A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)
1908 / 26. szám - Az uj 379. §
Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 26. szám. Budapest, 1908. június 28. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. ez. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 4 korona (ezalőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) , . . , , Fél « _ 8 « KTILAF ki [UmlCOC! ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAOYAR CGY7ÉD1, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZlM Egész t 16 € Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési pénzek ügyvedek. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: Az uj 379. §. Irta H almi Bódog, máramarosszigeti jbirósági aljegyző. — A BTK. novellája. Irta F a 1 k Pál Jdr. — A békebiróság intézménye Angliában. Irta Reich Péter Kornél, Budapest. — A birói függetlenség és a birák memoranduma. — Belföld (A végrehajtási törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában és a pártok értekezletein.) — Irodalom (Krausz Gyula dr. : Az osztálysorsjáték joga. — Reitzer Béla dr.: A telekkönyvi bizalom oltalmának határai. — W i t t m a n n Ernő: A A külföldön korlátolt felelősséggel alakult társaságok jogállása Magyarországon.) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az uj 379. g. Irta HALMI BUDOG, máramarosszigeti jbirósági jegyző. A büntető törvénykönyv részleges módosításán már hosszú esztendők óta fáradoznak. Garmadaszámra gyűltek egybe a novelláris javaslatok, sőt az anyag már rendszerbe is foglaltatott ugy, hogy egy-két esztendő alatt minden valószínűség szerint életbe léphet az anyagi bűntető törvénykönyv részleges módositását tárgyaz© törvényjavaslat. Ennek dacára az igazságűgyminiszter bizonyos indokból, amelyet jogi szakkritikában firtatni nem szabad és nem is lehet, — egy bűncselekményt, — a btkv. 379. §-ba ütköző csalást, bizonyos kriminal-statisztikai adatokra támaszkodva, a többi javitásra szoruló törvényfejezeteknél sürgősebben revideálandónak tartott és beterjesztette a csalás módositásáról szóló javaslatot. Az uj formája és tartalma ezen 379. §-nak látszólag nagyon megkönnyíti a bűncselekmény megállapithatását. Eddig ugyanis a civilis fraus, a forgalmi élet szabad versenyében megengedett élelmesség, a szerződéskötés szabadsága és temérdek polgárjogi kérdés nehezítette meg a csalás fő alkatelemének, a ravasz fondorlattal való tévedésbeejtésnek megállapítását. A csalás régi meghatározásába foglalt kevés fondorlat ugyanis a tévedésbe ejtő részéről a plauzibilis hazugságok összeszövésének egész apparátusát követelte meg. Nem elégedett meg azzal, hogy a tévedésbe ejtő egy irreális és erkölcstelen vagyonú cél érdekében megkárosítsa áldozatát, hanem a ravasz fondorlat fogalma azt is megkövetelte, hogy a tévesztő olyan tényállással, a körülmények olyan csoportosításával és az előnYc' és nyereségek olyan színes Potemkin-várával hálózza be a m^j-eVesirtettet, hogy az annak szuggesztiója alatt, szinte elvesz«.e értékelési képességét, a megtévesztő vak eszközévé válik, i^gy a rosszhiszeműségnek és tervszerű, megfontolt jogellenesség ilyen nagy fokát kívánja az 1878 : V. t.-c. a csaláshoz, anna 0ka az vo\t^ hogy a forgalmi élet gyors, szabad menetét, az-ru^^k ^s az értékeknek fluktuációját nem akarta megbénítani .zaj} hogy a rossz ügyletet kötő szerződő fél szerződésileg vállal -ötelezettsége alól egy büntető feljelentéssel vonhassa ki magát.^ r^gi törvény a minősített hazugságot, amelynéllogva valaki hUgSaggai magának jogtalan vagyoni hasznot szerzett, nem tekiiute ravasz fondorlatnak és ez esetben nem is állapította meg csajas deliktumát. Az uj törvényszakasz azonban, mely csak ncJorlattal való tévedésbeejtést követel meg, az ilyen minősitt hazugságot csalásnak fogja minősíteni, Lapunk mai száma mert nem képzelhető el a gyakorlatban más elhatározás a fondorlat és ravasz fondorlat között. Ugy értjük ezt a kűlömbséget. hogy a ravasz fondorlathoz a hazugságoknak láncolata által létrehozott szellemi lenyügözés szükséges, a fondorlat pedig egy jól előadott hazug állítás elhitetése, amely által károsítás történik. Az uj törvény másik reformja, hogy a kárositottnak és tévedésbe ejtettnek nem kell azonos személynek lenni. Aki mint érdekelt fél belefonódik abba az erkölcstelen környezetbe, abba a hazug szituációba, amelyet a megtévesztő kreál, az alapját és indító okát képezi annak, hogy a büntető eljárás megindittassék és a bűncselekmény megállapittassék. A végső reform, hogy az inditványi jelleg megszűnt és a csalás bűncselekménye hivatalból üldözendő. Ezek a reformok annak az elvi álláspontnak kreációi, hogy a nagyobb intelligenciák önkénye ne tiporhassa meg az alacsonyabb szellemi színvonalon állókat. Megnyilatkozik ez az összes legújabb kodifikatorius törekvésekben: az uj uzsórajaváslatban, a régóta húzódó tőzsdereformban, a kereskedelmi törvénynek Nagy Ferenc által álmodott revíziójában, de, szerény nézetünk szerint, sehol sem lesz ennek az oltalmi törekvésnek kisebb sikere, mint éppen a csalások területén. Ha figyelemmel kisérjük ugyanis a csalás casuistikáját, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ugy a fondorlat, mint a ravasz fondorlat megállapithatása teljesen a mérlegelés számára tartatott fönn. A törvényben a fondorlat fogalma meghatározva nincsen és az egyöntetű birói gyakorlat szerint a megtévesztő és a megtévesztett személyek szellemi színvonala és a csalás tárgyának, a jogügyletnek természete irányadó arra nézve, hogy történt-e a megtévesztő részéről olyan fraus, amely a civilis fraus körét meghaladja. Belebonyolódik ebbe a kérdésbe, szinte összeölelkezik a tényállásokkal az általános magánjog, amely külön kategóriáját állapítja meg a megtévesztés által létrejött jogügyleteknek, amelynél a megtévesztett jogosítva van polgári per keretében az előbbi állapotba való viszszahelyezést követelni. Már most, ha a csalókra leső radikális büntető igazságszolgáltatás akármilyen szélesre bőviti is ki a csalás kereteit, a civilis- frausnál súlyosabb és gonoszabb hazugságnak és tévedésbeejtésnek kell fenn forognia, hogy csalás bűncselekménye megállapítható legyen. Azok a szépen hangzó és az alsóbb néposztályokat védő tirádák tehát csak dialektikával védelmezik meg az ügyet, de azt hisszük, hogy a bűnügyi statisztika nem igen fog az uj törvény hatálya alatt sem több csalás miatt elitéltet produkálni, még arra az esetre sem, ha a nyomozó hatóságok a legnagyobb éberséggel kutatják fel a tetteseket. Nem pedig azért, mert a forgalmi szabadság, a szabad verseny és a kereskedelem életének gyors menete, a kereskedelmi törvénynek intézkedése, ügyletkötési szabadság és végül a magánjogi érdekek nem tűrik meg az igazságszolgáltatásnak azt a cselekvési szabadságot megbénítani akaró gyámkodását, amelyet az uj 379. §. kontemplál. Ugyanis a sértettnek, mégha tévedésbe ejtetett és meg is károsittatott, elsősorban vagyoni elégtételre van szüksége. Ez a sürgős imperativ érzés, amely gondolkodását betölti és csak 12 oldalra terjed.
