A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 21. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény modositásáról. 6. [r.]

A JOG 175 VI. Az ipartörvény 148. $-a a következőkép módositlatik : t. A tizenkettedik pont után következik: 12. a) Aki a .139. g. §. vagy a 139. r. §. alapján végérvényesen kibocsáfott rendelkezéseket vagy a 13í». t. §. alapján kibocsátott szabályokat megszegi ; (Folyt, köv.) Sérelem. Pénzügyminiszteri csodabogár. A m. kii-. Pénzügyminisztérium folyó évi 29,255. szám alatt a «Bírói letétnek meghatalmazott kezéhez való kifizetése tárgyában» körrendeletet bocsátott ki, mely körrendelet a birói letétek kezelésével megbízott valamennyi m. kir. állami pénztárhoz intéztetett és a «Pénzügyi Köz'öny» ez évi május elseji számában jelent meg. Ezen körrendelet utasítja a birói letétek kezelésével megbízott m. kir. állami pénztárakat, hogy «oly esetekben, midőn valamely kiutalt birói letét felvételére nem a kiutaló végzésben megnevezett egyén, hanem annak meghatalmazottja jelentkezik, az adóhivatali utasítás Ill-ik füzet 37. §-ának 1. pontjában foglalt rendelkezéshez a legszigorúbban alkalmazkodjanak és ehhez képest a meghatalmazottól minden egyes esetben és minden ügyre vonatkozólag külön kiállított hitelesített meghatalmazást követeljenek)), — továbbá «külön is utasítja a pénztárakat, hogy az ügyvédek által helyetteseik vagy irodai alkalmazottjaik részére pénzvagy értékfelvétel céljából akár írásban, akár szóbelileg adott általános és visszavonásig szóló meghatalmazásokat el ne fogadjanak és ha ilynemű meghatalmazások adattak volna, azok alapján ezentúl kifizetéseket ne teljesitsenek.» A 1 7 sorból álló körrendeletet majdnem teljes szövegében kiirtani a ((Pénzügyi Közlöny»-ből, hogy ez által a velem solidaris t. olvasónak módjában álljon a fejét törni, a körrendelet célja fölött elmélkedni és esetleg kifogásait, illetve észrevételeit a nézetem szerint igen is sérelmes, a feleket és ügyvédeket egyaránt molesíáló, valamint fáradságot és költséget okozó rendeletre megtenni. A körrendelet «lakonikusan» rövid ; indokolással ellátva nincsen, mindössze azt lehet belőle megállapítani, hogy a körrendelet célja «az államkincstár, valamint az eljáró tisztviselők érdekeinek biztositása», de hogy ezt miként akarja elérni, azt teljesen az ember fantáziájára bízza. Jóllehet ezen körrendelet lényegét az adóhivatali utasítás Ill-ik füzet 57. §-ának 4. pontja egyébként is tartalmazza, mégis eddig a gyakorlat az volt, hogy a kiutaló végzésben megnevezett ügyvéd nyugtájára a nyugtát felmutató «irodai alkalmazott)) vagy «helyettes» kezéhez a kifizetést az adóhivatal teljesítette, bár itt ís, ott is tapasztalható volt egy kis bakafántoskodás az adóhivatali utasításra való hivatkozással az ügyre, illetve a pénzfelvételre vonatkozó speciális meghatalmazást követelvén. De azért mereven egyik adóhivatal sem ragaszkodott az utasításhoz és ismervén ezen utasítás képtelen rendelkezését, igyekezett ezt szabadelvűén kezelni. Most azonban ennek a hivatkozott körrendelet véget vet és bái.milyen jóakarat legyen is az adóhivatali tisztviselőben, a fenti rendelettél szembe nem helyezkedhetik és köteles annak ((szellemét)) érvényre juttatni. De nézzük, mi hát tulajdonképpen ennek a rendeletnek a quintje, mennyiben fogja az akár az államkincstár, akár a tisztviselő érdekeit biztosítani? A harmadik pont alatt jelzett esetben a fiatalkorú munkások nem foglalkoztathatók napi hat órai időn tul, ha csak nem engedélyeztetik részükre egyszerre vagy részletekben legalább, egy óráig tartó munkaközi szünet. A negyedik pont alatt jelzett esetekben évi negyven napnál túlmunkára csak akkor adható engedély, ha a munkaidő ugy szabályoztatik, hogy napi tartama az évi munkanapok állagában a törvényes rendes munkaidőt meg nem haladja. A szövetségtanács rendelkezései meghatározott időtartamara adatnak ki és bizonyos területekre is korlátozhatók. Ezen rendelkezések a birodalmi törvénylapban közzé teen- j dők és a birodalmi gyűlésnek — legközelebbi cgybeülése alkal- j mával tudomásvétel végett bemutatandók. A rendelet értelmében a birói letétből a pénzt ezentúl csak maga az ügyvéd veheti fel, irodai alkalmazottja, helyettessé pedig csak akkor, ha minden egyes esetben és minden ügyre vonatkozólag külön kiállított hitelesített meghatalmazást produkál. Vagyis ezen megható atyai gondoskodás eredményeképpen ezentúl az ügyvéd akár kis összeget, akár jelentékeny összeget akar az állampénztárból felvenni, azt bármilyen megbízott alkalmazottja által nem végezheti, hanem tekintet nélkül arra, hogy nagyforgalmu irodája az ő ottan tartózkodását kívánja meg, vagy tekintet nélkül egészségi állapotára, menjen el ő a pénzért, ellenkező esetben hitelesített okiratban hatalmazza fel alkalmazottját a pénzfelvételre és ez által felének ujabbi költséget és kiadást okozzon. Minthogy pedig a hitelesítéssel a körülményekhez képest különböző mennyiségű bélyeg is elhasználandó, a hitelesítésért dij fizetendő, az ügyvéd ezen a cimen is kénytelen lesz ezeket meg az időmulasztást felszámítani és ezzel az ügyet megterhelni. Nem volna e teljesen elegendő az ügyvéd által alkalmazottja részére egy a visszavonásig adott általános meghatalmazás éppen ugy, mint a postai meghatalmazásoknál ezt látjuk. Az államkincstár érdekét biztosítva tehát csak a bélyegbevételi többlettel látom, de ez sem éri meg a vele járó secaturát és kellemetlenséget, mig a tisztviselő érdekének a biztosítását egyáltalán nem lehet felismerni. A rendeletnek egyéb érdeme nincsen, mint a merev ragaszkodás a hivatali copfhoz és a bürokráciához. Nagyon sérelmes ezen körrendelet a laikus felekre is és azoknak sok kellemetlenséget fog okozni, de ez legérzékenyebben érinti az ügyvédeket, ezek tulajdonképpeni helyetteseit az ügyvédjelölteket és törvényes rendelkezéseket tesz illusoriussá. Ugyanis az ügyvédi rendtartás 62-ik §-ának a) pontja értelmében az ügyvédi meghatalmazás kiterjed pénzösszeg átvételére, b) helyettes megbízására, mig az ügyvédi rendtartás 15. §-a szerint az ügyvédjelölt által elkövetett mulasztásokért és hibákért a megbízó ügyvéd felelős. Ha tehát a kiutaló végzésben megnevezett és a pénzfelvételre jogosított ügyvéd által aláirt nyugtával az ügyvédjelölt jelentkezik, akkor a kifizetés nyugodtan eszközölhető, mert a bíróság kiutaló végzése a fizető pénztárt a felelősség alól feloldja, a jogosított felet pedig fedi az ügyvédnek vele szemben és az ügyvédjelöltnek főnökével szemben fennálló felelőssége. Az ügyvédi rendtartás ezen világos és félre nem magyarázható rendelkezéseit nem szabad megdönteni sem a pénzügyminiszternek, sem osztálytanácsosának, bármennyire akar is utóbbi hivatalos buzgóságában elmenni. — Az ilyen természetű ügyekből eredő collisiókért mindig a fizető állampénztárt okozták és vádolták copffal meg rosszhiszeműséggel, pedig evidens, hogy ezt a nehézkességet a pénztári hivataloknak legfelsőbb fóruma szándékosan okozza. A rendelet túlságos rövidségében nem számolt azonban esetleges kibúvókkal. Nevezetesen a kiutaló végzésbe a bíróság az ügyvéd kérelmére a helyettes nevét is beírathatja, ámbár a rendelethez való merev ragaszkodás esetén még ilyen esetben találhat kapaszkodót a fizető pénztár, de ha az ügyvéd a fizető pénztárnak a nyugtát levélben küldi meg azzal, hogy a pénz vagy érték neki is postán küldessék, azt hiszem, ezt a pénztár köteles megtenni. Igaz, hogy néhány, talán több nap is beletelik amig megkapja, de legalább olcsóbb mint a hiteles meghatalmazás kiállítása és a pénztárnak is több munkát okoz, amit ez most el nem háríthat és nem okozhatja érte az ügyvédet. De lehetne még több hasábot irni ezen impraktikus rendeletről, azonban várjunk vele, mit fognak hozzászólni a tisztviselők, akiknek érdekeit állítólag biztosítani akarja és mit fog tapasztalni a jogkereső közönség. Egész bátran és jó lélekkel merem idézni ezen rendeletre a magyar példabeszédet: «Adtál esőt uram Isten, de nincs köszönet benne», - ez a rendelet is bátran maradhatott volna a miniszter asztalfiókjában. Lőcsei József, ügyvédjelölt, Magyar óvár.