A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 21. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény modositásáról. 6. [r.]

A JOG 83 Ezt a végzést Ny. J. tanú tudomásul vette ; s miután a büntetés kimondása eredménytelen maradt, a tárgyaló biró őt a BP.195. §-ának második bekezdése alapján letartóztatta. Ny. J. azonban az eskü letételére nyomban jelentkezvén, a tárgyaló biró annak megesketését, hivatkozással a BP. 222. §-ánk 2. pontjára, mellőzte és a tanút szabadon bocsátotta. Az 50 K. pénzbüntetés Ny. J. terhére elŐiratott és ez annak lefizetésére felhivatott. Ezen felhívás ellen Ny. J., a kiskorú Ny. J. apja és törvényes képviselője felfolyamodást adott be, mel^t azonban a galgóci kir. járásbíróság 1906. évi október hó 17-én 1906. B. 408/7. sz. alatt hozott végzésével azért utasította vissza, mert a BP. 195. §-a értelmében hozott végzés ellen felfolyamodásnak nincs helye. Ny. J--nek ezen visszautasító végzés ellen közbevetett további feltolyamodását a nyitrai kir. törvényszék az ügy érdemében 1907. évi június hó 15-én 5,655. sz. alatt hozott Ítéletével elutasította azzal az indokolással, hogy «bár téves a kir. járásbíróság végzésének az indokolása, mely szerint a BP. 195. §-a alapján pénzbüntetést megállapító végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs, de miután Ny. }, tanú az ellene pénzbüntetést megállapító 1906" B. 408/4. sz. végzést a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint tudomásul vette, s az ekként jogerőre emelkedett, ennélfogva ezen 1906. évi szeptember hó 6-án hozott végzés ellen a fentnevezett tanú t. és t. képviselője által 1906. évi október hó 17-én írásban benyújtott felfolyamodást, mint elkésettet, a BP. 3 78 igának hatodik bekezdése értelmében ez okból helyesen utasította vissza a kir. járásbíróság*. Szabálytalanul járt el a kir. járásbíróság tárgyaló bírája akkor, mikor a BP. 542. §-ának negyedik bekezdésében foglalt rendelkezés figyelmen kívül hagyásával Ny. J. tanút nem figyelmeztette arra, miképp az ellene a BP. 195. §-a alapján alkalmazott rendbüntetés megállapítása tárgyában hozott végzés ellen a most idézett 195. §. és a BP. 378. §-ának első bekezdése szerint használható perorvoslatot azonnal be kell jelenteni; valamint szabálytalanul, sőt törvényt sértő módon rendelkezett a tárgyaló biró akkor is, mikor nevezett tanura rendbüntetéskép kiszabott 50 K. pénzbüntetést öt napi elzárásra átváltoztatandónak nyilvánította, holott ez a pénzbüntetés a BP. 12. §-ának második bekezdése alapján csak három napi elzárásra volt átváltoztatható, mint az a kir. Küria által a jogegység érdekében használt perorvosiat folytán 1903. évi április hó 7-én 3,113. sz. alatt hozott határozatban indokoltan már kimondatott. De ezektől is eltekintve, az engedetlen tanúval szemben a BP. 195. §-a szerint igénybevehető rendszabályok azt célozzák hogy az eskü letételét a következményekre való figyelmeztetés dacára, törvényes ok nélkül megtagadó tanú elsősorban pénzbüntetéssel ; s amennyiben ennek kimondása eredménytelen maradt, letartóztatással az eskü letételére szorittassék. Ezeknek a rendszabályoknak az alkalmazása a dolog természete szerint a tanú megesketésének előzetes elrendelését tételezi fel; minthogy ellenkező esetben, vagyis a tanú megesketésének mellőzése esetében az eskü letételére kényszerítő eszközök igénybevételének sem alapja, sem jogosultsága nincs. Nyilvánvaló ezekből, hogy a tárgyaló biró azzal az intézkedésével, mely szerint Ny. J. tanura a BP. 195. §-a alapján az eskü letételének megtagadása miatt pénzbüntetést szabott ; s mert ennek kimondása eredménytelen maradt, a tanút letartóztatta, habár annak megesketését mellőzendőnek találta, a törvényt megsértette. Mindezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a pézbüntetés kiszabása tárgyában hozott végzést hatályon kivül helyezni és Ny. J. tanút a BP. 422. § ának utolsó bekezdése értelmében a törvény megsértésével kiszabott pénzbüntetés alól felmenteni kellett. A koronaügyész perorvoslata szerint a pénzbüntetés behajtása iránt tett intézkedés abból az okból is törvénytelen volt, mert a tanú letartóztatás folytán az eskü letételére jelentkezvén, az ellenkezéssel felhagyott; ezzel pedig a nem büntetés, hanem az engedetlenség megtörésére szolgáló kényszereszköz minőségével biró pénzbüntetés végrehajtásnak szüksége elesett és jogosultsága szűnt. Ehhez képest az a tény, hogy a tanú az alkalmazott kényszereszközök folytán az eskü letételére késznek nyilatkozott, a pénzbüntetés kiszabása tárgyában hozott határozatot minden esetben hatálytalanná tenné. Ámde a kir. Kűria az ekként felvetett kérdés eldöntésébe ezúttal nem bocsátkozott, mert az a jelen eset keretén kivül esvén, annak vitatása a törvénysértés megállapítása szempontjából feleslegesnek mutatkozott. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az elhalt ügyvéd iratainak leltározásánál felmerült dijak megállapítása nem tartozik az ügyvédi kamarák hatáskörébe. A m. kir. Kúria ügyvédi tanácsa (73/1908 ü. t. szám.) néh. K. I. kecskeméti lakos ügyvéd iratainak és értékeinek leltározási dijai tárgyában a kecskeméti ügyvédi kamara választmánya által 1908. évi január hó 14. napján 53/908. szám alatt hozott végzést az özv. K. Istvánné szül. N. Teréz részéről bejelentett felebbezés folytán, 1908. évi április hó 25-ik napján tartott zárt ülésében vizsgálat alá vévén, a következő határozatot hozott: A kir. Kúria ügyvédi tanácsa a kecskeméti ügyvédi kamara választmánya, fenti keletű és számú végzésének felebbezett azon részét, amelylyel P. S. és M. J. dr. kecskeméti ügyvédek, mint néh. K. I. volt kecskeméti ügyvéd iratainak és értékeinek leltározására kirendelt gondnoknak, illetve biztosnak a leltározás körüli dijait özv. K. Istvánné ellen egyenkint 600 K.-ban megállapította, megsemmisíti. Indokok: Az 1784. évi XXXIV. t.-c. 19. i>-a meghatározza az ügyvédi kamarák hatáskörét. Minden olyan ügy, amely az ezen törvényszakasz által megvont határokon tul esik, nem tartozik a kamarák hatáskörébe és ennélfogva nem is képezheti a kamarának törvényszerű szervei által való elintézésnek tárgyát. Az elhalt ügyvéd iratainak és értékeinek leltár melletti biztosításával összekötött dijak és költségek kérdésében való határozathozatal pedig sem az C. R. 19. §-ának általános rendelkezése szerint nem tartozik a kamarák hatáskörébe, sem pedig azt akár az Ü. R.-nak, akár más törvénynek külön rendelkezése nem utalja oda. A kecskeméti ügyvédi kamara választmánya ennélfogva túllépte törvényes hatáskörét, amidőn néh. K. I. ügyvédi iratai leltározásának dijai kérdésében határozott ; miért is határozatának ezt a felebbezett részét megsemmisíteni kellett. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. 221/1903. 28. Tekintve, hogy bizonyítva van, miszerint alperes miután a házastársak között az együttélés megszűnt. Romániába távozott, ott idegen férfiúval tiltott nemi viszonyt folytatott, — tekintve továbbá, hogy nem lett bizonyítva, miszerint eltávozása jogos okból történt: alperes ezen cselekményei a H. T. 80. §. a) pontjában meghatározott bontó ok alkatelemeit magukban foglalják. (Kir. Kúria 1903 január hó 7-én 7,356/1902. sz. a. kelt Ítélete.) 37. Nem tekintJietö az egyik házastárs vétkesnek s ez alapon vele szemben a H. T. 80. §. a) pontja szerinti bontó ok sem állapitható meg, ha a másik házastárs, ki előtt az életközösség visszaállítását kérelmezte, ö maga azt megtagadta, mert a különélésnek attól az időtől kezdve az lévén az oka, okozója annak is, hogy vele és gyermekével szemben a házastársi kötelezettség nem teljesíthető. 294/906. Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik. Felperes a házasság felbontása iránt való keresetével elutasittatik. Indokok: az I. bíróság Ítéletében felhozott és elfogadott bontó okokat a II. bíróság a H. T. 82., 83., és 84. §-ai értelmében helyesen tekintette olyanoknak, mint amelyek csakis az esetleg megállapítható bontó oknak a támogatására szolgálhatnak. A döntő kérdés tehát az, hogy a felperesnek a kerese. tében felhozott és a H. T. 80. a) pontjára alapítva panaszolt bontó okot képezhető az a tény, hogy az alperes az elhagyás