A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 28. szám - Összehasonlító tanulmányok a kriminológia köréből

110 A JOG arra, hogy a harmadik és következő évek dijaira kapott-e alperes felperestől halasztást vagy sem, s hogy ennek megfelelőleg felperes 1903. március 27-e után a biztosítási szerződést díjfizetés elmulasztása okából jogosan szüntette-e meg vagy sem. Ennélfogva alperes által a harmadik és következő évi dijak fizetésére vonatkozó halasztás tekintetében ajánlott főeskü-bizonyitás mellőzésével alperest az 55.349/904. sz. végzéssel már egyesitett fenti számú 2. rendbeli keresetben foglalt kérelemhez képest a 838 K 82 f. és 4,170 K 72 f. összesen tehát 5,015 K 54 f. tőkének 838 K 82 f után 1902. december 10-től, 4,176 K 72 f. után 1903dec. 15-től mint a kereseti kötelezőjegyek lejáratától követelt 5% kamatnak megfizetésére kellett kötelezni. A budapesti kir. ítélőtábla: (2,169/906.) Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete az alább indokolt részváltoztatással, egyebekben vonatkozó indokánál fogva és azért hagyatott helyben, mert a felperes által alpereshez 1903. évi június hó 9-én irt és. 12. alatt csatolt levélnek nem adható az az értelmezés, mintha felperes arra az esetre, ha a szerződés reaktiválása elmaradna, a már 1903. évi március hó 27-én letett 2-ik évre járó díjról lemondott volna, a biztosítási szerződés hatálya pedig csak a harmadik és következő évekre szűnt meg, a második évi díjra tehát a r. t. 486. §-ának rendelkezése alkalmazást nem nyerhet stb. M. kir. Kúria: (1908 ápr. 26-án 410/907. sz. a. A másodbiróság ítéletét annyiban, amennyiben azzal felperes 838 K 82 f. reá eső tőke után 1903. évi július hó 1. napját megelőző időre igényelt kamat iránti követelésével elutasittatott, felebbezés hiányában nem érinti, annyiban, amennyiben azzal alperes 838 K 82 t. tökének és ezután az 1903. évijulius 1-től járó 5°/0 kamatnak megfizetésére feltétlenül köteleztetett, helybenhagyja ; egyebekben mindkét alsóbiróság ítéletét negváltoztatja akként, hogyha felperes volt igazgatója F. K. által leteszi a következő főesküt: én F. K. esküszöm a mindenttudó és mindenható Istenre, hogy én a 650,840. sz. biztosítási kötvény kiállítása után az 1901. évi április hóban az alperessel nem állapodtam meg abban, hogy alperes a biztosítási dijat a 650,840. sz. biztosítási kötvény szerint mindenik évben március hó helyett jogosítva lesz kamatmentesen december hóban kifizetni, isten engem ugy segéljen ! arra az esetre az alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a fentebbiek szerint felperes részére feltétlenül megítélt 838 K 82 f. tőkén és kamatán felül még további 4.176 K 72 f. tőkét és ez után 1903. évi december 15-től járó 5°/0 kamatot stb. fizessen, ha pedig felperes sz itt megitélt főesküt volt igazgatója F. K. által le nem teszi, arra, az esetre felperest kereseti követelésének 838 K 82 f tőkét és ennek megitélt kamatát meghaladó részével elutasítja s erre az esetre felek között a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok : A másodbiróság Ítélete annyiban, amennyiben azzal alperes 838 K 82 fill. tőkének és ez után az 1903. évi július 1-től járó 5% kamatnak megfizetésére köteleztetett, helybenhagyandó volt, mert amint ezt az alsóbiróságok helyesen megállapították, alperesnek a követelés elévülésére alapított kifogása nyilván alaptalan ; mert továbbá a keresethez csatolt kötelezojegy az alsóbiróságok által helyesen megállapított tényállás szerint összeszámolással megállapított lejárt biztosítási dij tartozásról adatott alperes által s alperes a kötelezőjegy érvényét sem az elszámolás helytelensége okából, sem pedig azon az alapon, hogy a dijfizetés alapjául szolgált s a felek által közös megállapodással stornírozott régi biztosítási szerződés eredetileg érvénytelen lett volna, vagy abban az időben, melyre a 838 K 82 fill. biztosítási díj vonatkozik, hatályát vesztette s felperes a kockázatot már nem viselte s ezek következményéül alperes díjfizetésére kötelezhető nem lett volna, a kereskedelmi törvény 505. §-a alapján meg nem támadta; mert végül a peres felek előadásából, de különösen az alperes által 3. alatt becsatolt levél tartalmából megállapítható az, hogy a 63,055/1903. sz. keresethez A) alatt csatolt kötelezőjegyen alapuló 5,015 K. 54 fill. hátralékát képező 838 K. 82 fill. követelés a felek közös megegyezésével stornírozott régi biztositásnak diját képezte s alperesnek ez a tartozása közös megegyezéssel létesített elszámolás és az alperes által elismert kötelezettségvállalás eredménye, annak érvényesíthetőségét tehát az a kérdés, hogy a régi biztosítási szerződés stornirozása mellett a 650,840. sz. kötvénynyel uj biztosítási szerződés utóbb a harmadik évi dijfizetés elmulasztása okából felperes által jogosan vagy jogosulatlanul szüntettetett-e meg? nem érinti. Egyebekben azonban minőkét adóbíróság Ítélete a jelen ítélet rendelkező része értelmében megváltoztatandó volt, mert a követelésnek a 838 K. 82 f.-t és annak megitélt kamatát meghaladó 4,176 K. 72 f. tekintetében is helyes ucryan az adóbíróságoknak az az álláspontja, hogy alperesnek a követelés elévülésére vonatkozó kifogása alaptalan s alperes e 4,176 K. 72 f.-ről szóló kötelező jegy érvényesíthetőségét sem támadta meg azon az alapon, hogy a dijfizetés alapjául szolgált biztosítási szerződés eredetileg érvénytelen lett volna, vagy hogy a második biztosítási évben, melyre ez a 4,176 K. 72 f. vonatkozik, a szerződés a K. T. 505. §-ában megjelölt esetek bármelyikének fenforgása okából is már hatályát vesztette volna s felperes a kockázatot nem viselte s ezek következményéül a díjfizetésre kötelezhető nem volt s igy a kereseti igény érvényesíthetőségét a most megjelölt kérdések, melyekkel szemben alperes éppen azt vitatta, hogy felperes a' harmadik évi díjfizetésének címén is jogellenesen szüntette meg a biztosítást, szintén nem érinti, minthogy azonban a peres felek egyező előadása szerint a kereseti követelésnek ez a 4,176 K. 72 f.-t tevő része az alperes által 2. alatt csatolt 650,840. sz. kötvénynyel létesített biztosításának képezi a második évi diját és ezt a biztosi1 ási szerződést felperes azon az alapon, hogy alperes a harmadik évi dijészletet a kötvény tartalma szerinti fizetési határidőben az 1903. évi március 27-én, illetve az ezt követő 30 nap alatt ki nem fizette, a 12. alatti levél tartalma egyoldalúan szüntette meg, a!peres pedig azon az alapon hogy ő a felperes volt, igazgatójával F. K.-val a 2. sz. alatti szerződés létrejötte után az 1901. év április havában létrejött megállapodás szerint a harmadik évi dijat nem márciusban, de csak az ezt követő decemberben tartozott kifizetni, a biztosítási szerződésnek a felpere részéről való egyoldalú megszüntetésének jogosságát kifogásolta, s minthogy a kereskedelmi törvény 506. §-a értelmében az életbiztosításoknál is megfelelően alkalmazandó 486. §-a értelmében abban az esetben, ha a biztosítási szerződés kezdettől fogva événytelen volt (465. §.) vagy ha később érvénytelennek nyilváníttatott (475. §.) vagy ha az később hatályát vesztette, amennyiben a szerződés érvénytelenségét vagy megszűntét a biztosított okozta a befizetett dijat vissza nem j követelheti, illetve a lejárt dijat megfizetni köteles, ellenben ha a most érintett körülményeket a biztosító idézte elő, a dijat vissza nem tarthatja, illetőleg a lejárt dijat nem követelheti és minthogy a törvénynek ez a rendelkezése a K. T. 505. §• 3-ik pontjában megjelölt esetek fenforgása esetében akkor is alkalmazandó, ha a peres dijrészlet oly időre vonatkozik, melyre a biztosító a veszélyt viselte, mert a törvény erre az esetre sem tesz kivételt, ezek figyelembevételével a per e részének elbírálásánál ügydöntő jelentőséggel bír az a kérdés: jött-e létre egyrészt a felperes volt igazgatója K. F, között, akinek ez irányban rendelkezési jogosultsága felperes részéről nem kifogásoltatott és alperes között oly megállapodás, melynek értelmében az alperes a harmadik évi biztosítási dijat a 2. alatti kötvényben kitett lejárati idő 1903. évi március 27. napja helyett jogosítva volt annak az évnek december havában fizetni ? s hogy ehhez képest felperes a harmadik évi biztosítási dijnak az 1903. évi március 27-én, illetve az ezt követő 30 nap alatt nem fizetése folytán jogosítva volt-e a biztosítási szerződést az 1903. évi december hó előtt már az 1903. évi június hóban egyoldalúan megszüntetni ? mert ha az alperes által vitatott megállapodás létrejött és ehhez képest felperes biztosítását jogellenesen szüntette meg, abban az esetben a fentebb előadottak értelmében felperes a keresetbe vett második évi biztosítási dijat nem követelheti, ellenkező esetben pedig alperes annak megfizetését meg nem tagadhatja. Ezen az alapon bírálva el a kérdést, minthogy az alperes által becsatolt levelek csak az első és második évi dijak s illetve az alperes ellen feltétlenül megitélt 838 K. 82 f. fizetési idejéről és azokról is egymástól eltérőleg rendelkeznek, azokból tehát a harmadik évi dij fizetési idejére vonatkozó megállapodás létrejöttére és annak mibenállására következtetést vonni nem lehet, másrészt azonban az a körülmény, hogy alperes a 18 alatt becsatolt levélben a perben vitatott megállapodástól eltérő fizetési határidők megállapítására tett ajánlatot felperesnek, nem zárja ki azt, hogy a felek között az alperes által vitatott megállapodás tényleg létrejöhetett és pedig annál kevésbbé zárja ki ezt, mert a 18. alatti levélben foglalt ajánlat egy régibb megál-