A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 5. szám - A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő viszásságok. 4. [r.] - Az esküre való jelentkezés határidejének számítása az 1907: XVII. t-c. 4. §-ában meghatározott perekben. 2. [r.]

Hasonlóképpen áll a dolog a kereskedelmi könyvek és az egyes bevezetések bizonyító erejére nézve; mert ha igaz is az, hogy a kárkövetelés bejegyzése egymagában sem a kártéritési követelés jogalapjára, sem a kár mennyiségére nézve bizonyítékul nem szolgálhat, ez a bejegyzésnek útjában nem állhat, mert a bizonyítási eszközök bizonyító erejének megítélése, s a bizonyítékok mérlegelése szintén ügyérdemi kérdés, amely az illetékesség megállapításánál közömbös ; de ettől eltekintve, a kereskedelmi könyvek más olyan bejegyzéseket is tartalmaznak, amelyeknek a bíróság bizonyító erőt nem tulajdonit, aminek a magyarázata nyilván abban keresendő, hogy a kereskedelmi könyvek vezetésének célja főképpen és elsősorban nem bizonyíték megalapítására irányul. Ezekből kitűnik, hogy az üzlet körében megkötött kereskedelmi ügylet nem-teljesítéséből származtatott kártérítés oly követelés, melyet a bejegyzett kereskedő már keletkezése idejében könyveibe bevezethet. Már pedig ha ez a követelés bevezetés tárgya lehet, akkor az ily bevezetett követelés iránt könyvkivonat alapján támasztott keresetre annak a bíróságnak az illetékességét, amelynek terűlétén a könyvek vitetnek, az 1868. évi LIV. t.-c. 35. §-ának második bekezdése alapján meg kell állapítani. Megjegyzi a kir. ítélőtábla, hogy a jelen határozat a nem szerződéses viszonyból eredő kárkövetelésekre nem vonatkozik. Kelt Szegeden, a kir. Ítélőtáblának 1908. évi január hó 4-ik napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1908. évi január hó 18-ik napján tartott polgári teljes ülésben. A váltó tartalmának minden olyan megváltoztatása, amely az egyenes vagy visszkereseti váltóadósok váltójogi kötelezettségét a fizetés időpontja vagy mérve tekintetében súlyosbítja vagy egyébként érinti, kimeríti a V. T. 82. §-a alá eső hamisítás fogalmát. A gyulai kir. törvényszék (1906. évi június hó 30-án 6,680/906. V. sz. alatt B. S. dr. ügyvéd által képviselt F. S. felperesnek H. L. ügyvéd által képviselt ifj. K. M. alperes ellen 1,400 K. és járulékai iránti ügyében) következőleg itélt: A kir. törvényszék a 3,769/906. számú sommás végzésnek ifj. K. M. ellenében rendelkező részét hatályon kivül helyezi és felperest végrehajtás terhe alatt arra kötelezi, hogy alperesnek f'»4 K. 60 f. perköltséget 3 nap alatt fizessen meg. Indokok: A peres felek között vitás a válló keltére és kapcsolatban ezzel a váltó lejáratára történt megállapodás, mert az esetben, ha a váltó keltére a megállapodás az volt, hogy 1906. évi október 1-ére szóljon s a váltó kiállításakor a váltóra ez a kelet vezettetett, akkor hatálytalannak tekintendő a váltó lejáratának olyan kitöltése, mely a megállapított és a váltóra reá is vezetett keletet megelőző időre esik. Minthogy azonban a vitás megállapodás a kibocsátó és elfogadó között jött létre, felperes mint rendelvényes azt állítja, hogy e megállapodásról mit sem tudott; vitás tehát továbbá az a kérdés, hogy a váltó esetleges megállapodás elleni kitöltése illetve kijavítása bir-e kihatással felperes követelésére. Végül alperes kifogása folytán vitás az, hogy volt e váltó Csabára telepíthető. E vitás kérdések mellett befolyással birhat a perre alperes ama ténybeli előadása, hogy a kibocsátó ingyenesen és csakis azért ruházta a váltót felperesre, hogy ezzel hitelezőjét K. J., ki •K. M.-nál a 188/906. számú rendelvénynyel letiltotta a követelést, kijátszhassa. C. S. és F. L. tanuk vallomásával tényállásul meg volt állapítandó az, hogy eredetileg a kelet 1906 okt. 1-ről szólott, s hogy a kibocsátó és elfogadó közti eme megállapodás okát éppen abban találta, hogy a váltó eme határnapot előzőleg le ne járathassék. Megállapítandó eme vallomások alapján az is, hogy a kelet eme meghamisítása az 1905 augusztus vége, illetve szeptember eleje, vagyis a váltó valódi és tényleges kelte és 1906 január hó 2-ika közötti időközben történt, amikor is az elfogadó alperes az A /. alatti nyugta szerint az 1906. évi október l-ig járó 84 K. kamat felvételét K. J. kibocsátó nyugtázta, kétségtelen bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a Ítélet meghamisítása még oly időben történt, mikor a váltó F. S.-nek a mostani felperesnek még átadva nem volt, vagyis mikor a váltó még K. J.-nak képezte tulajdonát és kétségtelenül bizonyitja ezt a tényt az is, hogy a váltó felperes kezébe már aj keletre nézve is meghamisított tartalommal került. OG E tényállásból következik, hogy a váltó lejárata is az eredeti megállapodás ellenére töltetett ki az 1906. évi okt. l-re tervezett keletet megelőző időre, miután a lejárat napja a váltón meg nem előzheti a váltó keltének időpontját. Minthogy pedioa váltó keltének jelzett megváltoztatása, amennyiben a váltó lényeges kellékére vonatkozik, a váltó meghamisításának tekintendő s minthogy a váltó keltének eme meghamisítása nélkül a váltólejáratot 1906. évi okt. 1-je előtti időre tenni sem lehetett volna, vagyis mivel a kelet meghamisítása a lejárat kitöltésére is kihahatással volt, s megállapítható az, hogy a lejárat 1906. okt. 1-je alatti időre tehető nem lett volna és minthogy a V. T. 82. §-a értelmében, ha a váltó meghamisittatik, ugy a váltókötelezettek ahoz képest maradnak csupán felelősek, amint ők a váltót az eredeti vagy a meghamisított tartalom szerint irták alá, mivel azonban ez esetben megállapítható, hogy alperes a váltót a kelet jelzett meghamisítása előtt irta alá, s igy a váltó vele szemben csakis 1906. évi október 1 -je után lett volna lejáratható, korábban azonban fizetni nem tartozik, s mert e ténykörülmények között felperes a jóhiszemű váltóbirtokos jogaira nem hivatkozik, miután hamis okiratból kötelezettségek nem származnak, mindezekért a kifogásoknak helyt adni, s a sommás végzést hatályon kivül helyezni és felperest alperes költségei megfizetésére kötelezni kellett. A jogellenessége bizonyítva nem lévén, ez a kifogás a per sorsára jelentőséggel nem bir, de a kereset elutasítása mellett nem bír jelentőséggel az a körülmény sem, kogy K. J.-né javára a váltókövetelés rendelményileg letiltatott. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1907. évi február hó 11-ik napján 2,663. P. sz. a) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a sommás végzésnek hatályban tartása mellett az alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy a felperesnek 3 nap alatt 1,400 K. tőkét stb. ez után az összeg után 1906. évi március hó 30-tól számitott 6°/0 kamatot, 7 K. 55 f. óvási, Vs'/o váltódijat s a felebbezésért megállapított 31 K. 30 f.-rel együtt 118 K. 65 f. perköltséget fizessen. Indokok : Az alperes által felhívott tanuk vallomása alapján megállapítható ugyan, hogy a kereseti váltón, amig azt a K. I. kibocsátó birtokában látták, a kelet idejéül 1906. évi október hó 31-ike volt kitüntetve, 1906. évi január hó 2-án azonban, amikor azt F. L. még mindig a K. I. birtokában látta, az évszám a keletben 1906-ról már 1905-re volt kiigazítva; egyszersmind azonban a váltóban a lejárat is megvolt; valamint megállapítható az is, hogy az alperes és K. I. között az a megállapodás jött létre, hogy az alperes a kereseti váltót csak 1906. évi október hó 1-én köteles kifizetni, esetleg a fizetést ettől az időtől számitott egy év múlva is teljesítheti. Minthogy azonban a bizonyitásfelvételnek éppen az emiitett eredményével bizonyítottnak veendő a felperesnek az az előadása, hogy ő Ta kereseti váltót a jelenlegi alakjában kapta K. I.-tól, azt meg az alperes meg sem kísérletté bizonyítani, hogy a felperesnek az alperes és K. I. közt létrejött megállapodásról tudomása volt, vele mint harmadik személylyel szemben tehát az alperes azt a kifogást, hogy a váltó 1906. október 1-je előtt nem érvényesíthető, sikerrel fel nem hozhatja. K. I.-nak abból a cselekményéből pedig, hogy a kereseti váltót a megállapodástól eltérő jelenlegi alakjában adta át a felperesnek, igényt csak K. I. ellen érvényesíthet, — és minthogy a váltó keltében a 6-osnak 5-re igazítása nem hamisítás, mert a per adatai szerint a váltó tényleg 1905-ben, tehát a lejáratot megelőző időben állíttatott ki, a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján a váltótörvény 21., 23. és 50. §-ai értelmében az alperest a kereseti tőkének é járulékainak és mint pervesztes az 1808. évi LIV, t.-c. 251, §-a alapján a per és sikeres felebbezés költségeinek a megfizetésére kötelezte. A m. kir. Kúria (1907. okt. 17-én 453. V. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben és a felperest az elsőbiróság ítéletében kitett idő és jogkövetkezmény terhével arra is kötelezi, hogy alperesnek 41 K. 50 f. felebbezési költséget fizessen. Indokok : A kereseti váltó keltezésének megváltoztatása, hogy a kiállítás idejének évszáma 1906-tól 1905-re igazíttatott ki, valamint az a körülmény is, hogy az alperes a váltót e változ-