A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 24. szám - A gyilkosság és emberölés. IX. A szláv jogfejlődés. 5. [r.]

A JOG 197 viseli. Ez a törvény speciális intézkedése, mely gyakorlati szempontokkal van indokolva. Az előadottakkal — azt hisszük - - sikerült kimutatnunk azt, hogy az ingatlan árverési vevőjének tulajdonjoga feltételes, a vételár teljes lefizetésétől függő hatályú s jogi természetében igen hasonlit ahhoz a jogintézményhez, melyet pactum r. dominii névvel ismer a magánjog. Végrehajtási törvényünkből és a vonatkozó joggyakorlatból legalább ezt vélem kiolvashatni. Az árvaszéki vevő a minden ellenmondás elleni tulajdonjogot akkor szerzi meg, ha a feltételeknek eleget tesz s különösen a vételárt lefizette ; a bekebelezés itt nem konstitutív kellék, hanem konstatáló erejű, éppúgy mint az öröklésnél. De lege ferenda jobb volna ezt a végr. törv. novellájánál határozottabban kidomborítani. X A gyilkosság és emberölés. Irta TIIOT LASZLO dr., budapesti kir. Ítélőtáblai t anácsjegyzö. (Folytatás.)*) IX. A szláv jogfejlődés. A szláv népek jogfejlődésének közös vonása az, hogy a szokásjogot nagyon későn foglalták irásba s igy arról vajmi keveset tudunk. Ami az egyes szláv népek jogfejlődését illeti, ugy azok közül az orosz, lengyel, litván, cseh, bolgár, szerb és horvát jogrendszerek vonatkozó rendelkezéseit óhajtjuk röviden ismertetni. a) Az orosz büntetőjog legrégibb forrása : Nagy Wladimir «Dre\vniaja Wiwliophica» cimü törvénye, amely még a talio nyers alakját vitte be az orosz igazságszolgáltatásba. Legjellemzőbb intézkedése az, amelylyel a megölt egyén hozzátartozóinak egyenesen kötelességükké tette, hogy a gyilkost, a legelső találkozáskor, megöljék.49) A középkori orosz jog legfontosabb forrása, a aPráwda Ruszkajav szintén a talio alapjára helyezkedett, az ölési deliktumok megbüntetésénél. A gyilkosságot, illetve az emberölést, halállal büntette a törvény. A verekedés vagy részegség folytán elkövetett emberölés pedig pénzbirsággal büntettetett. Isiaslaiv (1054—1060.) fejedelem is hozott néhány büntetőtörvényt, amely a gyilkosságot 80 griwnével büntette. A rigai törvény (1228) szerint, aki valamely szabad embert megölt, tiz ezüst griwnét és negyven kunit fizetett. // Waszilij büntetőrendelete (1410) pénzbüntetést szab azon falura, amelynek területén valamely ismeretlen egyén gyilkosságot követett el. /// Iván aUlozsenje Zakono\v» (1498) cimü törvénye vitte be az orosz büntetőjogba azon kegyetlen szigort, amelyet a germán jogban — mint láttuk — a C. C. C. honosított meg. Ezen törvény az emberölés minden nemét halállal büntette. IV. [Rettenetes) Iván 1 580-ban kiadott rendeletével szintén halálbüntetést szabott az ölési deliktumokra. Nagy Péter a rablógyilkosságot lefejezéssel, a mérgezést, szülő- és gyermekgyilkosságot pedig nyársrahuzással büntette. ti) Lengyelországban a wislicai statútum harminc n árkával büntette azt, aki egy lovagot vagy nemest megölt.™) Zsigmond király 1510. évi statútuma szigorúan büntette a nemesség tagjain elkövetett gyilkosságot: a tettest egy évi és hat heti fogságra Ítélték, amely büntetést valamely várnak a földalatti részében kellett eltöltenie s kiszabadulásakor 120 márkát kellett fizetnie, avagy ugyanilyen értékű földet kellett átengednie az áldozat rokonainak. Albert király idejében már csakis fogsággal büntették az ölési bűncselekményeket. A gyilkosság preciz fogalmát a lengyel jogban a XVIII. század elején találjuk meg, amidőn is halállal lakolt azon nemes, aki valamely pórt előre megfontolt szándékkal megölt. *) Előző közlemény a 23. számban. 49) Szerző i. m. 127 -136. 1. »n) Szerző i. -m. 136— 42 1. III. Zsigmond törvénykönyve (1611) már gyilkosságot, szándékos szükségbeli és véletlen emberölést különböztet meg. A gyilkosság főkritériuma az előre megfontolt szándék; a szándékos emberölés fogalmát nem állapítja meg a törvény. ((Véletlen emberölés» esete akkor forgott fönn, aha valaki a szándék nélkül megölt egyénnel megelőzőleg sem ellenséges viszonyban, sem haragban nem volt s ellene gyűlöletet nem táplált s vele nem civakodott.)) — Szükségbeli emberölés alatt értette a törvény az önvédelem folytán történt emberölést. y) A litván büntetőjog a nemes ember által elkövetett emberölést pénzbüntetéssel, a jobbágy által elkövetett emberölést pedig fej vesztéssel (glowcycne) büntette.51) A véletlen emberölés büntetése 50 márka volt. Ha pedig valamely nemes ember egy másik nemest, alattomos módon vagy orvul megtámadva ölt meg, négyfelé vágatott. A szülő- és a hitvesgyilkos becstelenné lett, javait elvesztette s halállal lakolt, amely büntetést ugy hajtották végre ra^a, hogy a hóhér keresztülvonszolta a piacon, miközben testét fogókkal szaggatta s azután kutyával, kakassal és kígyókkal bőrzsákba varrva a folyóba dobta. T) A cseh büntetőjog legrégibb emléke, a Jus Conradi megengedte gyilkosság esetén az önbíráskodást.52) A gyilkosság (glava) következményeitől megszabadult a tettes, ha a vérdijat (odklad hlavy) az áldozat legközelebbi családtagjának megfizette s ha — ennek következtében — attól nyilvánosan bocsánatot nyert. Különben a gyilkosság és az emberölés kétszáz dénárral büntettetett. z) A régi bolgár büntetőjog is halállal büntette az ölési deliktumokat.53) Később (XII. század) a kompozíció rendszere talált utat a bolgár jogba is. í) A szerb büntetőjog legrégibb emléke: a Dusá?i-íé\e törvénykönyv.54) E törvény máglyahalállal büntette azt, aki atyját, anyját testvérét vagy gyermekét megölte. Aki pedig egyházi személyt, püspököt, áldozárt vagy szerzetest ölt meg, agyonüttetett, vagy fölakasztatott. Minden más esetben a gyilkosnak mindkét kezét levágták. A gondatlan emberölést pénzbüntetéssel büntették. r) A horvát büntetőjog legnevezetesebb forrása : a vi?wdoli statútum,55) amely a kompozáció rendszerén épült föl. IX. A mohammedán büntetőjog rendelkezéseinek nagy része az emberi élet elleni bűncselekményekre vonatkozik, ami — tekintve a mohammedán jog kompozíció-rendszerét — természetes is. Ezúttal a mohammedán jognak két legtekintélyesebb iskolájára, a hanafita és a malekita iskolára terjeszkedünk ki. A Törökországban recipiált hanafita jogr>,;) a gyilkosság, szándékos és véletlen emberölés fogalmát ismeri. A gyilkosság alapkritériuma az előre megfontolt szándék, a szándékos emberölésé az előre meg nem fontolt szándék. A véletlen emberölés figyelmetlenségből, véletlenségből, tapasztalatlanságból, hanyagságból, vagy mulasztásból követhető el. A gyilkosság megtorlása a talio alapján történik, hacsak az áldozat rokonai a tettessel a vérdijban ki nem egyeznekHa azonban a tettes a megölt egyénnek atyja, nagyatyja, vagy gazdája volt, akkor fogházzal büntettetik. A szándékos és a véletlen emberölésre nézve, kompozicionális elvek irányadók. Ha a tettes a megölt egyénnek nagyatyja, vagy atyja volt, akkor a vérdíj: 1,000 arany, vagy 10,000 ezüstdrachma; ha azonban az áldozat nő volt, akkor csak a fél összeget kellett fizetnie a tettesnek. A malekita iskola tanai szerint,57) az ölési deliktumok bl) Szerző i. m. 142—141. 1. M) S z e r z ő i. m 144-145. 1. ts) Szerző i. m. 145 — 146. 1. fj> Szerző i m. 1Í6-148. 1 ") Szerző i. m. 148-150. 1. 6ti) E. A. Meursingé: «Het mohammedansche regt.» Lejden 1843. 6;) Szerző: «A keleti népek büntetőjoga.» Budapest, 1905. 20. V