A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 39. szám - Jog és jogszolgáltatás

ttuszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 89. szám. Budapest, 1908. szeptember 27 Előfizetési árak: Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY; HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEMEK KÉPVISELETÉRE. A HÁGTÁK ÖfiTíÍDI- BIR01, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAK KÖZLÖNYt Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: N gyed évre ... 4 korona Jpf Fél « _ 8 « JY\ y Egész _ 16 Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénze legcélszerűbben bérment postautalványny küldendők. TARTALOM: jog és jogszolgáltatás. Irta D omján Lajos, karán sebesi kir. tszéki biró. — Belföld (A nemzetközi jogi egyesület kongresszusa.) — Külföld (A halálbüntetés eltörlése Franciaországbán.) — Irodalom (Kormos Alfréd: 1908 -1909. Pénzügyi Compass.) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny bői. Jog és jogszolgáltatás, Irta DÓMJÁN LAJOS, karánsebesi kir. tszéki biró. A tételes szabályként felállított jog belső lényegét az erkölcsi társadalom képezi. A jogszolgáltatás külső képe a jog hatalmát, erejét mindig visszatükrözi, de a jog lényeges vonása az erkölcsi tartalom, nem mindig található fel a jogszolgáltatás állandósuló rendjében. A hézagosság rejtett okait a tudomány kutatja, mely módokról és eszközökről is gondoskodik, melyek által a jog erkölcsi tartalma a külső élet minden viszonyaiban hússá és vérré asszimilálódhat. Az állampolitika pedig a tudomány rendszerét igyekszik a gyakorlati életben állandósítani. Így létesülnek a perrendi intézmények, melyeknek első sorban az eszményi célt kellene szolgálniok, de itt az élet nem váltja mindig valóra az emberi várakozást, a jogszolgáltatás gyakran engedni kénytelen a forgalmi élet erősebb nyomásának, s a kitűzött cél súlypontját az eszmei körből kihelyezi. így alakul ki a gyors igazságszolgáltatás, a jó igazságszolgáltatás rovására. Első pillanatra ugy látszik, hogy a jogrend igy is biztosítva van. A gazdasági forgalom érdeke az alaki Ítélkezés jóságát nem mindig keresi. A kriminalpolitika a külső rend látszólagos helyreállításával a maga céljait szintén biztosítva látja. Míg a jogszolgáltatás pusztán bagatell körben mozog, gyorsaság által is némiképen megfelelhet feladatának. Kisebb vagyoni sérelem könnyen elsimul, s a nép legalsó rétegei fölött gyakorolt bíráskodás jogi sérelmeit a bárdolatlan tömeg nem veszi észre. Innen van az, hogy a rendőri bíráskodás és a békebiróság intézménye a gyakorlatban beválik. A valóságos bíráskodásnak már eszmei célt is kell szolgálni. Itt már az erkölcsi érdek a forgalmi érdeknek alá nem rendelhető. Innen van a különbség a bíráskodás külön nemeinél a munka számaránya közt. Rendőri biró, békebir© évente 3000—4000 ügyet is könnyen elvégezhet, s megelégszünk, ha a járásbiró csak pár ezer ügyet elvégez. A jogszolgáltatás fontossága az ügyek fontosságával tart egyenletes emelkedést. Rendes perek ellátását teljesítő biró munkásságának évenkinti átlagát 300—400 ügy elintézése képezi. A jogszolgáltatásnak ugy kell berendezkednie, hogy a fontosabb személyi és vagyoni ügyek gondosabb ellátásban Lapunk mai száma részesüljenek, itt már megfelelő számú erőről kell gondoskodni, mert csak kellő számú erő végezhet jó és alapos munkát. Kétségtelen, hogy a jogszolgáltatás eszközei: jó perrend stb. hozzájárulnak ahhoz, hogy nagyobb számú munka könynyebben végeztethessék. De avatatlan biró kezében a jó perrend is a jogszolgáltatás alkalmatlan eszközévé válik. Hivatásos biró, bármily nehezek legyenek is a jogszolgáltatás eszközei, mindig alapos munkára törekszik, s a legjobb perrend sem hoz tartalmat a jogszolgáltatásba, ha a h író nem hivatásos. A hivatásos bírót az államnak nevelnie kell, a nevelés alapfeltételei az elméleti alapos képzés, és a gyakorlati okos tanítás. Az elméleti alaposság az egyetemek berendezésével függ össze, — erre itt kitérni nem akarok — a gyakorlati biróképzés azonban sok kívánni valót hagy. Gyakorlatban ugy áll a dolog, hogy az ifjú nemzedéktől inkább azt kívánjuk, hogy sokat dolgozzék, megengedjük, ha jut ideje rá, hogy tanulhasson valamit. Az a lázas sietség, mely a hivatali tevékenység ereit ma átfolyja, izgalmassá teszi a jogvégzett ifjú kedélyét, mihelyt a törvényszéki épület kapuin belép. Mindjárt tudatára jut annak, hogy szemlélődésre s az elméleti ismeretek leszűrésére itt alig lehet gondolni, hanem végezni kell a hajszolt munkát, s elég, ha a sablont megtanulja, a többire ráér majd, ha mint biró gyakorlatot kezd. A jegyzők legnagyobb része csupán törvényszéki praxist szerez, s a törvényszéki praxis legnagyobb része a főtárgyaláson tanácsjegyzői szolgálattételből áll. Nem igy képezték azt a régi fényes gárdát, mely a Kúriának annyi hires neves erőt adott. Akkor a joggyakornok félmázsányi sulyu aktákat kapott, az növesztette éles látását, kitartását, erejét, s amit nem tudott, eligazította atyai főnökének jóakaratú tanácsa. Ma már kiveszőfélben van az atyai főnök' a jó tanácscsal pedig senki nem vesződik. Ez a mai iskola csak nyüvi a jegyzőt, de belőle alapos és erős bírót nem képez. De ébrentartja-e a mai rendszer az önképzésre fogékony bírónak serkenő felbuzdulását? Alig tudnánk erre is igennel felelni. Az igazságszolgáltatás gyorsítása lefoglalja manapság az intéző körök egész figyelmét, a statisztikai évkönyvekben megtestesülve látjuk azt a versenyküzdelmet, ami a táblák terrénumain foly. A belső tartalomért, az ideális igazságszolgáltatásért való vágyakozást ez a küzdelem nem fejezi ki. A számok tengerében én ezt nem látom, a statisztikai évkönyvek jelentéseiben nem hangzik tel erre szó. A tudománynak kell megállítani a tulgyorsulásra való törekvést. A jogszolgáltatás célját nem kell távol állítani az eszmei körtől. lóbb tartalmasságot a jogszolgáltatásba ! 8 oldalra terjed.