A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 30. szám - A birói függetlenség és a bírák memoranduma. 5. [r.] - A békebiróság intézménye Angliában. 9. [r.]

230 A JOG annak megállapítása, hogy hol kezdődik és hol végződik a jogos magánérdek. Mégis egy döntő érv szólt amellett, hogy a jogos magánérdek is felvétessék a közérdek mellé a tör­vényszakaszba, s ez érv a köztudat volt. A törvényhozók érezték, hogy a törvénynek a közönség körében mily nehéz volna érvényt szerezni, ha az igazság kimondását — legyen az bár sértő — nem engedik meg, noha azt a sértő jogos ér­deke kivánja. A magyar törvény javaslatának miniszteri indo­kolása azt mondja, hogy ha valakit barátja megkérdez, hogy N. N., akit pénztárnokul akar felfogadni, tisztességes ember-e és az illető azt feleli, hogy N. N nem az, - lehetetlen őt be­csületsértés miatt elitélni. Ez ellen nyilván fellázadna a közér­zület, a jó törvény pedig nem lehet ellentétes a közfelfogás­sal. Nem mondható tehát helytelennek, hogy törvéuyünk szerint akkor is helye van a valódiság bizonyításának, ha a sértő ál­lítás jogos magánérdekből mondatott. Azonban el lehetett volna kerülni az olyan meghatáro­zást, hogy szabad igazat mondani, de nem szabad azt bizo­nyítani. Kivételesen azonban szabad bizonyítani. És most következik egy óriási komplexum. Ezen komplexum alól újra kivétetik egy óriási komplexum. Mennyivel egyszerűbb és észszerűbb volna, ha azt mondanók, hogy a sértő állítás valóságát oizonyitani általában szabad. Kivé­tel : ha a sértő egyedüli célja, minden érdekektől menten csakis az, hogy.akár a sértő szó, vagy tett, akár a bizonyítási eljárás által fájdalmat okozzon sértettnek. Ilyenkor, még ha nincs is becsü­letsértés, mert nincs fájdalomokozás, akkor sincs helye a való­diság bizonyításának, mert feltétlenül fennforog a oecsületsér­tés kísérlete, mely ebben az esetben büntetendő. Hogy ilyen nyilvánvalóan bántalmazó szándék fennforog-e, azt a biró meg­ítélésére kell bíznunk. Kétségtelen, hogy ez is kompromissz megoldás, de ugy érezzük, hogy érthetőbb, egyszerűbb és logikusabb. A birói függetlenség és a bírák memoranduma. (Vége.) Nagyon természetes azonban, hogy a kinevezés rendsze­rének ilyen gyökeres megváltoztatása a kijelölés mai mód­jának gyökeres megváltoztatását tételezi föl. Nézetünk szerint a kijelölésnek a jövőben a bíróságok teljes üléséből kellene történnie vagy olyképpen, hogy a mindenkire hozzá­férhető minősítés alapján erre a célra a teljes ülésből minden év elején újból választott bizottság javaslata tenné alapját, a teljes ülés minden egyes tagjának szabadságában állván attól eltérő indítványának is szavazás alá bocsátását kérni vagy pedig oly módon, hogy a teljes tanácsülés kijelölését előzze meg a szaktanácsosok kijelölése, ezek a szakképzettségre való tekintettel kettőt-kettőt jelöljenek ; ennek megtörténtével pedig gyakorolja a teljes tanácsülés a végleges kijelölést a szakta­nácsok által javaslatba hozottak közül. A kijelölés csakis a jelenlevők kétharmadának hozzájárulásával történhessék, ered­ményét pedig a teljes ülésben ki kell hirdetni. A kir. járásbíróságokhoz és a kir. törvényszékekhez ki­nevezésre a kir. törvényszék és a kir. Ítélőtábla jelöljön és ez utóbbié legyen a miniszterre irányadó ; a kir. Ítélőtáblához ki­nevezésre a kir. ítélőtábla és a kir. Kúria jelöljön és ez utóbbié legyen a miniszterre irányadó; a kir. Kúriához kinevezésre a kir. Kúria teljes ülése jelöljön. Ily módon mindennemű titkos befolyás megszűnnék köz­vetlenül a kijelölés, közvetve pedig a kinevezés körül. A bírák­nak természetes és az évek hosszú során át oly nagy mérték­ben fejlesztett és kipróbált jogérzete és tárgyiassága, amely minden mellékes, sőt subjectiv szemponton is annyira felül­emelkedik, egyedül az igazságosságot és méltányosságot tartva szem előtt, kizárja annak a föltevését is, hogy őket szavazatuknál egyéb szempont is fogja vezetni, mint az illetőnek képessége, tudása, szorgalma, eddigi tevékenysége, sajátos tehetsége és jellembeli kiválósága. Végre is : ha az állam és a társadalom minden egyes tagja teljes megnyugvással bizza a bírák dön­tésére becsületét, életét és vagyonát, akkor ugyanolyan meg­nyugvással bizhatik meg, hogy a birák testülete is csak a való­ban érdemes és alkalmas egyént fogja mindenkor jelölni. A miniszteri felelősség szempontjából sem tehető kifogás javaslatunk ellen. El sem képzelhető, hogy a bíróságok olyan egyént jelöljenek, akinek kinevezéseért a miniszter a felelős­séget el nem vállalhatná, vagy akinek kinevezéseért a minisz­ter vád alá volna helyezhető, arról nem is szólva, hogy ez ajánlottuk rendszer sokkal jobban zárja ki a tévedést, és a jogosulatlan kedvezést, mint a mai. Javaslatunk önmagában rejtvén inditó okait, annak támo­gatására még csak egy érvet legyen szabad fölhoznunk — leg­végül bár — de nem legkisebbnek. Mikor a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869: IV. t.-c. javaslatát tárgyalta a képviselőház, ennek 1869 július 6-án tartott ülésében Deák Ferenc egyebek közt ezeket is mon­dotta: «A törvényjavaslat 3. §-át, mely igy szól: «Az itélő­birákat az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király j nevezi ki», én egész terjedelmében az utolsó szóig minden változtatás nélkül elfogadom ... De ezen 3. §. után egy uj pontot szeretnék iktattatni, mely igy szólna: «A kinevezés előtt a birói állomásra pályázók vagy jelöltek fölött az állam­biróság lesz hivatva az igazságügyminiszternek véleményt adni.» Oly egyszerű és világos dolog ez, hogy ezt indokolni nem tartom szükségesnek.)) Mégis, 1869 július 8-án, az indítvány tárgyalásakor Deák Ferenc rövid beszéddel újból ajánlotta indítványát elfogadásra, kifejtvén, hogy olyan állambiróságot óhajt, amelynek felerészét az országgyűlés választja, felerészét O Felsége nevezi ki. Az állambiróság ajánlását a birói kinevezé­sekre nem akarta kifejezetten kötelezőnek kimondani, de hozzátette, hogy «ha valamely ilyen birói tag ajánlásánál a miniszter még ezen állambiróság véleménye ellenére is kinevezi az alkalmatlan tagot, akkor csakugyan sokkal súlyosabb reá nézve a morális felelősség, mint anélkül volna.» A képviselőház 120 szavazattal 110 ellenében mellőzte az indítványt, amelyet föl kellett említenünk, mint nagyérdekü történeti adatot, állás­pontunk erősítésére — bár a mi javaslatunk még jobban óvja meg a minisztert tévedésektől és még függetlenebb birák kezébe adja a kijelölést, mint azt a tervbe vett állambiróság tette volna. És ha az állambiróság eszméje nem is valósult meg, azt az eszmét, amelyet Deák Ferenc bölcsessége vetett föl először, az utódoknak nem szabad elejteniök, sőt azt ma­gukévá téve és az évtizedek tapasztalatai alapján tovább fejlesztve, a megvalósítás felé kell vinniök. Ismételve kérjük Nagyméltóságodat, hogy javaslatainkat figyelmére méltatni kegyeskedjék. Mély tisztelettel Grecsák Károly, az orsz. birói és ügyészi egyesület elnöke. A békebiróság intézménye Angliában. Irta REICH PÉTER KORNÉL, budapesti törvényszéki alapítványi joggyakornok. (Folytatás.) A békebiráknak az Ítélet foganatosítására irányuló paran­csa háromféle, u. m. Warrants of apprehension, Warrants of commitment és Warrants of distress. Az első, a béke fenn­tartásának biztosítására szolgáló eljárás különösen az elővizs­gálat körébe tartozik, melyről bővebben emlékeztem meg. Commitment a fogházba való utalásnak általános kifeje­zése. Ez mindenekelőtt kényszereszköz, amivel a békebiró a feleket és tanukat cautio letevésére kényszeritheti: «Továbbá mindenütt, ahol a békebirót a törvény feljogosítja valami hatá­rozott ténykedésre, s ha ez ellen az illető személy tiltakozik

Next

/
Oldalképek
Tartalom