A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 34. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 11. [r.]

A JOG 135 A m. kir. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: A tábla Ítélete ellen báró Sch. B. vádlott érdekében a közvédő a B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontjai alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a vádlott kötelességét teljesítette, midőn felesége becsületét megvédelmezte; br. Sch. B.-né vádlott külön védője pedig a B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontjai alapján azért, mert nyomban viszonzott becsületsértés vétsége forog fenn, tehát a vádlott tette nem bűncselekmény, illetve nem büntethető. A semmisségi panaszok azonban alaptalanok ; mert bár nem vitatható annak az álláspontnak helyessége, hogy a férjnek jogában áll a nejét az őt ért támadásokkal szemben megvédelmezni, ámde másrészt bizonyos az, hogy a védelmi eszközök is csak olyanok lehetnek, amelyek a törvény rendelkezéseivel ellentétbe nem jönnek. A jelen esetben azonban az lévén megállapítva, hogy ez a vádlott meggyalázó kifejezésekkel illette M. B.-t és pedig három héttel azután, amikor neje az állítólagos sértést szenvedte, a sértésnek önkényes megtorlását pedig a törvény védelmi eszköznek nem tekinti. A tábla jogszabály megsértése nélkül állapította meg büntetendő cselekmény tényálladékát és annak büntethetőségét. Ami pedig br. Sch. B.-né semmisségi panaszát illeti, ez sikerrel azért nem érvényesíthető, mert ez a vádlott M. B. ellen a vele szemben használt állítólagos sértő szavakért becsületsértés vétsége miatt vádat nem is emelt és M. B. a br. Sch.-né ellen elkövetett becsületsértés vétségében bűnösnek nem mondatott ki, már pedig a B. T. K. 275. §-ában foglalt ama rendelkezésnek az alkalmazása, mely szerint nyomban viszonzott becsületsértés esetében a bíróság mindkét felet vagy csak azok egyikét felmentheti, az idézett szakasz félremagyarázhatlan kijelentéséhez képest mindkét fél bűnösségének megállapítását tételezi fel; ez a feltétel pedig fenn nem forogván, nincsen is alapja annak, hogy ebből a vádlott javára a vitatott következtetés volna levonható ; de különben az idézett szakasznak a rendelkezése nem a tettesnek a büntetés alól való mentességét, hanem a büntetésnek az ellencselekmény által való elszenvedését állapítja meg, megengedvén a bírónak, hogy a büntetést az eilencselekmény által törlesztettnek vélelmezze. A törvénynek ez a kivételes intézkedése pedig nem azonosítható azon rendelkezéseivel, amelyek bizonyos körülmények közt a büntethetőséget kizárják. (1908. január hó 29-én, 668. sz.) Aki a sértés elkövetésére szolgált kést a tettestől elveszi és elrejti, bűnpártolást követ el. A nagyváradi kir. törvényszék : H. Ákos vádlottat a B. T. K. 301. §-ába ütköző B. T. K. 306. §-ának 1. tétele szerint minősülő és a B. T. K. 307. §-ának 1. bekezdése szerint büntetendő, erős felindulásban elkövetett halált okozott súlyos testi sértés bűntettében a miatt: «hogy Nagyváradon a Fő-utcán 1907. évi április hó 7-éről 8-ára virradó éjjel egy és két óra között J. S. sértettet amiatt keletkezett erős felindulásában, hogy az a szeszes italok hatása alatt álló és ingerlékeny természetű vádlottat előzetes szóváltás után kezével érintette, amit ő támadásnak tekinthetett, egy mellére irányzott késszurással szándékosan, de ölési szándék nélkül akként bántalmazta, hogy az ez által okozott súlyos testi sértés folytán sértett halála következett be,» bűnösnek mondja ki és ezért .... Ellenben B. J. vádlottat a B. T. K. 374. i?-ába ütköző bűnpártolás vétsége miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól a B. P. 326. §-ának 1. pontja alapján felmenti. (1907 július 26-án, 12,602. sz.) A nagyváradi kir. ítélőtábla : H. A. vádlottra vonatkozóan a tényállást a tábla akként állapítja meg, hogy az elsőbiróság által meghatározott helyen és időben, az elhalt J. S. sértett az által, hogy szóváltás közben H. A. vádlott felé közeledvén ezt mellbe vágta, vagy vállon ütötte, H. A.-t jogtalanul és súlyosan bántalmazta s H. A. vádlott ezen bántalmazás s ittas állapota folytán bekövetkezett erős felindulásában rögtön, szándékosan, de ölési szándék nélkül sértetteit egy késszurással akként bántalmazta, hogy az ez által okozott súlyos testi sértés s folytána sértett halála következett be : mihez képest a tábla a törvényszék ítéletének a H. A. vádlott bűnösségének megállapítására vonatkozó részét helybenhagyja, a cselekmény minősitéséről s a büntetésről rendelkező részét a B. P. 385. §-ának 1. b) pontja alá eső semmisségi ok miatt megsemmisíti, ,H. Á. vádlottat a B. T. K. 301. §-ába ütköző, a B. T. K. 306. §-a és a B. T. K. 307. §-ának 2. bekezdése szerint minősülő, erős felindulásban elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondja ki bűnösnek és ezért . . . B. J. vádlottra vonatkozólag a tábla tényállásként megállapítja, hogy e vádlott az elitéit H. Á. vádlottnak, aki )• S. sértett testét a fentebb körülirt helyen, időben és módon bántalmazta az által, hogy közvetlen a cselekmény elkövetése után H. A.-tól a testi sértés elkövetésére használt kést elvette és elrejtette, segítséget nyújtott arra, hogy H. a hatóság üldözése elől menekülhessen, illetve a büntető eljárás sikerét meghiúsítsa, mihez képest a törvényszék Ítéletének a B. J. vádlott felmentéséről rendelkező részét a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alá eső semmisségi okból megsemmisíti, B. J. vádlottat a B. T. K. 374. §-ába ütköző és minősülő bűnpártolás vétségében bűnös nek mondja ki, s őt e miatt . . (1907. szeptember 25-én 2,861 sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: .... Semmisségi panaszt jelentettek be B. J. vádlott és a védője is a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában megjelölt anyagi semmiségi okból: «mert bűncselekmény jogilag nem forog fenn, mivel a kés elvétele jogilag segítségnyújtásnak nem tekinthető és ez a tény nem volt alkalmas H. A.-t a büntető eljárás elől mentesíteni.« A tábla a B. J vádlottat illetően a Kúria határozatának alapájul szolgáló ténymegállapításában azt fogadta el valónak: hogy miután ez a vádlott a H. Á. terhére megállapított bűncselekmény elkövetésekor meggyőződött arról, hogy H. A. sértettet megszúrta, valamint arról is, hogy a sértett ennek következtében meghalt és miután az eset színhelyén összegyűlt népnek beszédéből azt is tapasztalta, hogy a gyanú reájuk és különösen H. A.-ra irányul, ez utóbbival a helyszínéről eltávozott; majd midőn a rendőr fölszólitására H. A.-sal kihallgatás végett a rendőrségre hajtattak, útközben H. A.-tól azt a kést, melylyel ez á sértettet megszúrta, abból a célból, nehogy az a már gyanúba is vett H. Á.-nál megtaláltassék és hogy ily módon azon segítsen, elvette és elrejtette, másnap a rögtöni kikallgatás elől menekülve, íróasztalának fiókjába zárta s azt csak azután adta vissza. B. J. vádlottnak az a cselekménye a B. T. K. 374. § ában meghatározott alanyi bűnpártolásnak alkotó elemeit kimeriti ; mert egyfelől a terhére megállapított tevékenység csak akként értelmezhető, hogy ő, B. J. azért vette a kést magához és abból az okból rejtette azt el, hogy H. Á.-nak segítséget nyújtson arra nézve, hogy ez a hatóság üldözése elől meneküljön és hogy az ellene folyamatba teendő büntető eljárás sikerét meghiúsítsa ; másfelől pedig B. J. vádlottnak ez a magatartása alkalmas is lehetett volna arra, hogy azzal a fentebbi céljának szolgáljon. Minthogy pedig az a körülmény, hogy B. J. jelentette fel utóbb H. A.-t nem a büntethetőséget megszüntető ok : a bíróság nem tévedett akkor, midőn a B. J. ellen vád alapjául szolgáló tettet bűncselekmény tényálladékának, jelesül bűnpártolásnak állapította meg. A semmisségi panasz tehát, mint alaptalan, a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el volt utasitandó. (1908. január 30-án, 751. sz.) Nem mentesiti a rágalmazás sajtóvétsége cimén vádoltnak eljárását az a körülmény, hogy ő más lapokban közölt cikk tartalmának valódiságában bizott, ekként a vádbeli cikket jóhiszeműen abban a tudatban közölte le, hogy tartalma való. A kir. Kúria (1908 április 15. 2,912 908. sz. a. 1. Bt.) A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok-. A kir. táblának ítélete ellen a főmagánvádló a BP. 385. §. 1. a) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt abból az okból, mert a vád tárgyává tett sajtóközlemények a rágalmazás vétségének tényálladékát megállapítják ; L. L. vádlott külön védője pedig ugyancsak a BP. 385. §. 1. a) pontja alapján abból az okból, mert a sajtóközleményben büntetendő cselekmény tényálladéka fel nem ismerhető, a panasz írásbeli indokolása szerint pedig azért nem, mert a vádlott által irott és közzétett sajtóközlemény éppen semmiben sem különbözik a G. M