A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 26. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 7. [r.] - A birói függetlenség és a birák memoranduma. 1. [r.]

102 A JOG jelen esetben az eladó a teljesítéssel késedelemben van, minthogy a szakértők vevőnek eladó késedelméből eredő kárát 346 K. 34 fillben állapították meg, figyeleméi arra, hogy felperes kárát csupán 231 K. 54 fill.-ben kéri megállapítani, alperes a felperes felszámított kárának a megtérítésére is kötelezendő volt. (1906. december 7-én, 7,837. sz. a.) A kassai kir. itélö tábla: A felperes a 6), D) és E) alatt csatolt alperesi levelekkel bizonyította, hogy az alperes az A) a. felperesi megrendelést minden, a fizetési módozatra vonatkozó kifogás nélkül elfogadta s teljesíteni igérte ; minthogy e szerint a felek között az adásvételi ügylet létre jött, az esetben is, ha a közvetítőként eljárt B. az alperesnek nem kereskedelmi meghatalmazottja, de csak megrendelések átvételével megbizott ügynöke volt, kétségtelen, hogy az alperes a felperes által megrendelt bőrárukat az A) a. kötlevélben foglalt kikötéséhez képest 4—5 havi váltóhitelre haladéktalanul szállítani, illetőleg a felperesnek Lőcsére megküldeni tartozott és utólag a szállítást készpénzbeli fizetéstől függővé tenni, sem az áru személyes átvételét az alperes budapesti raktárában követelni jogosítva nem volt. Minthogy pedig alperes a szállítást jogos indok nélkül hosszabb időn át elmulasztotta, az elsőbiróság őt a szállításra helyesen kötelezte ugyan, tekintettel azonban a szerződési megállapodásra, a szállítás a felperes amaz ellenszolgáltatásával volt összekötendő, hogy a felperes az áru értékéről kiállított négy havi lejárati váltót az alperesnek egyidejűen átadja. Az elsőbirói ítélet megváltoztatása mejlett el kellet utasítani a felperest 231 K. 54 fill. vesztett haszonra irányuló követelésével ; mert amennyiben a szakértek egyhangú véleménye szerin1 a bor ára az A) a. kötés óta állandóan emelkedett, a bőráruk szállítása esetén a felperes nemcsak a várt hasznot érheti el, de ama kamatvesztesége is kárpótolva lesz, amely abból származik, hogy a felperes nyereségéhez későbben jut, mint akkor jutott volna, ha az alperes kellő időben szállít. (1907. április 22-én, 89. sz.) A m. kir. Kúria : Alperes a másodbiróság ítélete ellen nem felebbezvén, jogerős megállapítást nyert az, hogy a vételügylet a peres felek között létre jött és hogy az alperes a vétel tárgyát képezett árukat a felperesnek szállítani köteles. Felperes a szerződés teljesítése mellett annak az eimaradt haszonnak a megtérítését követeli, mely onnan ered, hogy az alperes az árut nem «zállitván, a felperes ezt az árut a vételárnál drágábban el nem adhatta. A vevő abban az esetben, ha az eladó az áru átadásával késik, a K. T. 353. §-a értelmében a teljesítéssel kapcsolatosan a késedelemből számazó kárának megtérítését követelheti ugyan ilyen kárnak azonban a keresetbe vett elmaradt haszon nem tekinthető, mert a vevő ezt az elmaradt hasznot a szállítani kötelezett árunak kézhezvétele után annak eladása által úgyis megkapja. Ez az elmaradt haszon a vevőt a fenforgó esetben akkor illetné meg, ha nem szerződésteljesítést, hanem csupán kártérítést igényelne, mert ebben az esetben az elmaradt haszon annak az ellenértékül volna tekintendő, amit a vevő az áru nem szállítása miatt elvesztett. Ha a vevő a szerződés teljesítése mellett ezt a kárt is követelhetné, akkor a szállítandó áru eladásakor elért haszonban ezt a kártérítést másodszor is megkapná. Minthogy pedig az alperes az áru szállítására jogerősen köteleztetett; minthogy továbbá a felperes által érvényesített elmaradt haszon a késedelemmel nem kapcsolatos és a teljesítéssel együtt nem követelhető: a felperes a keresetbe vett kárának megtérítése iránti igényével elutasítandó volt. (1908. május hó 20-án, 875/V. 907. sz.) Bűnügyekben, Megfertöztetés és személyes szabadság korlátozása közötti különbség. Megfertöztetés befejezése. Felmentés szándékos emberölés vádja alol pillanatnyi elmezavar alapján. A nagybecskereki kir. törvényszék (1907. január 24-én, 310. sz. a.) K. J. vádlottat bűnösnek mondja ki a B. T. K. 236. §-ában meghatározott megfertöztetés bűntettében, amit elkövetett azáltal, hogy az 1894. évi február hó 18-án született, s igy a 14-ik évet még be nem töltött P. J. hajadonnal, ennek beleegyezésével 1906. évi július hó 23—24. közötti éjjel Rogendorfon a vádlott sógora házánál három izben nemileg közösült és ezért a B. T. K. 236. §-a alapján a jogerős itéiet foganatba vételétől számítva kettő évi fegyházra, mint fő és a B. T. K. 250. §-a alapján öt évi hivatalvesztésre mint mellékbüntetésre itéli. Ellenben : P. Á. vádlottat az ellene emelt s a B. T. K. 281. §-ának 2. bekezdésében meghatározott erős felindulásban elkövetett szándékos emberölésnek a B. T. K. 64. §-a szerinti kisérletének vádja alól a B. P. 326. §-ának 3. pontja alapján felmenti. Indokok: A törvényszék K. J. terhelttel szemben tényként megállapitja, hogy ez 1906 március 15. óta P. Á.-nak az 1906. évi február hó 18-án életének 12. évét betöltött J. nevü leányával szerelmi viszonyt kezdett, mely szerelmi viszony abban állott, hogy vádlott és P. J. elhatározták, hogy házasságra fognak lépni s igy titokban, alkalomadtán ölelkeztek és csókolták egymást, mignem július 13-át megelőzőleg mintegy 14 nappal, egy este P. Á. rajtakapta leányát, hogy K. J.-fel egyedül van az udvaron ; erre leányát bekergette s megverte. Másnap P. Á.-né kérdőre vonta K. J.-et, hogy mi szándéka van a leányával? mely kérdésre K. kijelentette, hogy a leányt elvenni akarja. P. Á.-né ezen nyilatkozatra felvilágosította K.-t, hogy az ő leánya még gyerek, alig múlt még 12 éves s különben is K. J. a leányt, aki zsidó vallású, nem vehetné el s ezzel egyszersmind megtiltotta K. J.-nek, hogy a házukhoz járjon s a férje borotválását is felmondta neki. K. J. ezen tilalom dacára talált módot P. J.-nal beszélni s igy történt, hogy előzetes megbeszélés folytán, miután a leány szülei házától rossz bánásmód miatt eltávozásra eltökélte magát, 1906]évi július 23-án este, midőn P. A otthon nem volt, a szülői háztól megszökött, s K.-ék házához ment : de miután itt K. J. édes anyja befogadni nem akarta s rábeszélte a leányt, hogy menjen vissza az anyjához, akkor P. J. a kertben K. J.-fel elhatározták, hogy az utóbbi sógorához mennek Rogendorfra s igy még azon este gyalog el is indultak és éjjel 11 —12 óra között meg is érkeztek a vádlott sógorához, ahol az éjt töltötték s itt egy ágyba feküdtek és vádlott P. J.-nal reggelig három izben nemileg közösült. Vádlott és P. J. azt állítják, hogy a közösülést teljesen nem hajtották végre, még pedig vádlott K. J. előadása szerint azon okból: mert a szük hüvelynyiláson át hímvesszejét benyomni nem volt képes a teljes behatolást megelőzőleg bekövetkezett magömlés folytán ; P. J. előadása szerint pedig azon okból, mert midőn vádlott hímvesszőjét a hüvelyébe betolni megkísérelte, fájdalmat érzett s ez okból K. J.-et magától visszatolta. Ezen előadások által kétségtelenül bizonyítva van az, hogy K. J. hímvesszőjét a nemi kéjvágy kielégítése céljából P. J. nemi részével egyesitette, ez pedig, habár teljes behatolás nem is történt meg, büntetőjogi szempontból a nemi közösülés tényálladékát teljesen kimeríti. Figyelemmel már most arra, hogy ezen nemi közösülés alkalmával a leány 12. életévét alig haladta meg öt hónappal ; figyelemmel arra, hogy a leány a nemi közösülésbe beleegyezett: a vádlott cselekménye a B. T. K 236. §-ában meghatározott megfertöztetés bűntettének összes tényelemeit magában foglalja, miértis őt bűnösnek kimondani kellett. Vádlottnak az a védekezése, hogy a koránál fejlettebbnek látszó leányt 15 évesnek hitte, megállható alappal nem bir, mert P.-ék régebb idő óta Tordán laknak, évekig a vádlott szülei házában laktak, a vádlott már néhány év óta jár P. Á. házához mint borbély, P. J. csak 1905. évben maradt ki az elemi iskolából, különösen azonban P. Á.-né a július 23-át megelőzőleg mintegy 14 nappal kifejezetten megmondotta vádlottnak, hogy leánya után ne járjon, mert az még gyerek, csak 12 éves, ebből tehát nyilvánvaló az, hogy vádlott teljesen tisztában volt azzal, hogy P. J. a 14-ik életévét még be nem töltötte, s minthogy ennek dacára a leánynyal nemileg közösült, a bűnössége minden kételyt kizáró módon igazolást nyert. A büntetés kimérésénél a törvényszék vádlott büntetlen előéletét mint enyhítő körülményt, ellenben, hogy a közösülést folytatólag több izben követte el, mint súlyosító körülményt vette tekintetbe s ennek tekintetbe vételével az itéiet szövegeben kitett büntetést találta a bűnösséggel arányban állónak. . Ami az ügyésznek a főtárgyaláson is előterjesztett ama indítványát illeti, hogy az ügy a B. T. K. 320. §-ába ütköző sze-