A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 31. szám - Becsület és becsületsértés. 4. [r.]

236 A J tetszetős ujitás volna is és hi» — ami kérdéses — a becsületsértések számát apasztaná is — igen megfontolandó. Mindenért el tudunk képzelni kártéritést: pénzveszteségért, egyéb materiális értékek elvesztéséért, testi sérülésekért, még a halálért az utódnak adott kártéritést is, csak egyet nem, a lelki sértésért, becsületsértésért adott kártéritést. Ha mindent ki lehet fejezni pénzben, és bármily materialis korban élünk is, azt a lelki fájdalmat, melyet olykor egy becsületsértés idéz elő, pénzzel megszüntetni, kárpótolni nem lehetHallom a modern büntetőjogászok ellenvetését. A kérdés csak az, hogy mint praeventio ér-e valamit a kártérítés ? Tegyük tel, hogy igen ; alkalmazása akkor is absurd. Kár, amelyet bizonyítani nem lehet! ? Mekkora legyen ilyenkor a kártérítés ? Bizzuk a bíróra ? Hisz ez valóban - mint Grosschmied mondja — «esetről-esetre való törvényhozása volna. És mit csináljunk a szegény emberrel ? Annak privilégiuma lesz a becsületsértés; akin a kártéritést ugy sem lehet behajtani, az szabadon fogja sértegetni embertársait. A dúsgazdag ember pedig ugyancsak megengedheti magának azt a fényűzést, hogy néhány polgártársát legazemberezze ? Pénzkérdés az egész és pár ezer forint nem a világ? Mindezek alapján mi a becsületsértésnek kártérítéssel való büntetését nem helyeseljük. Nagyon természetes, hogy mi az ideális kárról beszélünk. Mert, hogy a vagyoni kár fejében, feltéve, hogy az bebizonyítást nyer, becsületsértés esetén is van helye kártérítésnek, az annyira magától értetődik, hogy kár reá szót vesztegetni. így ha valaki egy becsületsértés következtében az emberek bizalmát elveszti és pl. ha kereskedő, több vevője elpártol tőle, amennyiben kára bizonyítható s a kár tényleg a becsületsértés következménye, nemcsak tényleges kár, hanem elmaradt haszon is megítélhető javára. Egyebekben pedig teljesen elegendőek a szabadság vesztési büntetések, ha kellő szigorral alkalmaztatnak. Hogy a büntetés által necsak a köznek, hanem mintegy a sértettnek is adassék elégtétel, a kártérítés helyett egy más újítást tartanánk elképzelhetőnek : a kötelező megkövetést. Mondja ki a bíróság az ítéletben, hogy a sértő köteles a sértettől a bíróság előtt ünnepélyesen bocsánatot kérni. Kétségtelen, hogy ezt a bocsánatkérést gyakran kijátszanák, ez azonban mindenkor a bíróság tekintélyétől függ, ill. attól, hogy mennyire tud érvényt szerezni ítéletének. Mint járulékos büntetés : a megkövetés mindenesetre elképzelhető. Minthogy említés tétetett a bíróság tekintélyéről, még egy idevágó kérdésre kell kitérnünk. Szólnunk kell arról, vájjon helyes-e az u. n. becsületbíróság intézménye. Ha néha, adott viszonyok közt a békés kiegyenlítés szempontjából üdvös is lehet egy-egy becsületbíróság működése, mi ezt az intézményt halva születettnek tekintjük. Becsületbíróság fsak a rendes bíróság lehet. Becsületbeli kérdésekben senki sem lehet nagyobb tekintély, mint a biró, akihez becsület dolgában még a gyanú árnyékának sem szabad férnie, s akinek pártatlansága minden elképzelhető becsületbirónál nagyobb. A bíróság tekintélyét ásná alá, ha nem tartanák őket alkalmasaknak arra, hogy a becsület kérdéseiben ítéljenek. Különben is, mit ér a becsületbíróság, amelynek ítélete nem kötelező? És mire való a becsületbíróság ? Azért kell sokak szerint, mert van osztálybecsület, melynek kérdéseiben csak az osztály tagjai ítélhetnek. Ilyen okoskodás szerint a szegény emberek által elkövetett lopások felett másnak kellene ítélnie, mint a gazdagok által elkövetettek felett. És mi történik, ha a sértő és sértett más-más osztály tagja? Ezer ok szól a becsületbíróság ellen. Mellettük csak az ügyek gyors elintézése szól. Ebből azonban csak az a tanulság, hogy a becsületsértési ügyeket néhány igen tekintélyes biró közt olykép kell felosztani, hogy egyik se legyen túlterhelve munkával. Járásbíróságok elé pedig becsületügyek ne tartozzanak A kis fizetésű, fiatal járásbirónak nincs elég tekintélye ahhoz, hogy a becsület kérdéseiben ítéljen és a zajos járásbirósági folyosók sem szolgáltatják a kellő milieut. Ha a becsületsértés tekintélyes biró által, kellő szigorral fog büntettetni, akkor csökkenni fog a párbajok száma. Csakis akkor .... Ezeket akartuk elmondani a becsületről. A becsületről, amelyet mindenki csak önmaga sérthet meg és a becsületsértésről, mely nem egyéb, mint lelki fájdalomokozás .... Irodalom. Az igazságügyi orvosi tanács munkálatai. Kiadja a magyar kir. igazságügyminisztérium. Szerkesztik: Korányi Frigyes &x.}Réczey Imre dr., Balogh Jeaő dr., Gencrsich Antal dr., Moravcsik E. Emil dr. és Scháchter Miksa dr. Második kötet, ára: 5 korona. Harmadik kötet, ára 4 korona. Dr. Engel Zsigmond ügyvéd (Budapest, VI., Liszt Ferenc-tér 9.) előfizetést hirdet «A gyermekvédelem bölcselete^ cimü műre, mely ez év őszén jelenik meg és melynek előfizetési ára 12 K. Vegyesele Az üzletvezető követelése szolgálatadójától és szolgálatadójának vele szemben támasztott kárkövetelése iránt indított ügy elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1908. évi március 21-én hozott határozata. A kir. minisztérium a gy—i fogyasztási szövetkezetnek S. Gy. és neje elleni ügyéből a gy—i kir. járásbíróság és H. vármegye gy—i járásának főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1869. évi IV. t.-c. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik : Indokok : A gy — i fogyasztási szövetkezet S. Gy. gy—i lakost az 1906. évi július 31-én kelt szerződéssel 80 K havi fizetés, természetbeni lakás és az eladott áruk értékének 1%-ából álló jutalék ellenében üzletvezetőnek alkalmazta. S. Gy. alkalmazását 1906. évi október 27-én elhagyván, a gy—i járás főszolgabirájához 1906. évi 2,619. sz. a. beadott panaszában a szövetkezetnek 107 K szolgálati bérben elmarasztalását kérte. 1906. évi 1,240. sz. a. a gy—i járásbírósághoz beadott keresetében viszont a szövetkezet indított pört S. Gy. és a felesége ellen, kérvén, hogy a bíróság őket a kezelésükre adott árukban mutatkozó hiány címén 374 K 72 f-ben marasztalja el. A kir. járásbíróság az 1906. évi 1,240. sz. a. hozott végzésében a pert S. Gy.-vel szemben megszüntette, mert az üzletvezetővel szemben felmerült vitás kérdést az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-a alapján első sorban az iparhatóságnak kell elbirálni. A főszolgabírónál érvényesített követelésre vonatkozó hatáskör kérdése is vitássá vált, amely vita a kereskedelemügyi m. kir miniszternek 1907. évi 9,400. sz. a. kelt rendeletével akként nyert közigazgatási uton eldöntést, hogy arra nézve a közigazgatási hatóság hatásköre megállapittatott. A főszolgabíró ezután az 1907. évi 259. sz. a. hozott határozatával S. Gy részére 140 K 82 f-t megállapított, azonban ezt a szövetkezet 374 K 72 fillér követeléséből levonván, a még fenmaradó 233 K 90 fillér követelésével a szövetkezetet a 38,547/880. sz. belügyminiszteri szabályrendelet 4. §-a alapján birói útra utasította, mert a hiányra vonatkozó kártérítési igény a közigazgatási hatóságok elé utalt ügyekben előforduló kártérítési összeg megállapítható nagyságát: a 100 K-át meghaladja. Eszerint a gy—i kir. járásbíróság és H. vármegye gy — i járásának főszolgabirája között Lhatásköri összeütközés esete merült fel, amelynek eldöntéseképen a közigazgatási hatóság hatáskörébe kellett az eljárást utasítani, mert a 38,547/880. számú belügymiszteri körrendelet a kihágási eljárási szabályozván, erre a nem kihágási ügyre nem alkalmazható és mert sem az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-ában, sem másutt nincsen olyan jogszabály, amely az e szakasz szerint iparhatóság elé tartozó követelésekre csak akkor állapítaná meg a közigazgatás hatáskört, ha a követelés értéke 100 K-át nem halad meg. (1908. J. 123. sz.) PALLA8 HÉ8ZVÉ* -ÁKSAaÁO NfOMOAJA BUDAPESTEM