A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 37. szám - Elkövethet-e a bizományos sikkasztást a bizományi árukra nézve?

A JOG 147 fogva a közbéke megzavarására alkalmas csoportot alkottak, melynek minden tagja az egyesek által elkövetett erőszakért büntetőjogi felelősséggel tartozik. Ezen cselekmény a btk. 176. §-ában meghatározott magánosok elleni erőszak összes alkotó elemeit kimerítvén, mindkét alsófoku bíróság ítéletének e részben való megsemmisítésével, a nevezett vádlottak, mint a csoportnak tagjai a btk. 92. §-ának alkalmazásával, a büntetés neméhez képest a magánosok elleni erőszak vétségében voltak bűnösöknek kimondandók. Ugyancsak a fenti esettel kapcsolatosan B. I. és társai csoportosan kivonultak Sz. Gy. répaföldjére s ott a munkavezetőt és társait felhívták a munka abbanhagyására. Tekintve most már azt, hogy ez alkalommal csak fenyegetéssel léptek fel, de tényleges erőszakot nem alkalmaztak : ezen cselekményük az 1888. évi II. t-c. 66. §-ának végbekezdésében meghatározott kihágást állapit meg s ebben voltak bűnösöknek kimondandók. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. 1868: L/V. t.-c. 159. §. 1,064/1902. szám. Újított perben a nem védekező ujitott perbeli alperessel szemben hallgatólagos beismeresjiek nem tekintlietö olyan állítás tagadásának elmulasztása, ami az alapper irataival meg van cáfolva. Az ujitott keresethez hiteles kiadmányban mellékelt alapperbeli Ítéletből megállapithatólag újító fél, aki az alapperben alperes volt és védekezett is, ottan nem tagadta, hogy alapperbeli íelperes (ujitott perbeli alperes) a per tárgyát képező ingatlant vétel utján megszerezte és éppen ez alapon lett az alapperbeli felperesnek tulajdonjoga ahhoz az ingatlanhoz megítélve. Ezzel szemben ujitó fél uj bizonyítékaival tartozott megcáfolni azt, hogy alapperbeli felperes az ingatlant megszerezte. Ez azonban nem sikerült, mert a perujitási keresethez csatolt szerződés és arra vezetett bekebelezési záradék épen az alapperbeli felperes tulajdonjoga mellett szól s nem dönti meg, sőt megerősíti ujitó félnek az alapperben tett beismerését. Miért is, noha ujitott perbeli alperes elleniratot nem adott, minthogy a prts. 159. §-a szerint hallgatólagos beismerésnek nem tekinthető olyan állítás tagadásának elmulasztása, mely a periratokban meg van cáfolva, az ügy érdemére nézve ujitó fél keresetével elutasítandó volt. (Kir. Kúriának 1902 február 28-án kelt 798/902. sz. Ítélete.) 3,840/1901. szám. Felperes ingók kiadása, illetve azok pénzbeli egyenértéke iránt támasztott keresetével elutasittatik, mert jóllehet az általa válasziratában, annak bizonyítására felajánlott főesküt, «hogya követelt ingók alperesnél maradtak.)) alperes (visszonválaszt nem adván) se el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, az ez iránti nyilatkozat elmulasztásának joghatályt tulajdonítani nem lehet, mert 1 tanú igazolta, hogy a felek különválása alkalmával, éppen a felperes által kiállított írásbeli jegyzék alapján a követelt ingóságokhoz hasonló tárgyakat 2 nagy társzekérrel vittek el alperestől a felpereshez, s erre felperes észrevételt nem tett, s azon alperesi állításra sem tett megjegyzést, hogy felperes tőle minden ingóságát akkor elszálittatta, tehát az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a alapján mérlegelt ezen bizonyítékkal szemben az esküvel való bizonyításnak helye nem lehet. (A kir. Kűria 1901. október 22-én 5,987/900. sz. Ítéletével helybenhagyja). 235. §. 2,697/1896. I. Ha valamely fél önesküvel kíván bizonyítani, az iránt határozott kérelmet kell előterjeszteni s a bizonyítandó ténykörülményt egyéb adatokkal valószinüsiteni. (Küria : 736/1895.) 236. §. Póteskü (1808: LIV. t.-c. 236. §), törvénytelen származás megállapítása iránti perben. Törvénytelen származás megállapítása iránti perben, ha a felperes férj a törvényes születés védelmével szemben kellőképen valószínűsíti, hogy nejével a kritikus időszak alatt nemileg nem közösült és igy a házasság felbontása előtt neje által szült gyermeket nem ő nemzette (házasfelek gyűlölik egymást, állandóan külön községben élnek, egymással nem érintkeznek, anya beismeri, hogy a gyermeket egy legény nemzette) teljes bizonyíték előállítása végett az 1868 : LIV. f.-c. 236. §-a értelmében arra a tényre nézve, hogy nejével a kritikus időszak alatt a felperes férj nemileg- nem közösült, felperesnek póteskü Ítéltetett. (Kúria: 6,960/900.). Felperesi előadással ellentétben levő tanúvallomás — habár az ellen kifogás 7iem is tétetett, — a felperes póteskuj által ki nem egészíthető. Szám: 3,196/1895. I. 2. Egy tanúnak oly vallomása, amely ellen kifogás nem tétetett ugyan, de amely vallomás a perbeli tényállásra vonatkozó felperesi előadással ellentétben áll: oly részleges bizonyítékul el nem fogadható, amelynek alapján felperes részére a póteskü megítélhető volna. (Kúria: 5,720/1894.) 3. Peres fél nevében eljárt képviselő részére a perben akkor is helyesen Ítélhető fő- vagy póteskü, ha a per folyamatban lételekor az eljárt képviselő már nem áll a képviselt fél szolgálatában vagy alkalmazásában. Az ily képviselőnek tanukénti kihallgatása nem akadály, hogy az ellenfél részére fő vagy póteskü ítéltessek. 1550/904. Tényállás: Sch. F. engedményese E. H. felperes kártérítési pert indított a k-i bánya- és kohó-részvénytársaság ellen téglavetésből származott 3547 K 80 fül. kára és jár. iránt. A per során az lett vitatva, hogy az alperesi r. t. üzemének akkori főnöke a téglavetés közben elfogyott föld szállítását felperesnek akként ígérte megfizetni, hogy a téglák 1000-ért 11 K 20 f helyett 12 K-t fog számítani. Alperes cég üzemvezetésében időközben változás állott be : Sch. J. állásától megvált. A per folyamán felperes Sch. J. részére, alperesnek főesküt kínált a vitás körülményre. Alperes ezzel szemben azt adta elő, hogy Sch. J. máinem áll a társaság alkalmazásában, tehát részére főeskü nem ítélhető meg, hanem kérte nevezettet tanuként kihallgatni. Az I. bíróság Sch. J. volt főnökét tanuként hallgatták ki és felperes javára Sch. F. által leteendőleg az ítéletben pótesküt itélt arra, hogy alperessel abban állapodott meg, hogy a föld fuvarozásáért ennek ellenértéke gyanánt alperes 11 K 20 fillér helyett a tégla 1000 ért 12 koronát fog fizetni. P. az I. birói ítéletnek a pótesküre vonatkozó részét helybenhagyta. Indokok : P. F. tanú vallomása szerint Sch. J. az alperes rt. k-i üzemének akkori főnöke igérte, hogy a föld szállítását meg fogja fizetni. S. I. tanú szerint pedig Sch J. azt igérte hogy a földszállítás fejében a tégla 1000-ért 12 K-t fog fizetni' Felperes ennek a bizonyítására főesküt is kínált Sch. J. részére Mivel annak idején az alperes nevében Sch. J. járt el, felperes a főesküt helyesen kínálta az ő részére, alperes tehát alaptalanul tiltakozott az eskükinálás ellen abból az okból, hogy Sch. J. most [már nem levén szolgálatában, részére eskü nem ítélhető. Ebből folyik, hogy Sch. J.-et nem lehetett volna az alperes kérelmére tanuként kihallgatni, az a körülmény tehát, hogy az P. bíróság őt tanuként kihallgatta, felperes hátrányára nem lehet, következőleg felperes jogelődének, Sch. F nek helyesen itélt pótesküt az I. biróság. Kúria: helyes indokolás okából helybenhagyta. 1,407 904. 905. III 9. 1868: LIV t.-c. 245. §. 3,422/1897. I. A törvényhelyek hivatalból alkalmazandók. A csődtörvény harmadik fejezetében szabályozott meg-