A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 4. szám - A német csekk-törvényjavaslát - Büntető politika

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 4. számához. Budapest, 1908. január *2C>. Köztörvényi ügyekben. A gyámság a tartási kötelezettségtől teljesen független levén, az eltartásra szoruló unoka ebbeli igénye a gyámi törvény 11. §-a alapján egyenlően terheli mindkét ágbeli nagyszülőt. A m. kir. Kúria (1907. szept. hó 19-én 4,490/906. V. sz. alatt H. L. dr. ügyvéd által képviselt G. M. úgyis mint kiskorú W. Zs. kirendelt gyámja felperesnek, B. J. dr. ügyvéd által képviselt W. A. alperes ellen 1,680 K. tőke és járulékai iránti ügyében) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét a kereset főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja; ellenben a perköltség viselése lelől rendelkező részében mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja és a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok : Az 1877: XX. t.-c. 11. §-a szerint a szülőtlen árva tartási kötelezettsége a nagy szülőkre száll át. A törvény ezen rendelkezésében nincs sorrend megállapítva arra nézve, hogy ha mindkét ágbeli (apai és anyai) nagyszülők élnek, ezek közül első sorban melyik ágbelit terhelje az eltartás kötelezettsége. De ilyen sorrend az idézett törvény 39. §-ának a gyámságra jogosultság sorrendjét meghatározó rendelkezése alapján sem állapithaló meg, mert a gyámság a tartási kötelezettségtől teljesen független. Arra való figyelemmel tehát, hogy az unokát nagyszülőkkel szemben az eltartás kötelezettsége egyenlően terheli akár apai, akár anyai, akár mindkét ágbeli nagyszülők szorulnak eltartásra; a gyámi törv. 11. §-a fentebb idézett rendelkezéseinek helyes magyarázata csak az lehet, hogy az eltartásra szoruló unoka ebbeli igénye egyenlőképpen mindkét ágbeli nagyszülő terhére esik. Ezekből folyólag szülőtlen kiskorú unokája eltartását alperes a felperessel együtt a törvénynél íogva viselni tartozott volna ; minthogy azonban felperesnek e célból megnevezett tanúval nem sikerült bizonyítania azt, hogy alperest ebbeli kötelezettségének teljesítésére kellő időben fölhívta : ennélfogva helyes az a másodbirósági kijelentés, hogy felperes olyannak tekintendő, mint aki a tartást, megtérítés iránti igényének fenntartása nélkül teljesitette s így az azzal felmerült kiadások utólagos megtérítését a törvény alapján nem követelheti. Ezekhez képest a másodbiróság Ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó részét ezekből és a D) alatti szerződésre vonatkozó indokolásának elfogadásával helybenhagyni kellett. Ellenben, minthogy felperes az alperest is terhelő tartási kötelezettséget egyedül teljesítette s igy keresete minden méltányossági alapot nélkülözőnek nem tekinthető; a perköltség kölcsönös megszüntetése és az alsóbiróságok ítéleteinek e részben történt megváltoztatása az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a értelmében indokolt. Kereskedelmi, csőd- és vaito-ügyekben. Magában véve azon körülmény, hogy alperesnek a váltó aláírásakor tudomása volt arról, hogy a kereseti váltó felperesnél fog leszámitoltatni, még nem jelent megállapodást sem a váltó fizetési helyére, sem annak utólagos telepítésére nézve. A temesvári kir. törvényszék mint v. bir. (1906. évi február hó 20-án 3,483 906. sz. alatt) K. Kálmán ügyvéd által képviselt cTemesvár-Józsefvárosi takarékpénztár részvénytársaság* felperesnek S. MiksS ügyvéd által képviselt S. Mihály alperes ellen 120 K. tőke és jár. iránti perben következően Uélt: Az 1904. december hó 10 én 23,523/1904. sz. alatt kelt sommás végzés hatálytalanítása mellett felperes keresetével elutasittatik s köteles alperesnek 3 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt alperesnek 45 K. 40 f. perköltséget fizetni. Saját feleik irányában felperesi képviselőnek munkadija és készkiadása 58 K. 40 f. ben, alperesi képviselőé pedig 45 K. 40 f.-ben állapittatik meg. indokok: AT)ból, hogy a kereseti váltó felperesnek nyomtatott cégével van telepítve s különösen abból a körülményből, hogy felperesnek a bizonyítását előterjesztette, hogy az itteni pénztáraknál szokásos az általuk escomptált váltóknak saját magukra való telepítése, egész határozottsággal következik, hogy a felperesi intézet a kereseti váltót alperesnek s különösen a váltó telepítésre jogosított kibocsátónak hozzájárulása nélkül telepitette, amelv utóbbi körülmény különben C. Károly és M. János tanuk vallomásából is kitűnik. Minthogy pedig felperesnek A. Ferenc és W. Hermán tanuk vallomásaival támogatott védekezése, hogy az itteni pénzintézet az általuk escomptált váltókat saját magukra telepíteni szokták, feltéve, hogy a váltót escomptáltafó váltóbirtokos ezen szokásról tudomással birt, ami nem bizonyittatott, a váltóbirtokos s illetve a kibocsátó hozzájárulását nem pótolhatja, mert valamely szokás oly esetben, amelyre nézve a törvény határozott intézkedéseket tartalmaz, figyelembe nem vehető s igy nyilvánvaló, hogy a kereseti váltó jogellenesen telepíttetett; minthogy továbbá a jogellenesen telepitett váltóknak az ezen telepítés folytán megjelölt telephelyen felvett óvás a visszkeresetéhez kötelezett váltóadósok ellen váltójogok fenntartására nem alkalmas , a fenti sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett felperest keresetével el kellett utasítani. Alperesnek azon kifogása, hogy a kereseti váltó 1904. évi október hó 4-én elkésetten óvatoltatott, elutasítási indokul elfogadható nem volt, mert október 2-ika vasárnap lévén, az óvás helyesen vétetett fel október hó 4-én, vagy második köznapon. A költségekre vonatkozó intézkedés a polg. trts. 251. és 252. §-ain alapszik. A temesvári kir. Ítélőtábla (1906. május 30-án 1,287. sz. a.) következőleg itélt: Az elsobiróságnak ítéletét megváltoztatja, alperest kifogásaival elutasítja és az 1904. évi december hó 10-én 23,523. sz. a. kelt sommás végzést S. Mihály alperessel szemben is hatályában fenntartja és őt arra kötelezi, hogy 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek 120 K. tőkét, ennek 1904. október 1-től járó 6%-os kamatát, 8 K. 75 f. óvási, ^"/o vállódijat, 25 K. 40 f.-ben már megállapított sommás végzési, 41 K. 50 f. per-, továbbá az előző felebbezésért 3,002/1905. számú másodbirósági végzéssel 14 K. 30 f.-ben már megállapított, valamint ezuttali 12 K. 30 f. felebbezési költséget megfizessen. Egyszersmind K. Kálmán ügyvéd felebbezési munkadiját és kiadását saját fele irányában 12 K. 30 f. ben állapítja meg. Indokok: Alperes a sommás végzés ellen azzal a kifogással élt, hogy felperes a váltót megállapodás ellenére utólagosan telepitette, — továbbá, hogy az óvás 1904. évi október hó 4-én elkésve vétetett fel. Felperes tagadta a megállapodásellenes telepítést, az utólagos telepítésre nézve pedig a temesvári pénzintézeteknél fennálló szokásra hivatkozott; mely szerint az általuk leszámítolt váltókai saját magukra telepitik — továbbá előadta, hogy alperes a váltót M. Ambrus kibocsátó érdekében azért forgatta, hogy most nevezett a felperesi pénzintézetnél a váltó ellenértékét felvehesse. Felpereseknek ezen utóbbi állítását alperes nem tagadta, a tanuként kihallgatott M. Ambrus kibocsátó pedig ezt vallomásával megerősítette. Minthogy ezek szerint nem vitás a felek között az, hogy alperes az általa aláirt, de egyébként kitöltetlen kereseti váltót leszámítolás végett kibocsátónak adta át és ez utóbbi volt az, aki a hitelezés feltételei tekintetében a felperes pénzintézettel megállapodásra lépett, ez a megállapodás pedig az alperesre is kötelező; — minthogy a felperes által vitatott szokást A. Ferenc, W. Hermán és E. János tanuk bizonyították, alperes pedig azt, hogy ezen szokásról a váltót leszámitoltató M. Ambrus kibocsátónak tudomása nem volt, nem is állította ; — minthogy végül M. Ambrus kibocsájtó a váltónak utólagos telepítése ellen kifogást nem tett: ezen ténykörülményből a kir. ítélőtábla megállapította azt, hogy M. Ambrus kibocsájtó, aki a hitelezés feltételeire nézve a felperessel az alperest is kötelező hatálylyal megegyezett, a kereseti váltó utólagos telepítéséhez beleegyezését adta és igy az megállapodásszerüen eszközöltetett, minek folytán az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, alperes ellenében a sommás végzést hatályában fenntartani és őt mint pervesztest, a per- és felebbezési költségek megfizetésére is kötelezni kellett. Alperesnek az óvás elkésésére tett kifogása, — amint ezt már a kir. törvényszék is ítéletének indokolásában helyesen kifejtette — minden alapot nélkülöző. A m. kir. Kúria (1907. nov. 21-én 1,026/1907. v. sz. alatt) következően itélt: A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét megváltoztatja és az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: Alperes, aki a kereseti váltó ellen azt a kifogást emelte, hogy az utólagosan és hozzájárulása nélkül jogellenesen teljesíttetett, K. Károly és M. János tanú vallomásaival bizonyította, hogy akkor, amikor alperes a váltót M. Ambrus kibocsátó kérelmére forgatói aláírásával ellátta, az telepítve nem volt és akkor a váltó későbbi telepítéséről sem volt szó. Az utólagos telepítés e szerint bizonyítva lévén, közömbös az, hogy a kibocsátó akkor, amikor a váltót felperesnél leszámitoltaita, beleegyezett-e a váltónak telepítésébe vagy sem, mert ebbe az eredetileg nem telepitett váltót forgató alperes hátrányára utólag ezt a forgatót is terhelőleg már bele sem egyezhetett. Felperesnek az utólagos telepítés mellett, hogy alperés kifogásait megdöntve vagy azt kellett volna bizonyítani, hogy alperes az utólagos telepítésbe beleegyezett, vagy azt, hogy a temesvári pénzintézeteknél divó ama szokásról, hogy a náluk leszámitott váltókat magukhoz szokták telepíteni, tudomással birt, — felperes ezeket nem is állítván, annál kevésbé bizonyítván, mert magában véve az a körülmény, hogy