A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 39. szám - A Nemzetközi Jogi Egyesület kongresszusa - A halálbüntetés eltörlése Franciaországban

154 A JOG az alperes ellen feltétlenül megítélt 838 K fizetési idejéről, s azokról is egymástól eltérőleg rendelkeznek, azokból tehát a harmadik évi dij fizetési idejére vonatkozó megállapodás létrejöttére s ennek miben állására következtetést vonni nem lehet, másrészt azonban az a körülmény, hogy alperes a 18. a. levélben a perben vitatott megállapodástól eltérő fizetési határidők megállapítására tett ajánlatot felperesnek, nem zárja ki azt, hogy a felek közt az alperes által vitatott megállapodás tényleg létrejöhetett és pedig annál kevésbbé zárja ezt ki, mert a 18. a. levélbeli ajánlat egy régibb megállapodásra hivatkozással jogfentartással tétetett, s minthogy ezen felül peres felek az alperes által kinált s felperes által elfogadott főeskün kivül más bizonyitékot nem nyujlottak, ezt a főesküt felperesnek F. K. által leteendőleg megítélni s a per kimenetelét a kereseti 4,176 K követelésre nézve a fó'eskünek le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. Jogesetek a kolozsvári királyi ítélőtábla gyakorlatából. 2. Lényeges eljárási szabályt sertett meg a II. bíróság azáltal, hogy felebbezés hiányában az I. bíróság ítéletét megváltoztatta, miért is a 11. bíróság ítéletének ezt a részét az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. o) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. 4922/905. I. Kúria 1,885/905. P. (Tábla 3,982/904. I.): Alperes az 1,844/904. sz. ítélet ellen, melynek rendelkező részében az általa támasztott viszonkereset iránt határozat nem foglaltatott ugyan, de ez az indokokban felhozottak szerint csak azért mellőztetett, mert a viszontkereset már 13,352/902. sz. Ítélettel jogérvényesen elutasitottnak tekintetett, felebbezéssel nem élt. Lényeges eljárási szabályt sértett meg tehát a II. bíróság az által, hogy felebbezés hiányában az I. bíróság ítéletet megváltoztatva, az alperes viszontkeresetének részben helyet adott, illetve felperest vétkesnek nyilvánította, holott alperes azt a per folyama alatt maga nem kérte, hogy felperes a bontás iránti viszontkeresetének helyt nem adása esetében is, vétkesnek mondassék ki, miért a II. bíróság ítéletének ezt a részét az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. o) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. 1881 : LIX. t.-c. 42 §. 191/1896. I. Ha valamelyik peres fél az elsőbiróság ítéletében megnyugodott s a másodbiróság az ítéletet megváltoztatja ugyan, — de nem az emiitett fél hátrányára, e félnek még nagyobb előnyére az Ítélet a harmadbiróság által meg nem változtatható. (Kúria 11,876/1894.) 1881. LIX. t.-c. 44. §. 1. Az 1881. LIX. t.-c. 44. %-a nem alkalmazandó abban az esetben, midőn a II. bíróság ítéletének érdemi része olyan prejudicialis kérdést dönt el, amelynek a további eljárás tárgyává tett kérdés szigorn folyománya s így az előkérdés mikénti eldöntésétől függ a további eljárás szükségessége vagy a szükségtelensége; ily esetben a II. bíróság ítéletének érdemi része ellen beadott felebbezés a nov. 44. $-ában irt eljárástól eltérően azonnal felterjesztendő a Kúriához [Analóg az 1893. XVIII. t.-c. 105. -$ával, v. ö. még az uj prts. jav. 395. és 511. §-ait 220-907. I. Az 1881. IX. t.-c. 44. £-a azt rendeli ugyan, hogy abban az esetben, midőn a II. bíróság részben érdemben döntött, részben pedig további eljárást s uj határozathozatalt rendelt, a II. bírósági Ítélet érdemi része ellen beadott fellebezés csak az ujabban megbirálandónak jelzett kérdés elintézése után terjesztendő fel a III. bírósághoz; ezen perjogi szabály azonban a jelen esetre nem vonatkozik, mert a köteles részre elrendelt további eljárás csak folyományát képezi annak, hogy a II. bíróság a végredeletet érvényesnek mondotta ki, következőleg a végrendelet érvényessége megállapításának kérdése a köteles rész szempontjából olyan előkérdést képez, mely a II. bírósági ítélet érdemi részének ezúttal megbirálását indokolttá teszi. (Kúria 745/906. P.) A bírói szemle mikénti foganatosítása tágyában hozott határozat ellen jogorvoslat használható. 1881. LIX. t.-c. 52. §. 3. S. ü. é. m. A kir. törvényszék által elrendelt bírói helyszíni szemle mikénti foganatosítása tárgyában hozott határozat nem tekinthető a per előkészítésére vonatkozó rendelkezésnek s az 1881. évi LIX. t.-c. 52. §-a alá nem esvén, az ellen felfolyamodásnak helye van. 1881: LIX. t,c. 69. §. Ujitott perben {1881: LIX. t.-c. 69. s kov. §§.) a felek perbeli állása. Szám : 3,587/901. L jitott perben a felek alapperbeli állása nem változik. Az marad felperes is, alperes is, aki volt, habár alperes ujitja meg a pert. A m. kir. Kúria állandó gyakorlata s afe ellenkező határozat csak kivétel. (Kúria : 572/900.) 194/1897. tábla. 2. Perújításnak hely nem adható, ha az ujitott perben felhozott körülmények és bizonyítékok az alapper elbírálásánál irányadóul elfogadott tény megdöntésére nem alkalmasak? ha tehát a perújítás rendén alkalmazott bizonyítékok eredménye lényegileg nem vonatkozik a per tárgyára. (Kúria: 3,733/1896.) 1881. évi LIX. t.-c. 69. §. 2. p. 3. Alapperbeli alperes uj bizonyítékok címén tette foganatba perujitási keresetét. Azt a körülményt, hogy alapperbeni felperes az A) alatti számlában kitüntette 16,100 frtot kitevő közöstartozásuk törlesztésére 8,050 frtnál többet nem fizetett és hogy az egész számlabeli tartozását nem ő fizette ki, tanukkal és főesküvel kívánta bizonyítani. Minthogy a bizonyítandó ténykörülmények lényegileg a per tárgyára vonatkoznak, s minthogy a felhozott bizonyítékokat az újító felperes az alapperben tényleg nem használta, az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §. 2. pontja alapján a perújításnak helyet adni kellett annyival inkább, mert a bizonyítékok mérlegelése is a főeskü alkalmazhatóságának megbirálása az ügy érdemére tartozik. (Kúria: 5,493/899.) 1. Perújítás megengedése az 1881. évi LX. t.-c. 69. §. 2. po?itja alapján, midőn perujitó a neki felajánlott főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta. 2. Ügyvédi mulasztás alapján a perújításnak nem adatott helyet. 510/1902. szám. 4. Ügyvédi mulasztás alapján nem tekinthető ugyan elkésettnek a perujitási kereset, mert az alapperben hozott kúriai ítélet a perujitó által először megbizottt ügyvéd irodája részére kirendelt ügygondnoknak kézbesittetvén, az reá nézve joghatálylyal nem birt, a később a felebbezésben megbízott ügyvédje kezéhez kézbesített első határozat vétele óta pedig az 1881. évi LIX. t.-c. 69. 1. pontjában irt félévi határidő le nem járt, e címen azonban a perujitási keresetnek nem lehet helyet adni, mert ez alapon csak akkor van helye perújításnak, ha az ügyvéd a döntő ténykörülményeket felhozni vagy tagadni, vagy a bizonyítékokat előadni elmulasztotta, már pedig a kinált főeskü elfogadása vagy visszakinálása, minthogy e főeskü az ellenfél bizonyítéka volt, az emiitett esetek közé nem vonható. Megengedendő volt ellenben a perújítás az idézett törvény 69. §. 2. pontja alapján, mert perujitó állításának beigazolására (hogy t. i. nem véte^rba, hanem az ingatlan használaráért kapta a pénzt) tanukra hivatkozott, s főesküvel kínálta meg ellenfelét; ezek a bizonyítékok tehát lényegileg a per tárgyára vonatkoznak, s az alapperben nem használtattak, minélfogva abból az okból, hogy perujitó fél a tanukhoz intézendő kérdő pontokat ismételt felhívásra sem adta be, a perújítás megengedése meg nem tagadható, mert az elsőbiróság a tanuk kihallgatását el sem rendelte és arra sem terjeszkedett