthetik fel a cselekvés alól a kormányt. A jelentés örömmel konstatálja, hogy amilyen mértékben a fegyelmi eljárások száma csökkent, ugyanoly mértékben mutat­kozik annak a jele, hogy a társadalom elismeréssel van az ügy­védi hivatás iránt. Az ügyvédi kar erkölcsileg nem beteg. Ez az elismerés nyilvánult meg abban, hogy az 1907. évi XXIV. t.-c. megalkotta a kúriai ügyvédi tanácsot és reformálta az ügyvédi vizsgát, vagyis az ügyvédi elem autonómiájának tá­gabb tért biztosított a kar szellemi és erkölcsi vezetésében egyaránt. A karban gyökeret vert közszellem ereje mindenesetre csak fokozódnék, ha a magyar ügyvédség egyöntetű közös akcióra képes országos szervezetet tudna létesíteni. A kodifikáció terén érdemül tudjuk be Nagyméltóságodnak( hogy magáévá tette az előző igazságügyi kormány törvényjavas­latait és nem engedi, hogy azok ismét a tanulmányozás és adat­gyűjtés útvesztőjébe jussanak. A Kúria tehermentesítése, az ügyvédi rendtartás novellája, a Btk. novellája, a perrendtartás megalkotása, a végrehajtási tör­vény revíziója, a cheque-törvény, a kereskedelmi üzletek átruhá­zásáról szóló törvény mindnyájunk helyeslésével találkozott. A bírói szervezet és ügyvédi rendtartás megnyerték a jogászvilág rokonszenvét. Hl A sajtójog uj szabályozása szükséges, nem szabad azonban e reformot egyoldalulag politikai szempontokból keresztül vinni. A munkásbiztositási törvények szociális téren haladást tün­tetnek fel. A végrehajtási, a szövetkezeti és uzsoratörvényjavaslatok némely intézkedéseiben azonban a magán-, sőt közjogok sérelmére is a visszafejlődés tünetei mutatkoznak. Sajnosán kell konstatálnunk, hogy az elégületlenség soha sem volt oly nagy a bírói karban, mint ma. Mi Őszintén, rokon­szenvvel és kollegialitással kisértük a bírák egyetemének mozgal­mait és határozataikhoz mindenben hozzájárulunk. Szégyenfoltja igazságszolgáltatásunknak a kisegítő bírói in­tézmény a Kúriánál. Jogszolgáltatásunk színvonala még mindig nem emelkedett azon magaslatra, amelyen látni szeretnők, bár igaz, hogy e téren is történtek javítások. Az eljárásnak mindig olyannak kell lennie, hogy sohase zárja ki az igazság érvényrejuttatását. Egészségtelen az az állapot, miszerint a rendes bírósági és az esküdtbirósági ítélkezés között oly óriási ellentét van. A polgári bíróságok határozatai és döntvényei ellen keve­sebb ok van panaszra, mint a büntető ítélkezés ellen. Soha sem volt felsőbíróságunknak büntető gyakorlata oly formalisztikus, mint most, a Bp. behozatala óta. A Bp. felebbvi­teli rendszere sehogy sem vált be, megsínyli azt a közönség, az ügyvéd és mindenki egyaránt. Nagyméltóságod rövid idő óta áll az igazságügyek élén, semhogy azokért az árnyoldalakért, melyeket el nem hallgathat­tunk, Nagyméltóságodat tehetnők felelőssé. Mi bizalommal nézünk Nagyéltóságod további működése elé. Fátum üldözi a magyar igazságügyi reformokat. Most ismét ugy alakulnak a viszonyok, hogy attól kell tartanunk, hogy ezek a legégetőbb igazságügyi javaslatok (pol­gári perrendtartás, büntető novella) újra le fognak szorulni. Az ügyvédek létszáma a fővárosban 1907-ben 1,424-ről 1,490-re szaporodott (5-33°/o); a kamara vidéki területén 122-ről 130-ra (6-55%). Az egész országban az ügyvédek száma 5,512-ről 5,776-ra (4-48° o) szaporodott. Az ügyvédjelöltek száma Budapesten 1,072-ről 1,300-ra emelkedett (ll'94°/0). Az egészjj országban az ügyvédjelöltek száma 3,556-ról 3,791-re szaporodott. Kamaránk tagjai a szegényvédelem terén a lefolyt évben ismét nagy tevékenységet fejtettek ki. Kirendeltetett ugyanis polgári ügyben pártfogó ügyvédül 584 ügyvéd, a B. P. 56. §. 4. pontja és 57. §. alapján hivatalból 1,327 ügyvéd, Összesen 1,911 ügyvéd. A budapesti kir. ítélőtáblához az 1907. évben közvédőül kirendeltetett 136 ügyvéd, s helyettes közvédőül 136 ügyvéd, összesen : 272 ügyvéd. A választmány állandó gondoskodása tárgyát képezte az ügyvédjelöltek ügye, súlyt helyezünk arra, hogy az ügyvédjelöltek társadalmi uton a kar idősebb tagjainak védszárnyai alá kerülje­nek. Az ügyvédi körrel akarunk érintkezésbe lépni, hogy az ügy­védjelöltek a kör társaséletébe bevonassanak. Az ügyvédjelöltek szorgalmasan rendeznek vitaesélyeket és önművelésükön sokat fáradoznak. A védelem szabadsága szempontjából a kamara eszközölte ki, hogy a vasutasok fegyelmi ügyeiben ügyvéd is szerepelhessen mint védő. A választmány gondot fordított arra, hogy a fegyelmi bíró­ság ugy az anyagi, mint az alaki fegyelmi jogot a kar erkölcsi kívánalmainak megfelelően fejlessze. Büntette a fegyelmi bíró­sága a törvények fortélyos kijátszását, az ügyvéd kapzsiságát, a kliens-hajhászatot és azt, ha közreműködött, hogy a fegyelmi büntetés hatályossága kijátszassék. A kamara a lefolyt évben 64 egyén számára nyújtott részint évi, részint ápolási segélyt, illetve temetkezési járulékot 22.867 K. összegben. A igazságügyi kormány Nagyméltóságod minisztersége alatt is dicséretes tevékenységet fejtett ki a kodifikáció terén. Megelégedéssel emeljük ki, hogy Nagyméltóságod ipar­kodott a törvényjavaslatokat a Ház vonatkozó bizottságai elé vinni, ott azokat letárgyaltatni s a lehetőség határain belül

Next

/
Oldalképek
Tartalom