A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 29. szám - A birói függetlenség és a bírák memoranduma. 4. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 29. számához Köztörvényi ügyekben. Amidőn másodbirósági ítélet alapján fizetett összeg harmadbirósági megváltoztató ítélet folytán visszafizettetik ugy a visszafizetett tőke után a kamatok is visszafizetendők. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: (1906. évi február hó 27-én, 1906. évi 98,581. sz.) Felperest keresetével elutasítja. Indokok: A nem vitás tényállás szerint . . . táblai végrehajtható ítélet alapján az ezen perben alperesként marasztalt felperes 1905. április 12-én marasztalási összeg fejében 22,661 korona 36 fillért fizetett alperesnek, a harmadbirói ítélet azonban mindkét elsöbirósági Ítéletet megváltoztatván, az abban meghatározott maéasztalási összeg csak 3,367 korona 20 fillért tett ki, minek következtében a helyes különbözetül mutatkozó 19.294 korona 16 fillér helyett 19,296 korona 81 fillért alperes 1906június 8-án felperesnek visszafizetett. Felperes azon alapon, mert a másodbirói Ítélet alapján a különbözetként mutatkozó marasztalási összeget tartozatlanul fizette meg a alperesnek, ezen összegnek a fizetés napjától, vagyis 1905 április 12-től a visszafizetés napjáig, vagyis 1906 június 8 ig járó 5°/o os kamatai fejében követeli alperestől a kereseti összeget . . . Olyan megállapodást, melyben alperes a főkötelezettség teljesítésével magát vele szembe kamatfizetésre is kötelezte volna, felperes nem vitatott. Törvényeink és törvényes gyakorlatunk kamatfizetés követelhetésére törvényes alapul egyrészt a késedelmet, másrészt a vétkességet állapítják meg. Azt, hogy alperes bárminő késedelemben lett volna, felperes nem is állította, következőleg csak alperes vétkessége lehet az a törvényes alap, amely felperest törvényes kamatok követelhetésére feljogosíthatja. Ilyen vétkesség esete forog fenn, ha valaki tudva tartozatlan fizetést fogad el s általában valamely tőkét rosszhiszeműen vagy jogszerűtlenül birtokol; magának a tartozatlan fizetésnek elfogadása tehát a kamatfizetés követelhetésére törvényes alapul szolgáló vétkességet nem állapítja meg, ennek a vétkességnek megállapithatásához szükséges még az a tény, hogy az, aki tartozatlan fizetést elfogadta, tudta, hogy a másik fél tartozatlanul fizetett; ép ugy valamely idegen tőkéuek puszta birtoklása sem állapítja meg a kamatfizetési kötelezettséget, elkerülhetetlen tényálladéki feltétele annak, hogy a birtoklás rosszhiszemű vagy jogszerűtlen legyen. Felperes ezek szerint sikerrel ebben a perben csak ugy léphetett volna fel alperes ellen, ha alperest a kétségtelenül tartozatlanul teljesített fizetés elfogadása körül a fent kifejtett vétkesség terhelné. Ugyanis ennek a vétkességnek a megállapítását a kérdéses fizetés alapjául szolgáló birói ítéletek nem zárják ki nem pedig a^ért, mert a felperest marasztaló ítéletek nem döntöttek abban az irányban, hogy a pernyertes alperes jóhiszemű, hiszen alperes az alsóbirósági felperest marasztaló ítéletekhez hamis, vagy hamisított bizonyítékok alapján is juthatott, következőleg ilyen az alperes rosszhiszeműségét nyilvánvalóan tartalmazó tényeknek bizonyítása esetén felperes a marasztaló Ítéletek dacára követelketne kamatot az általa tartozatlanul teljesített fizetés után az alperestől; de viszont a megváltoztató harmadbirói ítélet sem döntött abban a kérdésben, hogy alperes jóvagy rosszhiszemű volt-e, következőleg ennek eldöntése ugyancsak a jelen perre tartozik. Minthogy azonban felperes azt a kamatfizetési kötelezettség megállapítására indokul szolgáló tényt, hogy alperes tudva fogadta el az általa tartozatlanul teljesített fizetést és így rosszhiszeműen Budapest, 1908. július 19. birtokolta ezt a tőkét a fizetés napjától a visszafizetés napjáig, nem is állította, alaptalan keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét . . . . megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy 1126 korona 96 fillér tőkét s jár. felperesnek megfizessen. Indokok: . . . . Alperes felszólítás dacára nem téritette meg 19,294 korona 16 fillérnek, vagyis annak az összegnek a pénzfelvételtől, vagyis 1905 április 12-től számított 5o/0-os kamatát, amely a táblsi Ítélet folytán fizetett 22,661 korona 36 fillér és a harmadbirósági ítélet alapján tőkében és kamatban fizetendő kisebb összeg különbözetként jelentkezett. Felperes a 19,294 korona 64 fillérnek ezt az 5%-os kamatát követeli ezúttal alperestől, melyet 1905 április 12-től 1906 június 8-ig, vagyis a marasztalási összegek közötti különbözet visszafizetéséig 1126 korona 92 fillérben számítván ki, ebben mint tőkében s ennek .... késedelmi kamatában kéri alperest marasztalni. Alperes . , . nem védekezett azzal, hogy a táblai ítélet alapján felvett 19,294 korona 16 fillér többletösszeget a visszafizetésig, vagyis 1906 június 8-ig ő maga nem használta, hanem védelme csupán az volt, hogy ő ezt az összeget végrehajtható birói ítélet alapján, tehát jóhiszemüleg vette fel felperestől s mint jóhiszemű birtokos felperesnek elvont haszon megtérítésével nem tartozik, tehát kamatot se köteles fizetni. Minthogy azonban a Kúriának a tábla ítéletét megváltoztató ítélete folytán peres felek között az előbbi állapot visszaállításának van helye, tehát alperes függetlenül jó vagy rosszhiszeműségétől nemcsak a felvett többletösszeget, hanem annak húzott hasznát is tartozott visszafizetni, aminek rendes körülmények között a tőke 5% törvényes kamata illeti meg, arra nézve pedig nincs adat, hogy az adott viszonyok között alperes terhére ennél kisebb összeg volna számítandó ; ezeknél fogva alperest a kereseti tőkekövetelésben és ennek a perindítástól járó 5% késedelmi kamatában marasztalni kellet. (1907 szeptember 24-én, 1626/V. sz.) A kir. Kúria: A másodbiróság Ítéletének az alperest marasztaló felebbezett rendelkezését helybenhagyja indokolása alapján és azért is, mert ha az alperes a szóban forgó Összeget nem használta is, azért mégis, nemcsak a felvett tóöbletösszeget, hanem a harmadbiróság elutasító ítéletének törvényszerű következményeként annak törvényes kamatját is felperesnek megtéríteni köteles. (1908 április 8-án 1352/V. 1907. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az orvosok, akik biztosítottat kezelték, annak elhalálozása után tanukul a kezelésre vonatkozólag felhivatván, tanúvallomást tenni kötelesek. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék (1908. febr. 19 22,503/1908. sz. a.) következőleg végzett: A kir. törvényszék V. János dr. és S. György dr. tanukat vallomástételre kötelezi, stb. Indokok: A sommás eljárás 86. § 4. pontja az orvost a tanuzás alól nem menti fel mindazon körülményekre nézve melyeket hivatásának gyakorlása közben tudott meg, hanem csak azok tekintetében, melyeknek közlésével titoktartó kötelességét megsértené. Alperes a felhívott tanukkal azt kívánja bizonyítani, hogy Seymann Helén méhrákban szenvedett és ezt a biztosító ajánlat tételekor tudta is. Már a szavak közönséges értelme szerint sem lehet azt mondani, hogy a beteg, aki ilyen vagy hasonló bajok miatt orvoshoz fordul, vele titkot közölne. Bizonyos az is, hogy a jelzett betegség a gyógykezeltnek vagy családjának jó hírnevét nem veszélyezteti. A Btk. 328. §-ának