A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 5. szám - A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő viszásságok. 4. [r.] - Az esküre való jelentkezés határidejének számítása az 1907: XVII. t-c. 4. §-ában meghatározott perekben. 2. [r.]

38 A JOG Az esküre való jelentkezés határidejének számítása az 1907: XVII. t-c. á. §-ában meghatározott perekben. Irta TÓTH GYÖRGY dr., kolozsvári Ítélőtáblai ta ácsjegyö. (Befejezés.)*) Az 1881 :LIX. t.-c. által a közpolgári perekre beállott változás azonban szükségessé tette, hogy a V. E. 27. §-a praecisebben rendelkezzék. E rendelkezés, nemkülönben a ker. eljárást szabályzó rendelet 25. §-a az 1868 :LIV. t-c. 239. §-ában foglalt rendelkezéssel teljesen összhangban vannak, ugy, hogy e rendelkezések között elvi különbség nincs és csupán a határidő van az ügyek természetének megfelelő különbséggel megállapítva. Tekintettel azonban arra, hogy a jogerősség kérdését sem a váltó-, sem a kereskedelmi eljárás nem szabályozta, e tekintetben mindkét rendelet általános utalása következtében a polgári törvénykezési rendtartás vonatkozó intézkedései nyerhettek alkalmazást, de váltó- és ker. ügyekben a felebbvitelt korlátozó intézkedés még nem létezvén, oly ítéletekről nem lehetett szó, amelyekben felebbvitelnek helye ne lett volna. Figyelemmel azonban az 1907: XVII. t.-c. 4. §-ban foglalt korlátoló intézkedésre, most már ugy a váltó-, mint kereskedelmi perekben is keletkeznek oly Ítéletek, amelyek ellen további felebbvitelnek helye nincs, tehát az 1881: LIX. t.-c. 23. §-ában foglalt intézkedés most már mindazon vagyonjogi perekre alkalmazást talál, amelyekben a kir. ítélőtábla végső (de nem harmad-) fokban jár el. Az 1881: LIX. t.-c. 23. §. utolsó bekezdés utolsó mondata pedig: <í~azon birói határozat, amely ellen felebbvitelnek helye nincs, a kézbesítést vagy kihirdetést követő napon emelkedik jogerőre.» A Ker. Elj. 25. §-a, a V. E. 27. §-a és az 1868 : LIV. t.-c. 239. §-a értelmében pedig a nem harmadbirósági ítéletektől eltekintve az ítélet jogerejüvé válta után kell 3, illetve 15 nap alatt esküre jelentkezni. Az, hogy a kir. ítélőtábla az 1,000 K.-án alóli vagyonjogi perekben végső fokban határoz, nem teszi a táblai határozatot harmadbirósági határozattá és ebből folyóan a V. E. 27. §-ban foglalt ama rendelkezés, hogy esküre «a harmadbirósági Ítélet kézbesítése után három nap alatt kell jelentkeznie alkalmazást nem találhat. A konkrét esetben a határidőszámitás ekként alakul. Az ítélet kézbesítésének napja : XI/22 ; felebbezéssel meg nem támadható határozatról lévén szó, jogerőre emelkedett a kézbesítést követő napon: XI/23-án. A jogerőre emelkedés napja a teljesítés határidejének megállapításánál épp ugy nem számit, mint a kézbesítés napja, tehát az esküre jelentkezés 3 napos határideje lenne Xl/24., 25., 26., azaz 26-án még joghatályosan lehet a kérést beadni. Csekély egy (1) nap különbség az egész, de ez az egy nap nagy horderejű. A kolozsvári királyi ítélőtábla a jelzett határozat meghozatala után tartott teljes ülési értekezleten arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy : «A királyi törvényszék hatáskörébe tartozó azokban a vagyonjogi perekben, ide értve a kereskedelmi és váltópereket is, amelyekben a per tárgyának értéke a járulékok nélkül 1,000 K.-át meg nem halad s amelyekben az 1907. XVII. t.-c. 4. §-a értelmében a másodbiróság határozata ellen felebbvitelnek helye nincsen: a II-másod birói ítéletben megítélt eskü letételére az ítélet jogerőre emelkedése után 3, illetve 15 nap alatt, vagyis a jogerősségnek a kézbesítést követő napon való beálltától számítandó 3, illetve 15 napon belül kell jelentkezni. A vitás kérdés teljesülési döntvény hozatalára alapul csak akkor fog szolgálhatni, ha a már jelzett határozattal ellentétes *) Előző közlemény a 4. számban. határozat keletkezhetik. Ez azonban egyhamar be nem következik, mert hisz ritkán fordul elő ily kérdés a gyakorlatban. A szóbeliségre alapított perrendtartás tervezetéből pedig remélhetőleg hamarabb lesz törvény, semhogy ily vitás kérdés gyakorlati eldöntésére sor kerülhetne. • A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő viszásságok. Irta STEINER ÁRMIN dr., Budapest. (Folytatás.*) Cikkünk előző heti folytatását annak érintésével végeztük, hogy feltűnő a hasonlatosság azon kétrendbeli hatáskör és működés között, amelyet a kir. közjegyző fejt ki akkor, midőn őt valamely magánfél s illetve valamely bíróság vagy árvaszék bizza meg bizonyos hivatalos funktió elvégzésével. A megbízás tárgyára nézve teljesen megegyezik mind a kettő. Jelesül a bíróság vagy árvaszék megbízása is csak a törvények korlátai között mozoghat s ha ily megbízás teljesítése valamely törvénybe vagy a jó erkölcsökbe ütköznék: a közjegyző az ily megbízás teljesítését a közjegyzői törvény 59. §-a alapján megtagadni köteles. Ha pedig a megbízást teljesíthetőnek találja, ugy szorosan a törvény rendelkezései szerint köteles azt teljesíteni, éppúgy, mint a magánfél hivatalos jellegű megbízásait. (L. részletesen taglalva e cikk 2. folytatásában, «A Jog» második számában.) Végül az ebből eredő dijakat is ugyanazon törvény (1880 . évi LI. t.-c. 3 — 21 .§-ai) szabályozza, az ott megállapított dijaknál sem többet, sem kevesebbet nem követelhet, nem egyezkedhetik erre nézve sem a bírósággal, sem az árvaszékkel, viszont ez utóbbiak sem szállíthatják föl, de nem is mérsékelhetik egy fillérrel sem a közjegyző dijait. Ugyanezt mondhatjuk el a hagyaték leltározásáért és tárgyalásáért járó dijakról is, mégis azon lényegtelen eltéréssel, hogy az ezeknél fölmerülő közjegyzői működésért az 1880. évi LI. t.-c. 1. §-ának d) pontja s illetve az 1894. évi XVI. t.-c. 117. és következő szakaszai szerint nem fix dij (mint azoknál), hanem fix díjátalány jár a kir. közjegyzőnek. II. Látszólag tulmentünk azon kereten, melyet cikkünk cime elénk szabott volna s kiinduló pontul véve a törvényt, először ismertettük és részletesen tárgyaltuk a kir. közjegyzőt illető különféle dijakat, mielőtt ezek behajtását taglaltuk volna. Szándékosan eszközöltük ezt igy, egyrészről azért, mert a dij-behajtás a szerint változik, hogy milyen díjról van szó s aki helyesen akar dijbehajtási ügyben ítélkezni, annak először tudnia kell azt, hogy voltaképen milyen közjegyzői dijak vannak s az adott esetben milyen közjegyzői díjról van szó ? De másrészről a közjegyzői működés különféle fázisait - ugyancsak a törvény alapján — azért kellett megvilágítanunk, mert a szakirodalomban sehol sem látjuk e kérdést kellőképen kifejtve. Maga a dijbehajtást szabályozó 202. §. is a legtöbb szakkönyvben egyetlen magyarázó szó nélkül, szárazon van idézve. Pedig mennyi életbe vágó sérelem, mennyi keserű és jogos panasz keletkezett abból, hogy egyes bíróságok e szakaszt 1874. óta állandóan tévesen értelmezik! E sorok írójának nincs szerencséje a közjegyzői karhoz tartoznia, sőt reménye sincs arra, hogy valaha közjegyzővé lehessen : nem érzi tehát magát sem a karhoz való tartozás által, sem egyénileg feszélyezve akkor, midőn a közjegyzői karnak ezen máig is elintézetlen, legnagyobb sérelmét a nyilvánosságnak mindent gyógyító mezejére viszi. Tesszük ezt azon nyíltan kimondott céllal, hogy több mint 30 évi hallgatás után alkalmat adjunk a m. kir. igazság*) Előző közlemény a i. számban.