A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 27. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 8. [r.] - A birói függetlenség és a birák memoranduma. 2. [r.]

106 A JOG fizetés helyét nera pótolja és alperest fizetési kötelezettsége alól fel nem menti stb. A budapesti kir. Ítélőtábla: (1863/906.) felperest keresetével teljesen elutasítja. Indokok: Az 1888. évi november hó 19-én kelt C) alatti levél alperesnek azt a kijelentését tartalmazza, hogy 15 évi nyereményhalmazati időnek az 1903. évben bekövetkező leteltével szabadságában áll felperesnek az életbiztosítási dijak további fizetését beszüntetni és a kötvények értékét, melyet a C) alatti okiratban alperes előzetes becsléssel az ott megjelölt összegekben határozott meg, a kötvények ellenében felvenni. Ez a kijelentés . . . nem egyéb, mint a C) alatti okiratban megjelölt kötvények vonatkozó feltételeinek előzetes becsléssel, tehát a fizetendő összegek hozzávetőleges meghatározásával kapcsolatos megerősítése. Minthogy ezek szerint a C) alatti okirat az abban megjelölt életbiztosítási kötvények feltételein nem változtatott: a feleknek a köztük létrejött két rendbeli életbiztosítási ügyletből felmerülő kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve, amennyiben azok a K. T. VII. címének harmadik fejezetében megállapítva nincsenek, nem a C) alatti okiratban 15 évre előre hozzávetőleg számított becslés, hanem a K. T. 507. §-a értelmében csupán a biztosítási szerződésnek a felek által változatlanul fentartott határozatai szolgálnak irányadóul . . . Felperes nem csatolta ugyan be a kötvényeket, de vitán kivül áll, hogy a . . . szerződés ide vonatkozólag akkép rendelkezik, hogy a felperes által 15 év elteltével igényelhető nyereményrész az alperes biztosító társulat által a nála szokásos elvek és módszer alapján, jog és méltányosság szerint fog kiszámíttatni és hogy az ekkép elért eredményben felperes előre is megnyugszik. Ezeknél fogva nem alperest terheli a bizonyítás arra nézve, hogy a C) a. okiratban foglalt előzetes és hozzávetőleges becslésnél tévedett azáltal, hogy a nyereség kiszámítására befolyással biró és változásoknak alávetett tényezőket, ugy mint a halálozási arányt, kamatlábat és a biztosításoknak nem fizetés következtében való megszűnését stb. 15 évvel előre pontosan nem mérlegelte és hogy amikor 15 év immár letelőben volt, a felperesnek önként felajánlott összegeket a nála szokásos eh ek és módszer alapján jog és méltányosság szerint számította ki, hanem a felperesen állott volna bebizonyítani, hogy a keresetbe vett magasabb összegeket jogszerűen igényelheti. Minthogy pedig felperes ezt nem bizonyította, meg kellett állapítani, hogy alperes részéről önként megajánlott összegek a szerződés határozatainak megfelelőleg vannak kiszámítva. Ezekből folyólag az elsőbiróság Ítéletét annyiban, amenynyiben felperest keresetének magasabb összegekie irányuló részével elutasította, az itt kifejtettek és az elsőbiróság ítéletének ezekkel nem ellenkező vonatkozó indokai alapján kellett helybenhagyni. Ellenben meg kellett változtatni az elsőbiróság ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint alperest a kötvényeknek felperes részéről való visszaadása ellenében a D) a. levél M) pontjában kitett összegek megfizetésében marasztalta. Ugyanis alperes másfél hónappal a 15 évi nyereményhalmazati idő letelte előtt már felajánlotta felperesnek azon tőkeösszegek kifizetését, amelyek megfizetésében az elsőbiróság alperest elmarasztalta. Kifejezetten beismerte felperes, hogy a 15 éves nyereményhalmazati idő leteltekor, a kereset megindítása előtt is, megkínálta alperes a szóban forgó összegekkel. E mellett felperes nem vonta kétségbe, hogy az a feltétel, amely alatt alperes őt a D) alatti levél M) pontjában megjelölt összegek kifizetésével megkínálta, t. i., hogy felperes a kötvényeket, dijnyugtákat és kielégítésről szóló nyugtát a fizetés ellenében szolgáltassa be : a szerződés vonatkozó határozatain alapszik. Végül pedig felperes a jelen perben is kijelentette, hogy a szükséges okmányokat csak abban az esetben hajlandó alperesnek kiszolgáltatni, ha alperes a C) a. becslésben kitett magasabb összegeket neki megfizeti. Kétségtelen ezekből, hogy alperes részéről a szerződésszerű teljesítés tekintetében késedelem fenn nem forog és hogy a felperes mulasztotta el alperest olyan helyzetbe hozni, hogy a szerződésszerű fizetést szerződésszerűség teljesíthesse. Minthogy tehát alperest teljesitési késedelem nem terheli, aanálfogva alperesnek nem állott kötelességében, hogy az általa -zerződésszerüleg megajánlott összegeket a szükséges okmányok átszolgáltatását megtagadó felperes részére bírói letétbe helyezze és igy egymagában az a körülmény, hogy alperes nem helyezte birói letétbe azokat az összegeket, melyeket a szükséges okmányoknak felperes részéről való átszolgáltatása nélkül kifizetni nem tartozott: az alperes marasztalhatóságára törvényes alapot nem nyújt. (1908. május 1. 264/907. sz. a.) M. kir. Kúria : A másodbiróság ítéletét annyiban, amennyiben a tábla a felperest keresetének a 14,239 frank 20 centimé és 14,239 korona 20 fillér tőkét és kamatát meghaladó részével elutasította, helybenhagyja, egyéb részében megváltoztatja s e tekintetben az elsőbiróság ítéletének az alperest 14,239 frank 20 centimé, továbbá 14,239 korona 20 fillér tőkében stb. elmarasztaló rendelkezését hagyja helyben. Indokok: Az alperes elleniratában maga hozta fel, hogy nyereményhalmazattal egybekötött életbiztosításoknál a jövőbeli nyereség összege sok olyan körülménytől függ, amelyeket előre látni, tudni és ellenőrizni nem lehet, nevezetesen a halálozási arány, a kamatláb, a biztosításoknak nem fizetés folytán való megszűnése, mindmegannyi olyan ismeretlen tényező, amelyek az elérhető nyereség nagyságát befolyásolják. Vitatta továbbá az alperes, sőt ellenvégiratában tanubizonyitást is ajánlott arra nézve, hogy 1888-ban, vagyis a kereseti ügyletek megkötésekor 15 éves ügyletcsoportok még nem voltak befejezve, vagyis hogy az alperesnek a jövőbeli nyereség nagyságára nézve a múltból merített tapasztalatok sem állottak a rendelkezésére. Ezeknek a perbeli adatoknak a figyelembe vételével, a Kűria ugy találja, hogy az alperes vétett a kereskedői gondosság ellen, a midőn saját tapasztalatából merített adatok hiányában és annak tudatában, hogy a 15 év utáni nyereség a közreható tényezők bizonytalansága folytán, megközelítőleg sem határozható meg, mégis a kereseti ügyletek megkötése után kelt és a felpereshez intézett C) a. levelében a kötvényeknek a halmazati idő letelte utáni értékét 28,420 frankra és 11,710 o. é. forintra, tehát határozott összegekre becsülte. A felperesnek az a ténye, hogy a halmazati idő leteltekor a C) alattiban jelzett összegek helyett azoknak mintegy 8/e részével megelégedni és a felajánlott összegeket minden igényének teljes kielégítéseként nyugtatni hajlandó nem volt, hanem a C) alatti levél jogi jelentőségének a birói megállapitását. célzó keresetet indított, azalper es részéről a C) alatti kiállításánál tanúsított gondctlanságra lévén elsősorban visszavezetendő, ilyen körülmények között az alperes nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy a felperes a neki beismerten járó követelés tekintetében az egyébként a felperest, mint hitelezőt terhelő cselekményeket (okiratok bemutatása, az alperes irodájában való megjelenés) véghez nem vitte és hogy ennélfogva a fizetési késedelme az általa is elismert és lejárt tartozás tekintetében be nem állott. Ehhez képest a Kúria a másodbiróság Ítéletének részleges megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének az alperest a kötvények beismert értékben, stb. elmarasztaló rendelkezését hagyta helyben. Egyéb részében, nevezetesen a kötvényeknek az alperes részéről elismert értékét meghaladó kereseti követelés elutasítása tekintetében a Kúria a másodbiróság ítéletét az abban felhozott és felhívott megfelelő indokok alapján helybenhagyandónak találta. Vételnél a vételár fizetésre a vevő csak az áru átadása ellenében kötelezhető akkor is, ha ez a perben kifejezetten nem kéretett. (M. kir. Kúria 355/907. — 1908. március 12.) Ha a vételi szerződésben a teljesitési határidő kifejezetten megállapítva nincs, az ügylet körülményeiből kell azt megállapítani. M. kir. Kúria 942/907. — 1908 április 13.) Bűnügyekben. A népiskolai tanitot a tanítására és felügyeletére bízott iskolai növendékeivel szemben megillető fegyelmi jogkör azoknak testi sértés okozásával járó megfenyitésére nem terjed ki. A m. kir. Kúria (1908. jun. hó 11-én 4,504/1908. B. sz.) következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a népiskolai tanítót a tanítására és felügyeletére bizott