A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 26. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 7. [r.] - A birói függetlenség és a birák memoranduma. 1. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 26. számához. Budapest, 1908. június 28. Köztörvényi ügyekben. Res iudicata kérdése. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék (1907. évi március I9-én. 2,447. sz.) Felperest keresetével elutasítja Indokok : A felperes keresetében azt adta elő, hogy a sátor­aljaújhelyi régi 270. sz. tjkvben foglalt ingatlannak a felerésze az ő tulajdonát képezi, mindamellett a telekkönyvi átalakítás alkal­mával a részben téves 2,089/1909. tk. sz. végzés folytán ez az egész ingatlan az alperes tulajdonául osztatott ki, kéri az ingatlan felerészének megfelelő' 785. négyszögölre a tulajdonjogot a maga javára megítéltetni. Az alperes azzal védekezik, hogy ez a kérdés egy előző perrel már itéletileg el van döntve. A törvényszék mint tlkvi hatóság megállapítja, hogy a fel­peres az 1890. július 11-én 5,748/1890. p. sz. a. beadott keresettel az alperes ellen ugyanennek az ingatlannak a birtoka és elvont haszna iránt pert indított és őt a törvényszék ezzel a kereseté­vel a tábla és a Kúria által helybenhagyott 449/94. sz. Ítéletével elutasította. Ennek az ítéletnek az indokolásában ki van mondva, hogy a megtartott szakértői szemlével beigazolást nyert, miszerint az alperesnek a sátoraljaújhelyi régi 2,700. sz. tjkvben 4,334. hrsz. a. felvéve volt ingatian jutaléka fejében neki a 2,919. sz. uj tjkvben csak 785. négyszögöl lett kimérve és kiosztva, tehát éppen annyi, amennyit a tagosítás előtt is birt ebből a rétből. Minthogy pedig jogszabály az, hogy a birtok csak rendsze­rinti folyománya a tulajdonjognak s ezzel éppen ebből az okból szerves összefüggésben van; továbbá jogszabály az is, ha valamely vitás kérdés csupán az indokolásban lett is eldöntve, de az ekként elbírált kérdés a rendelkező részben eldöntött kérdéstől semmi viszonylatban sem választható el, ez a döntés itt is jogerőre emel­kedik, e szerint már itéletileg meg van állapítva, hogy a tago­sítás alkalmával a felperes által vitatott tévedés nem lett elkö­vetve : ennélfogva a felperes kereseti jogcíme már jogérvénye­sen alaptalannak nyilváníttatván, őt a törvényszék, mint telek­könyvi hatóság ez alapon ezúttal is elutasította. A kassai kir. Ítélőtábla (1907. május 22-én, 1,971. sz.) : Az elsobiróság Ítéletét megváltoztatja s kimondja, hogy felperes ke­resetével itélt dolog indokából el nem utasítható s utasítja az elsőbiróságot, hogy a tlkvi kiigazítás érdemében járjon el és ez iránt ujabb életet hozzon. Indokok: Az 1890: 5,747. sz. a. felperes által alperes ellen a kereseti részingatlan birtoka iránt indított perben ítéletek in­dokolásából csak az állapitható meg, hogy a kereseti részingat­lan a tagosításkor az 1696 — 1697. téképi számú ingatlanba beol­vasztva M. M.-nének adatott ki s felperes a birtok iránti kereseté­vel azért utasíttatott el, mert alperes tagadásával szemben nem tudta kimutatni, hogy a kereseti részingatlant az alperes férje az alperes és nem M. M.-né nevében használta és igy alpe­resnek keresetileg megtámadott birtoklása nem igazoltatott. Ezzel azonban a bíróságok a kereseti részingatlanra vonatkozóan M. M.-né, sem az alperes tulajdonjogát meg nem állapították s a tulajdonjog kérdését egyáltalán nem is érintették, amiből nyil­vánvaló, hogy a kereseti részingatlanra vonatkozóan a tulajdon­jogot a hivatkozott ítéletek által elbiráitnak tekinteni s ennek alapján felperest a tlkv. kiigazítására irányuló keresetével itélt dolog indokából elutasítani nem lehet, miért is az elsobiróság ítéletének megváltoztatásával azt, hogy a kereset az emiitett in­dokból el nem utasítható, kimondani s az elsőbiróságot megfe­lelő további eljárásra utasitani kellett. A m. kir. Kúria (1908. június 5-én, 5,913/907. sz.) A másod­bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Oly kárnak, amelynek megtéritését a vevő a K. T. 353. i?-a alapján a teljesitést mellett követelheti, az elmaradt haszon nem tekinthető, ha a vevő ezt az elmaradt hasznot a szállítani kötelezett árunak kézhez vétele utan annak eladása által úgyis megkapja. A lőcsei kir. törvényszék : . . Alperes tagadja, hogy létrejött volna ügylet, mert B. neki rendes kereskedelmi utazója nem volt, hanem csupán arra volt felhatalmazva, hogy a vételi ajánlatokat közvetítse, mely ajánlatokat azután alperes jóváhagyta, vagy visszautasította, esetleg módosította, mint jelen esetben, ami­kor 1906. március 31-én kelt levelében hajlandónak jelentkezett a szállításra, ha felperes az árut azonnali készpénzfizetés mellett veszi meg. .... A törvényszék azon körülményből, hogy felperes B.-t jogszerűen alperes utazójának tekinthette, amennyiben az utazó jogköre tekintetében harmadik személyek, mint jelen esetben felperes, a törvényes hatáskörhöz tarthatják magukat mindaddig, amig a főnök ellenkező akarata előttük felismerhetővé nem téte­tett, annak igazolására pedig, hogy felperes tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett, hogy B. alperesnek állítólag nem utazója, az alperes által ez irányban felhívott bizonyítékai alkalmatlanok ; hogy alperesnek a C) alatti levélben, amelynek valódiságát, tartalmát és ezen ügyletre való vonatkozását alperes nem tagadja, a felperes megrendelésének jóváhagyását nem is emliti, hanem alperes a megrendelés teljesítését minden meg­jegyzés nélkül megígéri; hogy B. azzal, hogy felperesnek váltó­hitelt engedélyezett, a kereskedelmi utazónak a K. T. 35. §-ában körülirt hatáskörét tul nem lépte: megállapítja, hogy alperes a C) alattival B. intézkedését akkor is, ha mint alperes állítja, B. nem volt kereskedelmi utazója, hanem csak arra volt jogosítva, hogy vételi ajánlatokat közvetítsen, olyannak vette, mintha, mint kereskedelmi utazó járt volna el. . . A felperes által vitatott ügylet tehát felek között perfekt lévén, alperes, miután a per adatai szerint mai napig a megkötött ügylet értelmében nem teljesített, kötelezendő volt arra, hogy a megkötött ügylet tartalmához képest felperes részére telje­sítsen. Felperes azonban a teljesítés mellett még azon kárát is kéri megítéltetni, amely az által érte, hogy alperes a teljesítéssel késedelmeskedik. Kárát és elmaradt hasznát 231 K. 54 fill.-ben számítja fel. . . . A K. T. 353. §-a szerint, vevőnek jogában áll, ha az eladó az áru átadásával késik, teljesítését és a teljesítés mellett a kése­delemből eredő kár megtéritését követelni. Alperes a fent kifejtettek szerint az áru átadásával kése­delemben lévén, felperesnek a késedelemből eredő kárkövetelési joga kétségtelen. Ezen kár pedig felperes szempontjából jelen esetben az ez irányban meghallgatott szakértők egyértelmű véleménye szerint annak folytán állott elő, hogy felperes az árukat, ha azokat az alperes az 1906. január 31-iki rendelésére való figyelemmel kellő időben szállítja, már rég eladhatta volna, sőt a lőcsei helyi viszonyokat tekintetbe véve, azok árát egy izben már meg is for­gathatta volna. A kárösszeg a szakértők egyértelmű véleménye szerint, amennyiben az árut első eladásánál, valamint az ár második megforgatásánál 10—10°/o-kal drágábban adhatta volna el figye­lemmel a megrendelt áruk megállapítható vételárára, kitesz 346 K. és 34 fül. Minthogy a K. T. 353. §-a alapján vevő jelen esetben fel­peres, a késedelmes eladóval szemben a teljesítés mellett a kése­delemből eredő kárának a megtéritését követelheti ; minthogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom