A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 5. szám - A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő viszásságok. 4. [r.] - Az esküre való jelentkezés határidejének számítása az 1907: XVII. t-c. 4. §-ában meghatározott perekben. 2. [r.]

A JOG 19 tatás előtt látta el elfogadói névaláírásával, az elsó'biróság ítéletében ebben a vonatkozásban felhozott és e helyütt is elfogadott indokok szerint bizonyítva lévén, helyes a kir. törvényszéknek az a jogi álláspontja is, hogy az alperes a V. T. 82. és 83. §§ értelmében a váltó minden birtokosával szemben csak a váltónak eredeti, hamisítás előtti tartalma szerint felelős, vagyis, hogy vele szemben a kereseti váltó akképpen bírálandó el, mintha az 1906. évi okt. 1-ről volna keltezve. Amennyiben pedig az olyan váltó s illetve okirat, amelynél a lejárat a keletnél korábbi időpontra esik, a lényeges váltói kellékek tekintetében ellenmondást tartalmaz, tehát kellékhiányos és amennyiben az ilyen okiratból a V. T. 6. §-a szerint váltójogi kötelezettség nem származik, a kereset elutasítása indokolt. Nem helytálló a felperesnek a másodbiróság részéről elfogadott az az érvelése, hogy az előretolt keletnek a kiállítás tényleges időpontjának megfelelő időre történt kiigazítása hamisítást nem képez. A váltó tartalmának minden olyan megváltoztatása, amely az egyenes vagy visszkereseti váltóadósok váltójogi kötelezettségét a fizetés időpontja vagy mérve tekintetében súlyosbítja vagy egyébként érinti, — kimeríti a V. T. 82 §-a alá eső tanúsítás fogalmát. A fizetési idő tekintetében kitöltetlen váltónál az előretolt kelet biztonságot nyújt a váltókötelezetteknek arra nézve, hogy a váltó lejárata a keletben kitett időpontnál korábbi időre kitölthető nem lesz, — aminélfogva a kiállítás idejének abból a célból való megváltoztatása, hogy az üresen hagyott lejárat korábbi időpontra legyen kitölthető, mint az a keltezés eredeti szövege mellett lehetséges lett volna, a váltókötelezettek helyzetét súlyosbítja, tehát hamisítást képez. A kir. Küria a kifejtettek alapján a másodbiróság Ítéletét megváltoztatta, s az elsőbiróság Ítéletének a felperest keresetével elutasító, s a prts. 251. §-áboz képest a költségekben elmarasztaló rendelkezését hagyta helyben. Ha a közkereseti társaság egyik tagja a vagyona feletti szabad rendelkezési jogát elveszti, a közkereseti társaság ipso jure feloszlik, a feloszlásnak következményei tehát azonnal beállanak, mihelyt a feloszlást előidéző ez az ok bekövetkezett. A tordai kir. törvényszék (1907. május hó 30-án 3,638/V. szám alatt K. E. dr. ügyvéd által képviselt R. B. mint a gondnokság alá helyezett R. Gy. kirendelt gondnokának a «Mózes és Rozsnyai* bejegyzett cég közkereseti társaság felszámolásának elrendelése iránti ügyében) következő végzést hozott: A tordai kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság «Mózes és Rozsnyai* marosludasi bejegyzett cég közkereseti társaság felszámolását elrendeli, s felszámolókul H. Z. és Sz. I. takarékpénztári tisztviselő marosludasi lakosokat kirendeli azon figyelmeztetéssel, hogy kötelesek a társaság üzletének kezelését 8 nap alatt átvenni, a folyó ügyleteket befejezni, a feloszlott társaság kötelezettségeit teljesíteni, künnlevő követeléseit behajtani, a társasági vagyont készpénzzé tenni, a társaságot bíróság előtt és bíróságon kívül képviselni, s a felszámolás befejeztével a társaság tagjai közt a végkiegyenlitést eszközölni. Egyéb kötelességeik és teendőikre nézve a keresk. törv. 112. és köv. §-ai szolgálnak irányadóul. A társaság tagjai által a felszámolók kirendelése ezen kir. törvényszékhez a cégjegyzékbe leendő bevezetés végett bejelentendő, s egyúttal a felszámolók kötelesek ugyanitt aláírásaikat hitelesíttetni, vagy hitelesített alakban bemutatni. Indokok: A felszámolás elrendelése iránti kérvényhez hivatalos kiadványban csatolt Ítélettel igazolva van, de egyébként is köztudomású, hogy a M. és R. marosludasi cég közkereseti társaságnak, melynek tagjai M. A. és R. G. marosludasi lakosok utóbb nevezett tagja a tordai kir. törvényszéknek 1,242/907. polg. szám alatt kelt jogerős ítéletével gondnokság alá helyeztetett, s ez a hivatalos lapban is közhírré tétetett, s igy R. Gy. vagyona feletti szabad rendelkezés jogát elvesztette Ennélfogva a keresk. törvény 98. §-ának e) pontja értelmében a fent megjelölt közkereseti társaság feloszlott, s mivel R. B. mint R. Gy. árvaszékileg kirendelt gondnoka a felszámolás elrendelését kérte, azt a felek meghallgatása után a keresk. törvény 108. §-a értelmében elrendelni kellett, s e részben M. A. cégtag azon kifogása, hogy a gondnokság alá helyezés csak színleges és az ő érdekeinek kijátszása céljából történt, e helyen figyelembe vehető nem volt. A felszámolók személyére nézve sem tudtak a meghallgatott tagok megegyezni, s minthogy a tagok egymással perben is állanak, s a felek is a társasághoz nem tartozó felszámolók kirendelését kérték, — a fenti megnevezett szakértőket mint e célra teljesen alkalmasnak ismert egyéneket a bíróság célszerűségi okból találta kirendelendőknek. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1907 szept. hó 4-én 3,038. sz. alatt) következőleg végzett: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését az azt megelőző egész eljárással együtt a 3,115/907. 16. szám alatt beadott kérés elintézéséig visszamenőleg megsemmisíti; és az eljárt kir. törvényszéket arra utasítja, hogy ezt a kérvényt R. B.-nak képviselője K. E. dr. ügyvéd kezéhez adja vissza. Egyúttal R. B. kérelmezőt arra kötelezi, hogy 20 K. tárgyalási és 28 K. 20 f. felfolyamodási költséget M. Á.-nak 8 nap alatti végrehajtás terhével megfizessen. Indokok. A kereskedelmi eljárás 43. igának a) pontja szerint oly véghatározat ellen nincsen helye felfolyamodásnak, melyben a kereskedelmi törvény 108 §-a esetében a biróság rendelt felszámolót, miután azonban a hivatkozott szakasz a felfolyamodást nem zárja ki abban az esetben, amelyben a felszámolás el vagy el nem rendelésének kérdésében hozatott a határozat, miután pedig az eljárt elsőbiróság sérelmezett határozata az elszámolás elrendelése tárgyában is kétségtelenül intézkedik, a felfolyamodást, mint amelynek helye van, elfogadni kellett. Az elsőbiróság végzése azonban a rendelkező rész szerint az azt megelőző egész eljárással együtt megsemmisítendő volt. Ugyanis a keresk. törv. rendelkezései szerint a közkereseti társaság feloszlásának okai kétfélék, vagy magából a törvényből folynak, vagy pedig a társasági tagok által kötött szerződésből erednek. A törvényből folyó feloszlási okokat a kereskedelmi törvény 98. §-a szabályozza és miután az e szakaszban foglalt okok a törvény rendelkezése szerint ipso jure maguk után vonják a közkereseti társaság feloszlását, kérdéses csak az lehet, hogy ily ok fenforgása esetében hivatalbóli felszámolásnak van-e helye, avagy az egyes társasági tagok részéről a felszámolás elrendelése szorgalmazandó-e s ha igen, hogy ez peres avagy perenkivüli uton eszközlendo? Közkereseti társaság keletkezéséhez a keresk. törv. 64. §-ában foglalt rendelkezés szerint két vagy több személy részbeni szerződéses viszonya szükséges, hogy kereskedelmi üzletet közös cég alatt korlátlan és egyetemleges kötelezettség mellett folytatnak. A társasági tagok egymásközti viszonyát pedig a köztük létesült szerződés szabályozza. Ebből folyik tehát, hogy a kereskedelmi törvény 98. §-ában szabályozott törvényi feloszlási esetek, illetve ezek nem mindenike — absolut természetűek vagyis olyanok, hogy az ily ok fenforgása a társaság folytatását föltétlenül minden esetben kizárná, nem lehetnek, mert a szerződő felek akarat elhatározása a törvény keretén belül, a feloszlási ok fenforgása esetében is lehetővé teszi a társasági viszony folytatását. Kétségtelen tehát az, hogy a keresk. törvény 98. §-ának némely eseteiben a bíróságnak nem állhat kötelességében a felszámolásnak hivatalbóli elrendelése, miután a felszámolás a társasági tagok akaratelhatározásától is függ, a felszámolóknak a K. T. 108. §-ának rendelkezése szerinti kirendelése tehát csak azon esetekre vonatkozhatik, ha ezt a társasági tagok közösen kérik, vagy egyoldalú kérésre is, ha már a felszámolás elrendelésének kérdése el van döntve, vagy az vita tárgyává sem tehető, s a kirendelésre fontos ok forog fent. Ha tehát a közkereseti társaság tagjai között vita tárgyává tétetik az, hogy felszámolás elrendelésének van-e helye, s ennek oka, vagyis a törvény, vagy a társasági szerződésben meghatározott feloszlási ok bekövetkezett-e, a biróság pérenkivüli eljárás keretében a kereskedelmi eljárás 6. §-ának 3. pontjában foglalt rendelkezésre való tekintettel el nem döntheti, mert e kérdés a fenti rendelkezés szerint peres eljárásra tartozik. Mit sem változtat ezen az a körülmény, hogy a felbontási ok a törvényből folyik, mert miután az előadottak szerint a törvényi felbontási okok sem mind absolut természetűek, oly esetben is tehát, vagyis akkor, midőn a felek között az is vitás, hogy a keresk. törv. 98. §-ában szabályozott feloszlásai ok fenforog-e, amint az a fenforgó esetben is előfordul, a felszámolás elrendelésének, a felek mint társasági tagok között, vitássá tett kérdése peres uton kell döntés tárgyát képezze. Az eljárt elsőbiróság tehát akkor, midőn a gondnokság alá helyezett egyik társasági tag kirendelt gondnokának egyoldalú kérésére a felszámolást akkor, amidőn a másik társasági tbg azt vitatta, hogy a keresk. törv 98. §-áuak 3-ik pontjában meghatározott feloszlási ok az ő kijátszására a biróság megtévesztésével idéztetett elo, perenkivüli eljárás kére-