A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 27. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 8. [r.] - A birói függetlenség és a birák memoranduma. 2. [r.]

A JOG 107 iskolai növendékeivel szemben megillető fegyelmi jogkör azoknak testi sértés okozásával járó megfenyitésére nem terjed ki, A népiskolai tanitó ehhezképest nem jár el az öt megillető fegyelmi jog gyakorlatában akkor, midőn tanitványát testileg bántalmazza olyként, hogy abból testi sértés származik, amiből következik, hogy az általa iskolai növendékén ölkövetett könnyű testi sértés nem részesülhet a Btk. 313. §-ában biztosított büntetlenség kedvezményében. Megsértette tehát a törvényt a szegedi kir. törvényszék fentebb idézett keletű és számú ítéletével annyiban, amennyiben L. T. népiskolai tanítót az általa iskolai növendékén, Sz. Sz. Gy. nevü 7 éves gyermekén elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt ellene emelt vád alól a Btk. 313. §-a alapján felmentette abból az okból, mert vádlott mint tanitó a rendetlenkedő sértetten a könnyű testi sértési házi fegyelmi joga gyakorlása közben követte el. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal. Indokok: Sz. Sz. magyar-csanádi lakosnőnek azon feljelentése folytán, mely szerint L. T. tanitó feljelentőnek Gy. nevü 7 éves fiát 1907. évi május" hó 25-én az iskolában megverte és rajta az orvosi látleletben két napi gyógyulást igénylőnek jelzett könnyű testi sértést okozott, a bűnvádi eljárás nevezett L. Tellen könnyű testi sértés vétsége miatt megindittatván, vádlott beismerte, hogy főmagánvádló gyermekét, mert rendetlenkedett egy székre fektette és egy pálcával háromszor reáhuzott; de azzal védekezett, hogy ezzel az őt megillető fegyelmi jogot gyakorolta. A makói kir. járásbíróság 1907. évi június hó 18-án 1907. B. 344 3. szám alatt hozott ítéletével L. T. vádlottat a Sz. Sz. Gy. nevü 7 éves gyermekének bántalmazása által elkövetett, a Btk. 301. §-ában meghatározott könnyű testi sértés vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért a Btk 302. §-a alapján a 92. §. alkalmazásával behajthatatlanság esetén két napi fogházra átváltozta. tandó husz (20) korona pénzbüntetésre mint fő-, valamint behajthatatlanság esetén további egy napi fogházra átváltoztatandó tiz (10) korona pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre Ítélte el. Vádlottnak elitéltetése miatt közbevetett felebbezésére a a szegedi kir. törvényszék 1907. .évi november hó 8-án 14,276. szám alatt hozott jogerős másodfokú Ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét a B. P. 385. §-ának 1. c) pontjában megjelölt anyagi semmiségi okból megsemmisítette és vádlottat az ellene emelt vád és következményei alól a B. P. 326. §-ának 1 pontja alapján felmentette azért, mert «vádlott mint tanitó a rendetlenkedő sértetten a könnyű testi sértést házi fegyelmi joga gyakorlása közben követte el s ez a cselekménye a Btk. 313. §-a értelmében büntetés alá nem esik». Ezzel a kijelentéssel és vádlottnak arra alapított felmentésével a kir. törvényszék a törvényt megsértette, i Kétségtelen ugyan, hogy a tanitó a tanítására és felügyeetére bízott tanítványai ellen az iskolai rendnek és fegyelemnek azok részéről való megzavarása esetében fegyelmi büntetéseket alkalmazhat, mert ezek alkalmazására való jogosultság nélkül a növendékek oktatásában és nevelésében álló hivatásának nem felelhetne meg; az iskolai rendet és fegyelmet nem tarthatná fenn. A tanitót ezek szerint növendékeivel szemben bizonyos fegyelmi jogkör kétségtelenül megilleti s a fennálló törvények és rendeletek a tanítónak ezt a fegyelmi hatalmát kifejezetten el is ismerik. Ámde ez a fegyelmi jogkör, melynek tartalma nem azonos a házi fegyelemre való jogosultsággal, a növendékek test megfenyitésére nem terjed ki, annál kevésbbé terjed ki a növendékeknek olyan bántalmazására, melyből testi sértés származik. A testi fenyíték alkalmazása ugyanis a fennálló törvények és rendeletek intézkedéseibe ütközik. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter által 1902 évi október hó 21-én 44,240. szám alatt kibocsátott utasítás a testi fenyítéket, mint az iskolában alkalmazható fegyelmi büntetést nem emliti. Ellenben ugy az idézett utasításban, valamint az ujabb törvényekben, nevezetesen az állami elemi népiskolai tanítókra vonatkozóan az 1907. évi XXVI. t.-c. 14. §-ában és községi elemi népiskolai tanítókra nézve az 1907. évi XXVII. t.-c. 22. £-ában megállapíttatik, hogy a népiskolai tanitó a növendékekkel való durva bánásmód által fegyelmi vétséget követ el, a növendék testi bántalmazása pedig kétségtelenül a durva bánásmód fogalma alá esik. Nyilvánvaló ezekből, hogy a népiskolai tanitó a tanítására és felügyeletére bízott iskolai növendékeivel szemben testi sértést előidéző fenyíték alkalmazására nem jogosult; hogy tehát tanítványának testi sértést okozó bántalmazásával az őt megillető fegyelmi jogkört túllépi, amiből következik, hogy a Btk. 313. ij-ának az a rendelkezése, mely szerint a házi fegyelemre jogosított személy által, annak gyakorlatában elkövetett könnyű testi sértés miatt, büntetésnek nincs helye, a népiskolai tanitó által növendékén elkövetett könnyű testi sértés esetében nem alkalmazható. .Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal a Bp. 412. igának utolsó bekezdésén alapul. .v Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. A polgári törvénykezési rendtartás körébe esö jogesetek. Az 1898. évi X. t.-c. Szám 2,088/1899. I. 1. Az 1898. évi X. t.-c. 1. §-a értelmében perletétel kérdését eldöntő határozat és az erre vonatkozó perköltségbent marasztalás kérdése a kir. törvényszék, mint elsőfokú bíróság által hármas tanácsban dóntendö el s ha e felett egyes biró határozott, ez semmisségi okid szolgál s az ezen ügyben hozott II. bir ói végzés ellen további felfolyamodásnak helye nincs. (Kúria 1,755/99.) Midőn a váltóbirói hatáskör kérdése igényel elbirálást az e feletti határozat hozatala az 1898: X. t.-c. 1: §. 2. pontjának intézkedésére tekintettel nem egyes biró hanem a törvényszék^ mint átrsas bíróság elé tartozik. 2. Nagyszebeni kir. törvényszék egyes biró. (1901 : XI. 18/6,54-2.) A sommás váltókereset visszautasittatik, mert a becsatolt eredeti váltón előforduló törlések, illetve javítások miatt a v. t. 3. §-ának 3. és 4. pontja értelmében aggály mutatkozik. Tábla (1904: XII. 21/4,781.): A kir. törvényszék végzése a váltóelj. 2. §-a következtében alkalmazandó 1881: LIX. t.-c. 39. §-ának /) pontja alapján hivatalból megsemmisíttetik és a törvényszék arra utasittatik, hogy az szóban forgó hatásköri kérdést illetően háromtagú tanácsban határozzon, mert a váltókereset visszautasittatott hatáskör hiányából azon az alapon, mert ugy találtatott, hogy a kereset alapját képező okiratból a váltó lényeges kellékeinek egyike hiányzik ; midőn azonban a váltóbirói hatáskör kérdése igényel elbirálást az e feletti határozathozatala az 1898 : X. t.-c. 1. §. 2. pontjának intézkedésére, tekintettel nem egyes biró, hanem a törvényszék, mint társas bíróság elé tartozik, mely okból az egyes biró által hozott végzés hivatalból megsemmisítendő volt. 1868 : LIV. t.-c. 7. §. A betegsegélyzö pénztárba befizetett tagsági dijak visszafizetése iránti per a polgári bíróság előtt teendő folyamatba. 5,034/1903. I. Felperes keresetét az elsőfokú iparhatósági határozattal megállapított s tényleg be is fizetett tagsági dijak visszafizetése iránt intézte azon az alapon, hogy a m. kir. kereskedelemügyi miniszter, mint III. fokú iparhatóság az A) alatti I. fokú iparhatósági határozatban megnevezett alkalmazottakra nézve kimondotta, hogy azok az alperes betegsegélyzö péztárbanem kötelesek és igy neki joga van a felmentett tagok helyett alpereshez ok nélkül befizetett tagsági dijakat visszakövetelni Ilyen alapon indított kereset az 1891: XIV. t.-c. 76. §-a értelmében a polgári bíróság előtt megindítható lévén : az elsőbiróság az alperes részéről emelt hatásköri kifogást helyesen utasította el.(Kúria: 1903. dec. 11. 5,908/1902. P.) 1868: LIV t.-c. 8. 1. Hatásköri vízjogi kérdésben.