A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 22. szám - Gyakorlati észrevétel a végrehajtási törvény módositásához

179 megbecslése végett becsüs alkalmaztassák, mert a végrehajtó mindenkor bir oly ismeretekkel, melyek alapján a foglalás rendszerinti tárgyát képező bútorok s gazdasági felszerelvények forgalmi értékeit megállapítani képes. De különben is itt nem lényeges a becslés, mely Ítélkezésnek alapjául nem szolgál, hanem csak informatív természetű a további eljárást illetőlegHogy a birósági végrehajtó a becslés körül visszaélést nem fog elkövetni sem a hitelező, sem pedig az adós kárára, arra van garancia és pedig részint abban, hogy állását nem teszi kockára s másrészt az 1871. évi LI. t.-c. 24. §-ában és illetőleg az 1891. évi Hl,158. számú igazságügyminiszteri rendelet 5§-ában. A külön becsüst csak akkor kellene alkalmazni, amikor különös szakismereteket igénylő ingóságok vétetnek foglalás alá és becsülendők meg. A §-t oly értelemben véljük módosítani, hogy az ingóságok értékét a kiküldött végrehajtó állapítja meg, különös esetekben az általa meghívott szakértő becsüs. A módosítás annyival is inkább foghat helyt, mivel a §. úgyis megengedi az értéknek a végrehajtó általi megállapítását az esetben, ha alkalmas becsüst nem talál, vagyis ugyancsak ő a becsüs. Ilyké ppen a fölöslegesen kiadott koronákat megtakarítani lehet, melyek pedig nem közömbösek a végrehajtást szenvedettre, ki valóban szenvedő alak, mert a makacs adós — fehérholló. A 84. §. azt rendeli, hogy ha a végrehajtató a kérvényben kijelenti, hogy a végrehajtást csupán a kérvényben megjelölt s közpénztárból felvehető követelésekre, vagy birói letétbe helyezett összegekre kívánja vezetni, a kiküldött kirendelése mellőzendő. E §. szerint tehát ily esetben a foglalást maga a bíróság eszközli letiltás utján. Ez egész helyes intézkedése a törvényhozónak, mert a hatósági jogkörből — executiva potestas — folyik, hogy a bíróság a maga határozatainak végrehajtója is legyen, éppen azért az egyszerűsített eljárást, az oly nagyon óhajtott költségmegtakarítás céljából, kiterjeszteni véljük mindennemű követelésre, vagyis olyan követelésekre is, melyek nem közpénztárból járnak, vagy birói letétben őriztetnek, hanem egyes magánszemélyek ellenében állanak fenn. Magunk részéről nem találunk különbséget magánés pénztári, vagy letéti követelés között, ha csak azt nem, hogy előbbi kétes, utóbbi pedig biztos — és nem látunk akadályokat fennforogni az u. n. magánköveteléseknek egyszerű letiltás utjáni végrehajtás alá vonását illetőleg. A végrehajtató, nem állítjuk, hogy mindenkor, de gyakorta, sőt rendszerint tudomással bir az elmarasztalt adósnak, cselekvő magánköveteléseiről már a végrehajtás megkérelmezése idejében, de miután a magánkövetelések egyéb ingók módjára foglalhatók csak le, kénytelen a kiküldött közbenjárását igénybe venni s annak jegyzőkönyvbe bemondani s összeiratni a követeléseket. Nem lehet értelme a kettéosztásnak, t. i., hogy a kiküldött végrehajtó tiltsa le a cselekvő követelést s azt a bíróság azután jóváhagyja ; — mig ellenben a közpénztárból felvehető követelést maga a bíróság tiltja le. A kiküldött általi letiltás, mely ugyancsak nem szóbelileg, hanem szintén Írásbeli uton, letiltó rendelvény kibocsátásával történik — aránytalanul nagy költséget okoz, amely pedig fokozódik, emelkedik, ha előbb biztosítási végrehajtás utján és utóbb kielégitésileg tiltatik le a követelés. Csak abban az esetben véljük helyesnek és célirányosnak a kiküldött igénybevételét, amidőn egyéb ingók is céloztatnak lefoglaltatni, vagyis mikor a kiküldöttnek ugy is ki kell szállania s így a költség egy. A praktika tanúságot teszen arról, hogy a §-sal mily viszszaélés történik. Lehet-e helyeselni, hogy a végrehajtató fél képviselője a birósági székhelytől egy napi járásnyira bagatell ügyben megy végrehajtani az Amerikában tartózkodó s ügygondnokolt alperest és lefoglal X. Y.-nál lévő s végrehajtást szenvedettet cselekvőleg illető bagatell követelést? Ily eljárás csak arra lehet jó, hogy még több alperest küldjünk Amerikába. Az ezen kiemelt §-nak költségapasztás céljából és semmiféle akadályba nem ütköző módosításával kapcsolatosan módosítandó lenne a 122. §. akképpen, — hogy a végrehajtást rendelő és egyúttal letiltást tartalmazó végzésben hivatnának fel a végrehajtást szenvedettnek adósai a követelés valódiságának elismerése, kifizetésére való készség és netaláni igény tekin" tétében nyilatkozattételre. A 91. §. rendelkezése szerint az ingókra foganatosított végrehajtásról felvett jegyzőkönyv elintézésével a bíróság a felmerült költségeket a 27. §. értelmében megállapítani tartozik. Ezen §§-ok és a 47. §. értelmében megállapítandó költségek közé tartoznak a végrehajtó hitelező személyes, illetve megbízottja közbenjárása folytán felmerült költségek is. Minden oldalról jelentkező panasz : hogy az igazságszolgáltatásunk drága. Ha ez áll, mennyivel inkább szükséges minden eszközzel oda törekednünk, hogy a birói tevékenységnek kiegészítő részét képező végrehajtási eljárás folyamán minél kevesebb legyen a költség. Előbbi közleményünkben kiemelt azon postulatummal^ hogy a végrehajtás egyszerűsége mellett olcsó legyen, homlokegyenest ellenkezik a foganatosításnál végrehajtást szenvedett terhére való közbenjárás megengedhetősége. Ha költségszaporitás céljából valahol visszaélés történik, akkor legnagyobb visszaélések itt fordulnak elő. A gyakorlat embere feljajdul, mikor látja a végrehajtást szenvedett adós szorongatását, — a hajszát. Gyakorlatból százakra menő példákkal szolgálhatunk arra nézve, hogy a végrehajtató hitelező miként fojtogatja adósát. Napnap mellett fordulnak elő esetek, hogy büntető ügyekből származó csekély, néhány koronát tevő költségösszegek miatt szorgalmaztatnak ki a B. P. 520. §-a értelmében a V. T. szabályai szerint foganatosítandó végrehajtások és azok nem is a fél, hanem képviselőjének közbenjöttével foganatosíttatnak. Valóban néhány korona miatt messze, egy teljes napot igénybe vevő vidékre kéjutazásokat rendeznek, ha pedig már kifáradtak, akkor tanuló-ifjakat és egyéb, szokszor kétes existentiáju egyéneket fogva, tehát szakember nélkülözhetését belátva, azokkal magukat helyettesitik. Igazán, e részben arcpirító állapotok uralkodnak. Ezen anomália pedig egy másikat szül, mert ugyanis az elsőfokú bíróságok a bagatellügyekben s látva a visszaélést, a költségeket leszoritóan kénytelenek megállapítani, ámde a végrehajtató képviselője azokat hordárdijaknak tekintvén, felfolyamodik, de a másodbiróság is a költségmegállapitást megfelelőnek találván, a jogorvoslati beadványt elutasítja, azonban a felfolyamodó költségét saját felével szemben megállapítja, tehát itt megrövidítve lesz a fél és megrövidíti az, kire érdekének képviseletét bizta. Veritas ódium parit! Dicséneket lehet csak zengeni a kolozsvári kir. Ítélőtábla azon elvi határozatának, mely szerint a végrehajtási eljárásnál való közbenjárás esetén nem állapit meg költséget, ha a végrehajtató felet nem ügyvéd, vagy ügyvédjelölt képviselte. Ezzel gátat vet azon visszaélésnek, hogy az ügyvédek helyetteseikként bárkit kiküldhessenek. Helyes elvet tartalmaz az 1877. évi XXII. t.-c. 85. §-ának utolsó pontja, mely azt mondja: a végrehajtási eljárás folyamán a végrehajtatónak jogában áll magát meghatalmazott által képviseltetni, de az ezáltal felmerült költségtöblet^ az ellenfél ellenében nem ítéltetik meg. Miután kellőleg indokolni nem lehet a közbenjárás és különösen az ügyvédi közbenjárás szükségességét, a foganatosító közegek vizsgázott szakemberek és a törvényben foglalt intézkedések is az eljárás szabályszerű lefolytatására elegendő garantiát nyújtanak: — oda konkludálunk, hogy a végrehajtást szenvedett terhére eső közbenjárás kiküszöböltessék, vagy legalább is meg legyen szorítva. A 94. £-hoz. A végrehajtási eljárásban keletkezhető perek közül leggyakoribb s legfontosabb az igényper, mely nemcsak a hitelezőre és adósra, hanem egy harmadik, az igénylőre nézve is bir értékkel, amennyiben a foglalás alá vett vagyonnak a foglalás aluli felmentését célozza.