A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 2. szám - A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok. 2. [r.]

14 A JOG hagy fenn az iránt, vájjon a kibocsátott ujabb "árverési hirdetményellen beadott felfolyamodásnak van-e halasztó hatálya ? mert a javaslat a 176. §-nak csak a hirdetmény kibocsátására és kézbesítésére vonatkozó rendelkezéseire hivatkozik; és hogy ezen az árverésen az előbbi vevő árverelhet-e; mert hisz a 185. $-nak is csak a kézbesitésre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. Nem szerencsésebb a javaslat 18. §-ára való hivatkozás sem, mert nem fejezi ki azt a gondolatot, amit az indokolás fejt ki, t. i. hogy a kincstár ebben az esetben is csak a bánatpénz letétele alól mentes, ellenben az árverés költségeinek előlegezésétől nem. Nem lehet ezeken kivül figyelmen kivül hagyni e $-nál Kaplany Géza urnák a «Telekkönyv» 1907. éf. 295. lapján tett alapos aggályait sem, ugy hogy mindezekre való tekintettel a javaslat ezen §-a helyére a következő uj szövegezést javasolnám : «Az 1881 :LX. t.-c. 187. §- helyébe :» «Ha az árverés után 15 nap alatt hitelesitett beadványban valaki, a megállapított bánatpénz letétele mellett, a vevő igéretét legalább egy tizedrészszel meghaladó ajánlatot tesz és egyszersmind az előbbi árverésnél felmerült hirdetési dijat, kiküldött, kikiáltó és dobos dijaihoz mért összeget előlegez futóajánlat), a telekkönyvi hatóság az előbbi árverést hatálytalannak nyilvánítja és ujabb árverést rendel.» « Az ezen árverésre vonatkozó hirdetmény a hírlapban csak egyszer teendő közzé és az érdekelteknek kézbesítendő, ha pedig a vevény a kifüggesztéstől számított 15 nap alatt vissza nem érkezik, ügygondnok rendelendő.» «Az árverési hirdetmény az előbbi vevőnek — aki az ujabb árverésben is részt vehet - a keresetre hozott első végzés kézbesítésére előirt szabályok szerint, de a hirdetményi idézés mellőzésével, szintén kézbesítendő és ha a szabályszerű kézbesítést igazoló vétbizonyitvány az árverést megelőző 15 nap alatt vissza nem érkezett: az előbbi vevő részére külön ügygondnok rendelendő, akinek a hirdetmény legalább 8 nappal az árverés előtt kézbesítendő.» «A kir. kincstár, mint utóajánlattevő ebben az esetben sem köteles bánatpénzt tenni, de az előbbi árverésnél felmerült hirdetési dijak, kiküldött, kikiáltó és dobos dijaihoz mért öszszeget ő is tartozik előlegezni.)) «Az ujabb árverés az általános szabályok szerint történik, azzal az eltéréssel, hogy: 1. az utóajánlat akkor is kötelező, ha az azt tevő az árverésnél meg nem jelent; 2. ha az árverésen az utóajánlatnál nagyobb igéiét nem tétetett, az ingatlan az utóajánlattevő által megvettnek jelentetik ki; 3. a vevő az igért vételáron felül az ujabb árveréssel felmerült hirdetési, végrehajtói, kikiáltói és dobos dijakat is viselni köteles.)) ^Mindezeket az eltéréseket az árverési hirdetményben meg kell említeni.)) «Több utóajánlat közül a legmagasabb vétetik figyelembe, ha pedig egyformák, az, amelyre vonatkozólag a kérvény legelőbb érkezett a tkvi iktatóba.» «Az utóajánlat akkor is kötelező, ha az annak folytán megtartott árverés megsemmisíttetvén, ujabb árverés rendeltetett el.» «A jelen §, értelmében megtartott jogerős árverés után ujabb utóajánlatnak helye nincs.» A javaslat nem gondolt arra az esetre, hogy több utóajánlat egyforma Ígéretet is tartalmazhat, ami pedig valószínűleg így fog történni, mert minden ajánlattevő csak a 10%-rryi törvényszerű többletet fogja megajánlani, ennélfogva szükséges olyan intézkedés felvétele is, amely ilyen esetben az ajánlatok elsőbbségéről intézkedjék, amint az általam ajánlott mód azért lenne legcélszerűbb, mert az a tkvi elsőbbség elvének is megfelel; bárha lehetne azt mondani is, hogy az ilyen ajánlattevők yevőtársaknak tekintendők a tkvi rts analógiájára. A javaslat 23. §-a ismét nem fejezi ki azt a gondolatot, melyet az indokolás szerint kifejeznie kellene. Az indokolás szerint ugyanis ennek a §-nak az lenne a célja, hogy a vhajtást szenvedő — ha a terményeket az ő munkássága hozta létre — a 2. §. 18. pontjában adott kedvezményt zárgondnoki kezelés esetén is élvezhesse. Ezt a célt a javaslat intézkedése nem éri el abban az esetben, ha a termény beszedése az átadás után több mint egy hónappal történik. Azonkívül e §. nem számol a termények különböző aratási idejével sem (tengeri, burgonya stb.), ugy hogy rendelkezése szerint a vetőmagra vonatkozó kedvezmény csak bizonyos terményfajokra érvényesülne. Ezenkívül abban az esetben, ha a vhajtást szenvedett olyan ingatlan haszonélvezetéhez jut, amelyet még nem ő munkált meg, a javaslat indokolása szerinti kedvezmény őt jogtalanul illetné. Ugyanezért — tekintettel arra, hogy a zárgondnoki kezelés alatt beszedett termények úgyis a bíróság befolyásával értékesítendők - én azt tartanám kimondandónak. hogy : «abban az esetben, ha olyan ingatlan vétetett zár alá, amely 1 2 kat. holdnál nem nagyobb s amelyet a vhajtást szenvedett házilag müveit vagy műveltetett és a házi kezelés továbbra is fentartatik, a zárgondnoki kezelés alatt beszedett terményekre a vetőmag foglalás alól való mentességére vonatkozó szabályok akként alkalmazandók, hogy a foglalás alól mentes vetőmagkészlet ebben az esetben sem képezheti eladás tárgyát.» Ez az intézkedés még azért is helyesebb lenne, mert igen különös a vhajtás alól való mentességet olyan ingóságra állapítani meg, amely a vhajtási cselekmény — zárlat — foganatosítása alkalmával még nem létezik, mert hiszen jogszabály, hogy a függő termés csak a beszedés által válik ingósággá. Az általam javasolt szöveg helyessége mellett szól az is, hogy e kedvezmény nem foglalna helyet akkor, ha a zár alá vett ingatlan haszonbérbeadás utján értékesíttetik, mert akkor ezt a kedvezményt a haszonbéri szerződésnek az a feltétele pótolja, hogy a haszonbérlő ugyanannyit köteles átadni, mint amenynyit átvett. Az eddig mondottakból folyik az is, hogy ez a módosítás tulajdonképpen nem a vh. törv. 211., — hanem 248. §-áról volna helyén. Az 24., 25. §-okhoz érdemleges megjegyzésem alig van, mindössze az, hogy a 24. §. intézkedése azzal az elvvel szemben, hogy «jex posterior derogat priori» feleslegesnek látszik, és hogy a törvény életbeléptetésének idejét a miniszterre bízni nem tartom helyénvalónak akkor, mikor átmeneti intézkedések szükségét fenforogni nem látom. Egy megjegyzéstől azonban nem zárkózhatom el s ezt azt hiszem mindenki helyesnek fogja ismerni és ez az, hogy összegezve az eddig mondottakat, kétségtelen igazság az, hogy még nem igen került a törvényhozás elé ilyen kisebb terjedelmű javaslat, amely hasonló felületességgel, impraktikussággal és körültekintés hiányával lett volna megszerkesztve. \A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok Irta STKINER ÁRMIN dr., Budapest (Folytatás *) Mint cikkünk mult számbeli befejező soraiban láttuk, a birói dijak behajtása a lehető legegyszerűbb, leggyorsabb s mindennemű formalismustól ment. Midőn tehát a közjegyzői törvény 202. § a ugyanily módon rendeli behajtani a közjegyzői dijat és költséget: nyilván azt akarta a törvényhozó ezzel elérni, hogy az igen jelentékeny közfunkciót teljesítő, de azért állami fizetést és nyugdijat nem élvező közjegyzői kar hasonló gyorsasággal és egyszerüsséggel hajthassa be törvényes díjköveteléseit. De méltányos is a törvény ezen intézkedése! Mert a kir. *) Előző közlemény a folyó évi 1. számban