A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 30. szám - Becsület és becsületsértés. 3. [r.]

Huszonhetedik évfolyam. 30. szám. Budapest, 1908. július 26 Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V.f Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ez8lótt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEMNEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÍCYYÉDI, BIRÓ1, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: ^,^> > Negyed évre <ytfort>fii $, > ^ \ Fél « _ 8 Egész • _ 16 * Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmenteserr postautalványnyjil^ £X küldendők. ^ TARTALOM : Becsület és becsületsértés. Irta Auer Pál dr., Budapest. — A békebiróság intézménye Angliában. Irta R e i c h Péter Kornél, Budapest. — A birói függetlenség és a birák memoranduma. — Belföld (Az V-dik országos ügyvédgyülés naplója.) — Irodalom (F é n „y e s Vince : A végrehajtási törvény mai érvényében.) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Becsület és becsületsértés. Irta dr. AUER PÁL V III. Mielőtt még rátérnénk a becsületsértés büntetésének kérdésére, foglalkozni kívánunk egy a büntethetőséget kizáró okkal. Jogi következetlenségnek látszik, hogy egy esetben a lelki sértés nem büntettetik, habár egyébként annak az összes tényálladéki elemei fennforognak. Ez az egy eset az, midőn a sértő állitás : való. Ez a kérdés, az exceptio veritatis esete a becsületsértésnél ritkán, rendszerint csak a rágalmazásnál fordul elő. Mivel azonban mi a becsületsértésről minden kodexbeli definíciótól függetlenül, tisztán jogbölcseleti szempontból beszélünk és beleértjük annak súlyosabb és minősített faját, a rágalmazást is, röviden érintjük az exceptio veritatis kérdését. Tesszük ezt már annak igazolására is, hogy az érintett következetlenség csak látszólagos. Ha valakinek azt mondom, hogy «gazember», sértő szándékkal lelki fájdalmat okoztam neki. Ha azonban bebizonyítom, hogy az illető tényleg gazember, nem vagyok büntethető. Itt ugyanis tulajdonképen hiányzik a fájdalomokozás. Ha valaki tényleg gazember, ugy önmagát megfosztotta becsületétől. Az, hogy én őt gazembernek mondom, közvetlenül nem fog néki fájdalmat okozni. Legfeljebb közvetve : fel fog eszmélni t. i. és tudatára ébred annak, hogy becsületétől önmaga megfosztotta magát. A fájdalmat tehát ő maga okozta magának Miként az öngyilkoson testi sértést, ugy a becstelen ellen lelki sértést, becsületsértést nem lehet elkövetni. így van ez már a volenti non fit irijuria elvénél fogva is. Az exceptio veritatis mellett szól egy erős érv, és ez az, hogy nem szabad senkit sem büntetni azért, mert igazat mond Hogy pedig az igazság kimondassék akkor is, ha az valakire vagy többekre sértő, cz csak kívánatos. Ha a «mondj igazat és beverik a fejedetw elvét az igazságszolgáltatás is elfogadná, ez megrendítené az emberek bizalmát törvény iránt és biró iránt. A kritika joga kell, hogy minden szabad államban elismertessék, nem mint valami «emberi jog», hanem mint a fejlődésnek egyik feltétele. És mégis, ha azt kérdezzük, hogy nem kell-e az igazmondásnak ezt a könnyen veszedelmessé is válható jogát korlátozni, igennel kell válaszolnunk. A bűntettes, aki büntetését kitöltötte, rehabilitálva van. Ezt az elvet minden modern büntetőjogász elismeri. Ha már most X azt mondja Y-nak, hogy börtönviselt ember — feltéve, hogy igazat mond — lehet-e szó becsületsértésről ? Azok szerint, amiket eddig vallottunk, kétségtelenül. Y megfosztotta ugyan magát becsületétől, de visszaszerezte azt. X szándékos sértő szavai fájdalmat okoznak neki és megállapítják a lelki sértést, becsületsértést. És X el fog Ítéltetni, bár igazat mondott. Lapunk mai szán A becsületsértési theoria szerint tehát következetlenség nincsen ; az igazmondás jogát azonban korlátozni kell. Megkísérelték ezt a törvények is különböző áthidaló rendelkezésekkel, melyek nem mindig szerencsések. Erezték a törvényhozók, hogy két nagy elv ütközik össze. Igazat mondani szabad és sérteni nem szabad. Hogy összeegyeztessék a kettőt, azt mondták, hogy : az igazat akkor is meg szabad mondani, ha sértő, de nem szabad bebizonyítani, hogy a sértő szó, vagy tett megfelel az igazságnak. Erezték azonban a megállapítás tarthatatlanságát, azt tették tehát, amit gyenge törvényeknél mindig tenni szoktak: kivételeket statuáltak. Országok szerint más és más, több és több kivételt. így a mi Btk.-ünk szerint a sértő állitás bizonyítható, ha a sértés közhivatalnok ellen követtetett el és a sértés hivatásának gyakorlására vonatkozik, ha a sértett ellen az állított tény miatt a bűnvádi eljárás már megindult, ha ellene már jogerős ítélet hozatott, ha azt maga a sértett fél kívánja, végül ha az állitás célja közérdek, vagy jogos magánérdek volt. És minthogy, ha az ember a kivételek lejtőjére jut, nem tud többé megállani, a kivételek alól ujabb kivételeket statuáltak. Noha törvény szerint helye lenne a valódiság bizonyításának, még sincs annak helye, ha a sértett külföldi uralkodó, vagy annak képviselője, ha sértett ellen már felmentő ítélet hozatott, vagy ha a bizonyítás a sértett családi viszonyait, a nő magánéletét dobná oda prédául a nyilvánosságnak. Ezen első és második osztályú kivételekhez sok szó fér. így, hogy mindjárt az elején kezdjük, felesleges volt kimondani, hogy bizonyítható a valódiság, ha a sértett közhivatalnok, mikor a törvény később úgyis kimondja, hogy helye van a valódiság bizonyításának közérdekből. Kétségkívül a legfőbb közérdek, hogy a közhivatalnokok pályafutását tisztán lássuk. Feltétlenül igazságtalan és a törvény szellemébe ütközik azon rendelkezés, mely szerint a sértő állitás bizonyítható, ha miatta a bűnvádi eljárás már megindult. Az, hogy a bűnvádi eljárás valaki ellen megindul, még semmit sem jelent. Míg ellene jogerős Ítélet nem hozatik, semmi sem különbözteti meg a többi embertől, helytelen tehát őt külön elbánásban részesíteni. Megengedi a magyar törvény a valódiság bizonyítását, ha a sértett ellen más ítélet hozatott, — azonban nem engedi meg a bizonyítást, ha ez az ítélet felmentő. E szerint, ha felmentő ítéletet hozott a bíróság, feltétlenül helyesen ítélt; ha ugyanez a bíróság marasztaló ítéletet hozott, az ítélet nem feltétlenül helyes, csak okul szolgál a bizonyításra, mely esetleg negatív eredményű is lehet. Hely adatik továbbá a bizonyításnak, ha ezt a sértett fél kívánja. Ez ismét roppant veszedelmes intézkedés. Jól ismerjük a társadalmi presszió erejét, és tudjuk, hogy a sértett fél kénytelen lesz olyankor is kívánni a bizonyítást, midőn azt valóban nem kívánja. Végül a kivételek legfőbb pontja a közérdek és jogos magánérdek. Ha közérdekből vagy jogos magánérdekből sértek, akkor helye van a valódiság bizonyításának. Az angol törvény nem megy ily messze. A Lord Cambelfs Act. V. fejezete szerint a valódiság bizonyításának csak akkor van helye, ha a terhelő vádak a közjó érdekében hozattak nyilvánosságra. A mi törvényünk megtoldotta ezt a jogos magánérdekkel. Nincs nehezebb, mint a 8 oldalra terjed.