A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 26. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 7. [r.] - A birói függetlenség és a birák memoranduma. 1. [r.]

213 A bíróságok szervezésénél ezt az alapot a bírói függetlenségben látjuk, amelynek oly hatalmas szirt gyanánt kell kiemelkednie az állami élet mezején, amely visszaveri a legnagyobb szenvedélyek fölverte hullámokat is. Ezért hangoztatjuk annyiszor és hangoztatják minden kulturállamban szün telenül a birói függetlenség legmesszebb menő kiépítésének szükségességét, ezért kell megteremteni mindazokat az eszközöket és tényezőket, amelyek minden alkotmánynak ezt a várát mindjobban körül sáncolják, azt minél biztosabbá és erősebbé téve. Jól tudjuk, hogy ez idő szerint a birói függetlenséget nem kell féltenünk, annál kevésbé, mert tapasztalatból ismerjük azt az aggódó gondosságot, amelylyel Nagyméltóságod és a kormány minden egyes tagja azt körülbástyázza. De az intézmények erőssége éppen abban van, hogy azoknak tul kell élniök az alkotóik korát és hogy virulniok kell és áldást hozniok akkor is, amikor létesítőiknek bármely okból nincs már mód j ukban őrködni azoknak működése fölött. Azonfelül ne feledjük, hogy az állam alkotmányának biztosítékait és ezek közt a birói függetlenséget, mint talán legbecsesebbet, nemcsak a kormányon lévők esetleges tévedése, gyöngesége vagy rosszakarata veszélyeztetheti. A milliók tömegével szemben is oltalomra szorulnak néha az alkotmány sáncai, olyankor, amikor bizonyos egyéni érdekek nem találnak mindig kedvükre való kielégítést, avagy amikor az alkotmányba nem akarnak befogadni olyan fölfogásokat, amelyek az alapot ingathatják meg. S bizonyára annak az államférfinak az emléke lesz a legmaradandóbb, akinek alkotásai a bárhonnan jövő támadásokkal szemben is meg nem igathatóan állanak meg, — evvel bizonyítva be, hogy ezek az alkotások nemcsak a pillanat célszerűségének és megalkuvásának, hanem egyesegyedül a messzelátó bölcs megfontolásnak szüleményei. Szívesen reméljük, hogy ugy fogunk ítélhetni a végleges bírósági szervezetnek arról a művéről is, amely Nagyméltóságod nevével kapcsolatosan kerül majd törvénykönyvünkbe. És mert bizunk abban, hogy az a legnagyobb körültekintéssel készül, azért hisszük, hogy a mi javaslataink is számithatnak majd Nagyméltóságod kegyes figyelmére. II. Abból a meggyőződésből indulva ki. hogy a végleges bírósági szervezettel kapcsolatosan megoldást talál majd a biróképzés ügye is és hogy annak alapja a birói és az ügyvédi képesítés egységessége lesz : reményünk lehet arra is, hogy a jövőben a mainál is szigorúbb lesz a birói és ügyészi székbe juthatóknak kiválasztása és hogy ez a kiválasztás még a joggyakorlat idejében veszi majd kezdetét, kíméletlen szigorral eg/edül azt a célt tekintve, hogy a birói és ügyészi pályán c-ak olyanok működhessenek, akiknek jellembeli kiválósága feltétlen biztosítékot nyújt arra, hogy magasztos hivatásuknak minden irányban, az emberileg lehető tökéletességgel fognak megfelelni. Ily előfeltétellel semmiképen sem fog veszélyesnek látszani az a javaslatunk, hogy a birói függetlenség biztosítása érdekében a kir. járásbíróságokhoz és a kir. törvényszékekhez kinevezett és ott működő birák és ügyészek előlépése a magasabb fizetési fokozatokba és osztályokba — a VII. fizetési osztályig bezárólag - ne a mindenkori igazságyminiszter előterjesztésétől függő külön-külön kinevezéssel, hanem a törvény rendelete alapján történjék olyképpen, hogy minden biró és ügyész három-három évenkint pusztán ez idő múlása alapján lépjen elő magasabb fizetési fokozatba, anélkül, hogy erre külön kijelölés vagy kinevezés volna szükséges. Alapul véve tehát a fizetési osztályoknak és fokozatoknak mai rendszerét, a biró (ügyész) a IX. fizetési osztály 3. fokozatából három évenként automatice lépne elő egészen a VII. fizetési osztály első fokozatáig, amelyet e szerint — föltéve, hogy az alább érintendő és csakis benne rejlő akadályok annak gátat nem | vetnek — mindegyik biró 24 év múlva teljes bizonyossággal J érne el. Eljutna pedig erre a fokra anélkül, hogy pillanatra is aggódnia kellene bármely okból való mellőzés miatt, anélkül, hogy el kellene szenvednie azt a sok lélekölő és bénitó keserűséget, amelylyel az előlépés mai rendszere jár és amelylyel a szomorú csalódások és megokolt elkedvetlenedések soha ki nem apadó forrása. Az előlépésnek ilyen rendszerre egyedül felel meg a birói függetlenség elvének, mert a mellett, hogy a télies biztosság és megnyugvás érzetét kelti a bíróban, megerősiti benne méltóságának tudatát is és amellett a mainál jobban domborítja ki az elmozdithatatianságnak elvét is. Az előlépésnek ez a rendszere szükségkép kizárja annak a lehetőségét, hogy egyetlen biró is a kinevezést döntően befolyásoló felsőbbségnek bármily módon kedvében akarjon járni, avagy függetlenségét olyképen veszélyeztesse, hogy «jóakarók» közbenjárását veszi igénybe oly eljárás, amelyet nézetünk szerint súlyos fegyelmi vétségnek kellene nyilvánítani, annyira nem fér össze a birói hivatás fogalmával. De kizárja annak a lehetőségét is, hogy az elsőfokon működő birák érdekében a kinevezésekre előterjesztő igazságügyminiszternél annyi meg nem engedett befolyás érvényesüljön, mint amennyi tapasztalható, — a törvény vetvén természetes gátat bárhonnan jövő pártfogásnak. Magától értetődik, hogy az ilyen élőlépés előnyében ne részesülhessen az, aki fegyelmi büntetésnek hatálya alatt áll, amely hatály azonban egy-egy büntetésnél -három évet meg ne haladhasson. Talán nem lesz felesleges, ha a már eddig is el-elhangzott aggodalmakkal szemben, azt a kérdést is tárgyaljuk, hogy az elsőfokú bíróságoknál az automatikus előlépés rendszere miért nem rejt magában veszélyt? Rámutatunk erre azért, mert ez az intézmény sokakat félelemmel tölt el, hogy annak megvalósítása a birák szorgalmának és önképzésének a csökkenésére fog vezetni. Mi ezt a félelmet óvintézkedések nélkül sem találjuk alaposaknak. A munkaszeretés és az önképzési vágy az egyéni jellemnek az alaptermészetétől függ. Az, akiben a munkaszeretet s önképzési vágy megvan, dolgozik és képzi magát az előléptetésre számítás nélkül. Az, aki alaptermészeténél fogva hanyag és önképzésre nem vágyik, nem dolgozik és nem képzi magát, abban az esetben sem, ha előmenetele ettől függ és annak ezt a feltételét tudja is. Csak szét kell néznünk az életben, s ezt az igazságot tapasztalatilag megállapíthatjuk. Az ilyen egyéniség az előléptetést nem munka és önképzés utján, hanem más utakon igyekszik magának kieszközölni. A nagygyűlés által elfogadott indítvány azonban számolt az előbb említett félelemmel. Nem abból az alapból indult ki, hogy az egyén az előmenetel reménye nélkül is egyaránt dolgozik és képezi magát. Feltételezte, hogy igazságul ez nem fogadható el egészen. Epp azért óvóintézkedéseket állított fel, hogy a félt esetleges hátrányok elkerültessenek. Mindenekelőtt biztosítani kívánta azt, hogy a birói pályára a jogász-nemzedék képzett és szorgalmas eleme nyeressék meg. Egyrészt éppen ennek a célnak az elérése végett indítványozta, hogy a joggyakornokok és a jegyzők javadalmazása akként állapíttassák meg, hogy annak elégtelensége az ifjakat a birói pályára lépéstől vissza ne riassza. Ebből a célból indítványozta, hogy azt a joggyakornokot, aki a birói képesítést még meg nem szerezte és két évi szolgálatot még be nem töltött, az igazságügyminiszter az illetékes kir. törvényszék teljes tanácsának a javaslatára a szolgálatból minden kárpótlás nélkül elbocsáthassa. Ennek az indítványnak a célja az, hogy mindazok, akikben a birói pályához megkívántató szorgalom, képzettség, önképzési hajlam, avagy más kellékek fel nem találhatók, a birói pályáról már a kezdet kezdetén eltávolíttassanak s a birói pályára csak az arra alkalmasak léphessenek. Az indítvány által elérni óhajtott ennek a célnak a biztosítására kell az alkotandó törvényes szabályoknak irányulni. Szabályzandó lenne ugyanis, hogy a felügyeleti hatóságok nemcsak jogosítottak, de kötele-