A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 28. szám - Összehasonlító tanulmányok a kriminológia köréből

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 28. számához Köztörvényi ügyekben. Az 1884: XVI. t.-c. 52. §. helyes értelme szerint, ha a zeneszerző ismeretlen és ennélfogva az előadáshoz való beleegyezése meg nem szerezhető, a szöveges zenemű előadásához a szöveg szerzőjének a beleegyezése szükséges. A m. kir. Kúria (1908. jun. 16. 6,290/1907. P sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint a kereset az L r. alperessel szemben egészen elutasittatott és felperes az I. r. alperes javára a perköltségben elmarasztaltatott, valamint azt a rendelkezését, mely szerint felperes keresetének kártérítésre irányzott részével a II. és III. r. alperessel szemben elutasittatott, helybenhagyja, azt a rendelkezését azonban, mely szerint felperes keresetének többi részével is a II. és III. r alperessel szemben elutasittatott és ezen alperesek javára per- és felebbezési költségben elmarasztaltatott, megváltoztatja s ebben a tekintetben az elsőbiróságnak azt az ítéleti rendelkezését hagyja helyben, mely szerint a jogbitorlás a II. és III. r. alperesek terhére megállapittatván, ő'k pénzbüntetésre Ítéltettek és 156 K 20 f perköltség fizetésére köteleztettek. A kir. Kúria egyszersmind a felperesi ügyvédnek munkadiját a felebbezésért saját felével szemben 16 koronában megállapítja. Indokok: Az I. r. alperesre vonatkozólag a másodbiróság ítélete azért volt helybenhagyandó, mert amennyiben ezen alperesnek azt az állítását, hogy neki a kérdéses költeményt a II. r. alperes, mint zenekarmester, a saját tulajdonaként mutatta be, a felperes meg nem tagadta, H. Miklósné tanú pedig azt határozottan igazolja is : bizonyítottnak veendő az, hogy az I. r. alperes arra nézve, hogy a kérdéses költeménynek nem felperes a szerzője, s hogy azzal a II. r. alperes kizárólag rendelkezni jogosult, — menthető' tévedésben volt, midőn a «Budapest, ha leszáll az est» cimü dal szövegét egy ismeretlenül maradt zeneszerzó'nek dallama szerint nyilvánosan előadta, mihezt képest az I. r. alperes ellenében a bitorlás az 1884: XVI. t.-c. 19. §. szerint megállapítható nem lévén, a másodbiróság vele szemben a felperest keresetével helyesen utasitotta el és mint pervesztest az I. r. alperes javára a perköltség megtérítésére helyesen kötelezte. Ellenben a II. és III. r. alperesekkel szemben a jogbitorlás fenforgása, a pénzbüntetés alkalmazása és kiszabása, valamint a perköltség tekintetében a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőblróságnak ítéleti rendelkezését idevonatkozó indokolása alapján helybenhagyni annyival is inkább kellett, mert az 1884: XVI. t.-c. 52. §. szerint, ha a műnek több szerzője van, a szöveges zenemű előadásához rendszerint elég a zeneszerző beleegyezése, ami nyilván azt jelenti, hogy ennek csak akkor van helye, ha a zeneszerző ismeretes, mig ellenben akkor, ha a zeneszerző ismeretlen és ennélfogva beleegyezése meg nem szerezhető, a szöveges zenemű előadásához a szöveg szerző jének a beleegyezése szükséges, mert ez utóbbi esetben a lehetősége sem forog fenn annak, hogy a szerző a szöveget felhasználás végett a zeneszerzőnek fentartás nélkül átadja s ezzel a jogai érvényesítéséről lemondjon és az ellenkező felfogás mellett a szöveg írójának szerzői joga egyszer s mindenkorra elsikkadna, ami pedig a szerzőjogi törvény céljával nyilt ellentétben áll. A II. és 111. r. alperesek ellen érvényesített kártérítési igényre vonatkozólag azonban a másodbiróság Ítéletét helybenhagyni azért kellett, mert a fent hivatkozott törvény 57. §-ának helyes értelmezése iránt kártérítés csak akkor követelhető, ha igazolva lett az, hogy a .bitorlással a szerzőnek valóban kár okoztatott, de ezt a felperes nemcsak nem igazolta, hanem elő sem adta azt> Budapest, 1908. július 12. hogy a kérdéses előadás következtében volt-e anyagi vesztesége, minő volt és miből állott az ? Ennek hiányában pedig csupán a kártérítés módját és mérvét meghatározó 58. §. nem nyerhet alkalmazást. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a biztosító társaság a biztosítást jogtalanul szünteti meg, nemcsak hogy dijat nem követelhet, hanem a mar felvett összes dijakat visszafizetni köteles. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék : (l<>3,4t>ö L905.) Alperes köteles 5,015 K 54 f tőkét stb. megfizetni. Indokok: A felek egyező előadásából kitüuik, hogy a felek között 1901 március 27-ig 133,000 K összegű életbiztosítási szerződés állott fenn, amelyet a fent megjelölt időpontban megszüntettek s ennek helyében 1901 márczius 27-én a 2. alatti kötvényben foglalt 50,000 K-ás életbiztosítási szerződést kötöttek. Felperes biztosító társaságnak 3. alatt csatolt leveléből és a feleknek erre vonatkozó nem vitás előadásából kitűnik, hogy a felek alperesnek az előzőleg fennállott biztosítási szerződésből fenmaradt díjtartozása és a 2. alatti kötvény első évi dijából eredő tartozása tekintetében 1901. évi áprilisban összeszámoltak és hogy alperes ez összeszámolás eredményeként 5,015 K 54 f-t kitevő díjtartozására adta a 63,055/903. sz. keresethez A) alatt csatolt 5,015 K 54 f-ről kiállított kötelezőjegyet. E kötelezŐjegy alapján felperes fenti számú keresetében hátralékos 838 K 82 f-t követel, mert alperes erre a kötelezöjegyre annak lejártakor 1902 december 10-én a 2. alatti kötvény első évi dijának megfelelő 4,176 K 72 f. összeget lefizetett. E hátralékos 838 K 82 r megilleti felperest, mert e kötelezőjegynek lejárata 1902 december 10. és az erre vonatkozó 63,055/903. keresetnek megindítása 1902 július 23-a között a K. T. 487. §-ában a biztosítási szerződésből eredő igények elévülésére megszabott 1 év el nem telvén, alperesnek a kereseti követelés ellen emelt elévülési kifogása nyilván alaptalan és mert alperes azt a kötelezőjegyet a fentiekből kitünőleg a 3. alatti összeszámolással megállapított lejárt díjtartozására adván, a kötelezőjegy keresetileg követelt hátralékos összegének kiegyenlítését a 3. alatti elszámoláshelytelenségének kimutatása nélkül alperes jogosan meg nem tagadhatja, már pedig alperes ennek az elszámolásnak helytelenségét még csak nem is állítja. De megilleti felperest a hátralékos összeg után a keresetben a kötelezőjegy lejáratától 1902 december 10-től követelt kamat is, mert felperes a 7. alatti levelével, amelyben e levél keltekor, 1903 január 8-án már lejárt kötelezőjegy kiegyenlítetlen hátralékának megfizetésére 1903 július l-ig halasztást ad, az őt a kötelezőjegy lejárati napjától kezdődőleg már megillető kamat követeléséről le nem mondott. A 23,575/904. számú keresettel érvényesített 4,176 K 72 f-ről kiállított kötelezőjegy a felek nem vitás előadásából kitünőleg az 1901. március 27-én megkötött 2. alatti életbiztosítási szerződésnek 1902. március 27-től 1903. március 27-ig terjedő 2-ik évére járó biztosítási dijnak felel meg, amelynek fizetésére felperes társaság 8. alatti leveléből és a kötelezőjegy lejáratából kitünőleg 1903. december 15-ig alperesnek halasztást adott. A biztosítási szerződés második fenti évének egész tartama alatt viselte felperes társaság a kockázatot, mert alperes a 12. alatti leveléből és a feleknek előadásából kitünőleg a biztosítási szerződést a 2-ik év leteltével 1904. március 27-e után szüntette meg azon az alapon, mert alperes a kötvény szerint 1903. március 27-én esedékes harmadik évi biztosítási dijat nem fizette meg Már pedig felperest arra az évre, amelyen át viselte a kockázatot, a biztosítási dij kétségkivül megilleti s ebből kifolyólag felperes 23,575/1904. számú keresethez érvényesített kötelezőjegy összegének megfizetését alperestől követelheti, tekintet nélkül