A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 34. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 11. [r.]

134 A JOG vallják, hogy a villamos kocsi roppant nagy (illetve örült) sebességgel jött az üllői-uton a laktanya felé és amint a kocsi nagysebességgel a laktanya előtt haladt, a főbejáratától — ahol a feltételes megállóhely van — alig 4—5 lépésre a felperesnek férjét elütötte. A villamos sebessége oly nagy volt, hogy a nagy ütődés és fékezés dacára a baleset színhelyétől körülbelül 50—60 lépésre, T. V. tanú szerint 20 lépésre állott csak meg. A villamos a baleset előtt nem, hanem csak a baleset után csengetett. Az alperes, akit e tekintetben az 1874. évi XVIII. t.-c. értelmében a bizonyítási kötelezettség terhel, a felperes férjének hibáját nem bizonyította. A Küria ugyanis a S. E. T. 64. §-a alapján a kihallgatott összes tanuk vallomásának egész tartalmát szorgosan mérlegelve, megállapíthatónak találta, hogy a balesetet előidézett villamos kocsi a laktanya előtt — bár ott feltételes megállóhely volt, amely miatt, amint azt V. S. forgalmi főnök tanúvallomásában igazolja, a szokásos gyorsaságot lényegesen csökkenteni kell és csak mérsékelt sebességgel szabad haladni, felette nagy, mindenesetre a szokásosnál nagyobb gyorsasággal haladt. Már pedig abban az esetben, ha a villamos kocsi a megállóhely közelében megengedett mérsékelt menetben haladt és csengetett volna, a balesetet szenvedett, aki a tanuk vallomása szerint a sineken átmenőben a kocsitól * 10—12 lépésre távol volt, a sineken minden veszély nélkül áthaladhatott volna. De továbbá nem vitás és az összes tanuk vallomásával bizonyítva is van, hogy a baleset éjjel 11 óra után történt, amikor köztudomás szerint a villamos kocsik a legnagyobb gyorsasággal teszik meg útjukat és a gyalog közlekedők életét és testi épségét nagy mértékben veszélyeztetik, amihez a fenforgó esetben az a körülmény is járult, hogy B. K. és F. V. tanuk vallomása szerint a kocsivezető a megállóhely előtt nem csengetett. Ha tehát valónak vétetik is, hogy a balesetet szenvedett 10—12 lépésre a kocsitól a sineken át akart menni, ez a ténykedése egymagában véve nem állapit meg a balesel et szenvedett részéről oly hibát, a mely az alperes felelősségét kizárná és pedig annál kevésbbé, mert felperesnek a férje közvetlenül a megállóhelynél szándékozván a sineken átlépni, jogosan lehetett abban a feltevésben, hogy a villamos kocsi a megállónál vagy megáll vagy mindenesetre a szokásos sebességet mérsékelni fogja, hogy tehát ő minden veszély nélkül áthaladhat. (1908. május 13-án, 576/P.08. sz.) balesetés a felperes munkaképtelenségét előidéző bántalom között meg kell állapítani. A kártérítési kötelezettség megállapítása kérdésében az alsóbiróságok Ítéletét azért kellett helyben hagyni. (1908. június 14-én, 4,997/907. sz.) Vasúti baleset fogalma. A m. kir. Kúria: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1874. évi XVIII. t.-cikk a vasút üzeménél bekövetkezett halál és szenvedett testi sérülésekre állapítja meg a vaspályavállalat kártérítési kötelezettségét; a törvény ezen rendelkezése mellett a felelősségnek nem az a lényege, hogy a baleset a vasúti torgalom sajátos veszélyének a közvetlen következménye legyen ; másrészt az üzem fogalma sem áll magából a tulajdonképeni forgalmat lebonyolító cselekményekből, hanem ennek a fogalomkörnek a keretébe tartozik, a vasútnak a forgalom lebonyolítására szükséges összes berendezkedése és azok a cselekmények is, amelyek a forgalmi műveletnek előkészítése érdekében válnak szükségessé ; az tehát, hogy a vasúti alkalmazott, mint a jelen esetben is, a forgalom lebonyolítására szolgáló állomáson, habár pihenés céljából egy, e célra meghatározott helyiségben tartózkodik, mint a vasúti forgalom berendezkedéséhez tartozó helyen a forgalom előkészítéséhez szükséges cselekmény, a vasúti üzem forgalmi köréhez számitandó s az itt és e közben előálló testi sérülés is a vasút üzeménél történt balesetté minősül. Minthogy pedig a vasút alkalmazottjainak mulasztásából eredő tűzvész nem tekinthető oly ellenállhatatlan erőnek, amely a vasutat a felelősségtől mentesítené és az a körülmény sem minősül a felperes hibájának, hogy az első ijedség hatása alatt a tűzvész elől az ablakon ugrott ki; minélfogva a jelen esetben a felperest ért balesetért az alperes felelősségét az idézett törvény alapján kellett megállapítani, annál is inkább, mert az igazságügyi orvosi tanács véleménye szerint a felperes munkaképességét befolyásoló betegség kifejlődését elősegíthette egy erőművi behatás, már pedig abból, hogy a felperes a B. 5. B. alatti orvosi jelentések szerint a baleset óta állandóan a megállapított betegségnek megfelelő tünetekben szenved, okszerűen következtetendő hogy a betegség kifejlődését a balesettel előidézett erőművi behatás tényleg befolyásolta és igy az okozati összefüggést a Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A Horvátországban megnyitott csőd hatálya kiterjed a közadósnak Magyarországon levő ingóira is, ennélfogva a megtámadási perre hatáskörrel bir az a bíróság, amelynek területén a megtámadott ügylet teljesíttetett. A zombori kir. törvényszék: Felperest keresetével együtt elutasítja. Indokok: Felperes mint az 1905. évi március 4-én Horvátországban csődbe jutott H. K.-né csődtömeggondnoka a Cs. T. 29. ij-ára alapított megtámadási keresetében azt adta elő, hogy a vagyonbukottnak az alperes részére 1903. évi június hó 8-án kiállított nyilatkozata és az annak alapján a zombori 2,890. sz. tkvi betétben 61. sorszám alatt 9,940 K. erejéig nyert zálogjogi bekebelezés érvénytelen, mert az alperes szövetkezet annak elfogadása és illetőleg a zálogjog megszerzése alkalmával tudta, hogy az által a többi hitelezők megkárosítása szándékoltatik. Ebből folyva kérte a vb. H. K.-né által az 1903. évi június hó 8-án kelt s az alperes szövetkezetnek 9,940 K zálogjogi bekebelezését engedélyező nyilatkozatot és az annak alapján a zombori 2,895. sz. tkvi betétben a zombori kir. törvényszék mint tkvi hatóságnak 5,234. sz. végzésével C. I. sorszám alatt nyert zálogjogi bekebelezést érvénytelennek kimondani s alperest arra kötelezni, hogy a zombori 2,890. sz. tkvi betétben felvett általa elárvereztetett és megvett ingatlan 9,050 K. vételárból a 300 K.-át kitevő előnyös tételek levonása után fenmaradó 8,750 K.-át s annak 1904. évi október 21-től járó 3°/0 kamatait vb. H. K.-né csődtömegébe befizesse és tűrje, miszerint ez az összeg az általános csődtömegbe vonassék s abból az alperes 9,940 K követelése és II. osztályba sorozva, a többi bejelentett követelésekkel aránylagos kielégítést nyerjen. Kérte továbbá az alperest a perköltség megfizetésére is kötelezni. Alperes elsősorban azon az alapon kérte felperest keresetével elutasítani, mert a vb. ellen Magyarországban a csődöt meg nem nyitották s ekként a Horvátországban nyitott csőd alapján az ottani tömeggondnok a zombori törvényszék előtt megtámadási kereset indítására nem jogosult s ennek a pernek az elbírálására a zombori kir. törvényszék hatáskörrel nem bir. Alperesnek ez a kifogása alappal nem bir, mert igaz ugyan, hogy a vb. H. K.-né ellen annak hitelezői a becsatolt csődiratok közt levő 4,553/p. 1905. sz. iratok szerint Magyarországon levő ingatlan vagyonára csődöt kértek és hogy ezt a csődnyitási kérvényt a kir. törvényszék a m. kir. Kűria által 1,073. 1905 V. a. helybenhagyott 4,553/905. P. sz. végzésével azért utasította el, mert a nevezett vagyonbukottnak Magyarországon ingatlanai nincsenek, ámde Horvátországgal e tekintetben fennálló viszonosságánál fogva, amint a báni táblának B. alatt csatolt 25,647/1905. sz. végzéséből is kitűnik a Horvátországban lakó H. K.-né ellen nyitott csőd hatálya és illetve a csődeljárás kiterjed a közadósnak bárhol található, tehát Magyarországon levő igóságaira is. Ebből folyóan H K.-né Magyarországon is vagyonbukottnak lévén tekintendő^ jogcselekményei hatályosságának vagy hatálytalanságainak az elbírálására is az a bíróság bir hatáskörrel, amelynek területén a megtámadott jogcselekmény teljesíttetett. Nem vitás a felek közt, hogy a megtámadott jogcselekmény Zomborban jött létre s ekként annak elbírálására a zombori kir. törvényszék hatáskörrel bir. Nem tesz különbséget az a körülmény, hogy a megtámadási per ingatlanra vonatkozó zálogjogi bekebelezés hatálytalanítására is irányul, mert megtámadási kereset célja a végeredményben az elárverezett ingatlant helyettesíti, a követelést ingatlanná nem teszi, stb. (12,485/1906.)] A szegedi kir. ítélő tábla : A másodbiróság az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. (1,6631/1907.) A m. kir. Kúria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Bűnügyekben. Becsületsértéssel szemben becsületsértés nem képez védelmi eszközt. A B. T. K. 275. §-ában meghatározott mentesség csak akkor állapitható meg, ha mindkét fél feljelentést tett és bűnösnek mondatott ki.