A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 31. szám - Becsület és becsületsértés. 4. [r.]

A JOG 235 zott. Akkor a nemesek közül sokan sziklaváraikból üzték kalózcsinyeiket, jelenleg pedig sok részvénytársaság, szövetkezetek és banküzletek büróiból erednek a dulások. Igaza van Lombrosonak, hogy a bünbandák száma a civilizált országokban apad, de átalakul hasonló célú kereskedelmi társasággá. A sok részvénytársaság, ügynökség szerinte a kultúra által szelídebb alakban jelentkező bűnszövetség. Erős kéz, célirányos törvénvek és a törvényt biztositó intézmények szükségesek arra, hogy ennek az emésztő lávának pusztításait megakadályozzuk. Mert ha ez nem sikerül, hiába az államkincstár megterhelése és kiadása — virágzó kereskedelmet és ipart a legnagyobb fokú állami áldozatkészség sem teremthet. A csalárd bűntetteket tehát el kell nyomni, a szédelgést ki kell irtani és az embereket a becsületes munkára kell szorítani, amely feladat csak céltudatos magánjogi és szigorú büntetőjogi törvényekkel oldható meg. E végből halaszthatatlan a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokra és a szövetkezetekre vonatkozó immár hasznavehetetlen szakaszait alapos revízió alá vonni. Ne legyenek ezek a rendelkezések olyan se hus, se halfélék. Vagy adassék meg a feleknek a jog, hasonlóképpen az angol törvényhez, hogy a társaságokat kényökkedvök szerint szerződéssel megalakíthassák, vagy pedig mondja ki a törvény, hogy a részvényesek legalább érdekeltségük arányában egyetemlegesen felelősek a társaság összes tartozásaiért. Ha akár az egyik, akár a másik irányban intézkedik a törvény, a felek óvakodni fognak a kétes existentiáju alapitóktól és vezérigazgatóktól és majdan tisztán láthatják az alakuló vagy megalakult társaságok törekvését, munkáját és bonitását Módjukban lesz vagy a szerződéses jogaikat érvényesíteni, vagy a törvény szigorát preventive is igénybe venni. Ellenben az érvényben levő kereskedelmi törvény az érdekelt felek ellenőrzési joga elé oly megküzdhetetlen akadályokat gördít, hogy a felek a legtöbb esetben inkább veszni hagyják a pénzüket, csakhogy békességben maradhassanak. Ugyanis a jelenlegi ellenőrző közegeknek meg van kötve a kezük. A cégbíróság csak alaki szabálytalanságokat jogosult ellenőrizni. A feKigyelő hizottság rendesen pictus masculus. És jaj volna annak az igazgatósági tagnak, aki ellenőrző hivatását komolyan veszi. Menten kiteszik a szűrét. Csak meg kellene kérdezni a becsületes vezérigazgatókat, hogy a mostani törvények mellett nincs-e módjukban a társaság minden vagyonával kényük-kedvük szerint elbánni. Az igénylő választ a folyton-folyvást kiderülő tények is megadják és kétségtelenné teszik. De a kereskedelmi törvény büntető határozatai is túlságosan enyhék arra, hogy a részvénytársaságok, a szövetkezetek és a banküzletek körül előforduló cselszövények és kártevések megakadályoztassanak. A legnagyobb büntetés három havi fogság. Pedig a közgyűléseken a társaság helyzetének tudva valótlan előadása, a közgyűlési jegyzőkönyveknek szándékosan való hamis vezetése, a részvényeseknek az alaptőkéből való osztalék vagy kamat fizetése és még számos esetekben oly fondorlatok fordulnak elő, amikben a csalás alkotó elemei tulon-tul benfoglaltatnak. És aztán ezek a büntettek sokkal nagyobb és fájdalmasabb kárt okoznak, mint a büntető törvénykönyvben csalásnak nyilvánított cselekmények. Becsület és becsületsértés. Irta dr. AUER PÁL XIVMikor a becsületsértés büntetéséről szólunk, akaratlanul is fülünkbe cseng a gyakori panasz, hogy a becsületsértés nem részesül a kellő szigorú büntetésben, s a törvény és biró okozza a legtöbb párbajt. Valóban sokkal súlyosabb büntetésben részesül a testi sértés, mint a lelki. A törvénvhozások részéről is, de főleg a minimumokat alkalmazó biróságok részéről. És tagadhatatlan, hogy ez a nagy megkülönböztetés nem indokolt és sok bajnak forrása. Lehetetlen állapot, hogy a testi sértésért szabadságvesztés jár, mig a lelki sértésért néhány korona pénzbüntetés. Az enyhe büntetés eredménye azután, hogy az emberek nemcsak hogy a büntetéstől nem félnek, hanem nem is tekintik a becsületsértést komoly és súlyos bűncselekménynek ; mert az olyan cselekmény, mely mintegy csak az elv kedvéért büntettetik, nem megy büncselekményszámba. Holott a lelki sértésnél a fájdalomokozás igen gyakran súlyosabb, mint a testinél, és egy sértő szó gyakran fájóbb sebet üt szivünkön, mint a belénk döfött tőr. Ha a becsületsértésnek mint a lelki épség megsértésének való általunk vallott fölfogását törvények és birák magukévá tennék, ez magával vonná a becsületsértésnek a mainál súlyosabb büntetését. És volna ennek még egy eredménye. Véget vetne annak a szerintünk igazságtalan állapotnak, melyet többek közt a mi törvényünk is teremt azáltal, hogy a rágalmazást a becsületsértéstől teljesen elválasztja és sokkal súlyosabban bünteti. Ebből származik az, hogy ugyanazon sértő tényállításért sokkal súlyosabban büntettetik a tettes, ha az elkövetéskor még két személy volt jelen. Ekkor ugyanis már rágalmazással van dolgunk, melyet a törvény jóval szigorúbban büntet mint az egyszerű becsületsértést. Es tekintve, hogy a törvény fenfogása szerint becsületünk másoktól függ, egész következetesen cselekszik, ha súlyosabban büntet, mikor valakiről mások előtt azt mondom, hogy lop, mint hogyha ezt az illetőnek négyszemközt a szemébe mondom. Az általunk vallott felfogás szerint azonban a büntetés súlyossága nem a mások jelenlététől függ, hanem a fájdalomokozás mérvétől, a sértés súlyosságától. Lehetséges, hogy a sértett fájdalma nagyobb, mert a sértésnél mások is jelen vannak; ez azonban nem okvetlenül szükséges, és döntő szempont — ismételjük — csakis az lehet, hogy könnyű vagy súlyos lelki sértéssel van e dolgunk. Jogászoktól és íróktól, akik érzik, hogy a becsületsértés nem büntettetik kellő szigorral, viszont azonban becsületsértés esetén a szabadságvesztési büntetésektől idegenkednek, ujabban gyakran halljuk, hogy el kell fogadnunk az angol törvénynek egyedül álló intézményét: a becsületsértés esetére járó kártérítést. Sokkal érdekesebb és jelentősebb e kérdés, semhogy egyszerűen tovasikolhatnánk rajta. Angliában jogelv, hogy «for every legal wrong there is a legal remedy.» Vagyis minden törvénysértésért jár kártérítés akkor is, ha vagyoni kár nem származik a törvénysértésből. Nem is az a lényeg tulajdonképpen, hogy kár okoztatott, hanem az, hogy jogsértés történt. A kártérítés nagysága tehát nem függ a kár nagyságától, hanem a jogsértés mérvéről. Ez a kár: a generál damage, melyet nem is kell bizonyítani. Csupán a special damage, mely a körülményektől függ, bizonyítandó. Ha valaki becsületsértést követ el, az angol bíróság nagy összegű kártérítést itél meg akkor is, ha a körülményekből egészen világos, hogy a sértett egy krajcárnyi kárt sem szenvedett. Holmi ideális kárnak bizonyítását sem kívánja, mert abból indul ki, hogy ahol jogsértés van, ott kár is van A jog egy szilárd állapot: a legkisebb billenés megszünteti az egyensúlyt, elváltozásokat idéz elő, kárt okoz. Az angol törvényt — ha következményeiben gyakran üdvös is — modern törvénynek ne tartsa senki sem. A kártérítés elve - - nemcsak vagyoni, hanem ideális kár esetén is — végighúzódik az összes középkori törvényhozásokon. A kontinensen azonban a kártérítés büntető jellegét régen elvesztette, sőt annyiban Angliában is, hogy nem a büntető, hanem a polgári bíróságok ítélik meg. Ilyen körülmények közt az az indítvány, hogy mi a becsületsértést kártéritéssel büntessük akkor is, ha kár nincsen, ha