A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 21. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény modositásáról. 6. [r.]

176 A JOG Irodalom. Vita Emil dr: A magyar állampolgárságra, községi illetőségre és az idegeneknek Magyarországon való tartózkodására nézve fennálló jogszabályok. Budapest, Athenaeum. 1908. (1*28. 1.) Ára 2 K. A szerző a magyar állampolgárságra, a községi illetőségre és az ide^ft^üek az országban való tartózkodására vonatkozó jogszabályokat íj&ncsak összegyűjtötte, hanem rendszerben is foglalta és "magyarázatokkal ellátta. Számos köz- és magánérdek fűződik különösen a honossághoz és a községi illetőséghez, miért is fontos, hogy az ország minden lakosának honossága és községi illetősége tisztázott, vagy legalább is könnyen kideríthető /egyen. Ez pedig a vonatkozó jogszabályok alapos ismeretét feltételezi a hatóságnál és a jogvédőknél s a könnyű tájékozódás lehetőségét a nagy közönségre nézve. A jogszabályoknak e téren, különösen a községi illetőség tekintetében való bonyolultságánál fogva a biztos tájékoztató nyújtása nem könnyű feladat, melynek megoldására azonban a szerző, ki a fővárosban e kérdések nek jelenleg intézője, hivatottsággal vállalkozhatott. A csekkjog kodifikációja. Ezen cimen Hantos Elemér dr., a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége ügyvezető főtitkárának tollából terjedelmes tanulmány jelent meg, mely a törvényhozás elé terjesztett csektörvény-javaslat minden egyes rendelkezését beható bírálat tárgyává teszi. Szerző szerint a csekjog kodifikációja, nem sürgős szükséglet, mindazonáltal fejleszthetné a csekforgalmat olyan törvény, mely számol az intézmény gazdasági rendeltetésével és sajátos hazai viszonyainkkal. A birálat tárgyává tett törvényjavaslat azonban fontosabbnak ismeri a esek jogi természetének következete kiépítését és a csekjog nemzetközi egyöntetűvé tételét, mint akár a gazdasági célnak, akár a hazai viszonyoknak figyelembevételét. E súlyosnak látszó tétel igazolása céljából irta szerző tanulmányát, melyben törvénytechnikai hibáktól eltekintve rámutat a szenvedő csekképesség, a fizetési idő, a forgatmány és elfogadmány, a csekbélyeg és más fontos rendelkezések és intézmények eltévesztett szabályozására, megállapítja egyszersmind a módot, miképen lehetne az alkotandó törvényben javaslatainak foganatot szerezni. A tanulmány, mely elsősorban a hazai hitelszervezet szempontjából Íródott, a Magyarországi Pénzintézetek < 'rszágos Szövetsége kiadásában jelent meg. A harmadosztályú keresetadó. Kézikönyv az adókivető bizottságok, valamint az adózó nagyközönség részére. Irta OJonti Miksa, bpesti ügyvéd. Adórendszerünknek eme egyik legfontosabb adóját, a iarmadosztályu keresetadót ismerteti e mű elméleti és gyakorlati szempontból. Megismertet ez adó lényegével, az adókivető bizottságok szervezetével, e bizottságok működésével, a kivetett adó elleni felszólamlásokkal, a felső fokon való eljárással. Feldolgozza az idevonatkozó törvényeket, rendeleteket, valamint nagy gondot fordit a szerző a régi pénzügyi bíróság és a közigazgatási biróság határozatainak, döntvényeinek ismertetésére. Általában ugy az adókivető bizottságok tagjai, mint a nagy közönség felvilágosítást, útbaigazítást találnak e könyvben a harmadosztályú keresetadó terén felmerülő minden egyes kérdésre nézve. A mű ára 1 korona, kapható a szerzőnél, Budapest, Andrássy-u. 33. sz., valamint minden könyvkereskedésben. Vegyesek. A közigazgatási hatóságnak, midőn a birtokhatárok megjelölése kapcsán az eljárási költségek viselésének kérdésében határozott, a költségek behajtására nézve nem kell várnia az ügy birósági jogerős elintézését. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1906. évi 62,059. számú határozata.) A vármegye alispánjának. Felterjesztésének mellékleteit azzal küldöm le alispán urnák, hogy azon kérdésére nem '.ehetne-e a M. S. határjelzési ügyéből kifolyólag az 1894. évi XII. t.-c. 34. §-ának hiányos rendelkezésein, illetve a birósági gyakorlaton változtatni, a következőkben válaszolok : Nem fér kétség ahhoz, hogy a közigazgatási hatóság abban a határozatban, amelyben az 1894: XII. t.-c. 34. §-ának 3. bekezdése alapján a határjel felállításának kérdésében határoz, egyúttal a közigazgatási eljárás költ ségeiről is rendelkezik, hogy továbbá ennek a határozatnak a költségviselésre vonatkozó része ellen sincs közigazgatási uton felebbezésnek helye, hanem a biróság dönti el azt is, hogy a közigazgatási eljárásban felmerült költségeket melyik félnek kell viselnie. A kérdés csak az, hogy a közigazgatási hatósági, közegeknek be kell-e várniok az ügy birósági jogerős elintézését vagy sem ? Azon általános jogszabálynál fogva, hogy az alapeljárásban jogerőre emelkedett határozat végrehajtását a törvényben megengedett ujabb eljárás igénybevétele rendszerint nem akasztja megf a közigazgatási hatóságoknak ez esetben nem kell az ügy birói elintézését bevárniok, hanem az eljárási költségeket az eljárást közigazgatási uton befejező jogerős véghatározat alapján közigazgatási uton behajthatja az abban marasztalt féltől, tekintet nélkül arra, hogy a biróság a perben melyik félnek a terhére fogja véglegesen kiróni e költségeket, mert az 1894. XII. törvénycikk 34. §-ának 5. bekezdése csak a határjelek felállítását függeszti fel a birói eljárás igénybevétele esetén, de az eljárási költségekre vonatkozó határozatra is szabályt nem létesít. A közigazgatási határozat ellen megengedett ezen birói eljárás ugyanis nem áll az előző közigazgatási eljárással a felebbvitel visonyában, s igy az, hogy e közigazgatási határozat ellen a birói ut nyitva áll, s hogy azt a fél igénybe veszi, nem akadályozza meg a közigazgatási határozat jogerőre emelkedését, mihez képest az 1901 : XX t.-c. 8. §-ának az a tilalma, mely szerint jogerőre nem emelkedett határozat — itt elő nem forduló kivételes eseteket nem tekintve — nenv hajtható végre, a szóban levő határozatra nem vonatkozik. Meg kell jegyeznem, hogy a biróság itéletéhen a kérdést illetőleg csakis arra szoritkozhatik, hogy a közigazgatási uton felmerült költségeket, mint a perrel okozott egyéb költségeket is a felek közül melyiknek kell végeredményben viselni, s hogy az a fél, akit költséggel a közigazgatási hatóság megterhelt, annak megtéritését ellenfelétől követelheti-e, vagy nem. Azt azonban hogy jár-e a közigazgatási hatóság kiküldöttjének napidij fuvar dij, s ha jár, mennyi jár, azt a biróság az 1896: IV. tcikk 1. §-ának tilalmánál fogva sem, de már csak azért sem döntheti el, mert a közigazgatási hatósági személyeknek a birói eljárásban való részvételét nem is lehetett konstruálni, mert azok, sem mint felek, sem mint a per segédszemélyei nem vehetnek részt a perben. Természetesnek kell tartanom azon fent jelzett körülményt is, hogy a birói Ítéletben megterhelt fél a közigazgatási eljárási költségek megtéritését csakis ellenfelétől követelheti, mert az sem a törvényhatóságtól, sem a hatósági közegektől vissza nem követelhető. A törvényhatóságtól nem, mert a vármegyei ügyviteli szabályzat 25. §-a értelmében a tisztviselő, s nem a törvényhatóság számítja fel a napidijat és uti költséget, a tisztviselőktől pedig nem követelhető az éppoly természetű, mint a fél mindazon költsége, melyet ügyében költ abban remén) ben, hogy az igénybe vett eljárás sikeres lesz; ha ez az eredmény elmarad; hiába költekezett, ha pedig bekövetkezik, a költséget nem attól követeli, akinek ő a költséget fizette: a bélyeget nem a kincstártól, a tandijat nem a tanítótól, az ügyvédi dijat nem az ügyvédtől, hanem csakis ellenfelétől, ki alaptalan fellépésével vagy védekezésével neki a költséget okozta. Az országos birói és ügyészi egyesület köszönete. A következő sorokat vettük. Tekintetes Szerkesztőség! Az országos birói és ügyészi egyesület már megalakulásának első időpontjában is örömmel tapasztalta azt a támogatást, amelyben a sajtó részesítette. Az a támogatás az egyesületre nagy fontossággal bir, mert úgyszólván egyedüli módja annak, hogy a nagy közönség is tájékozást szerezve az egyesület működéséről és felvilágosítást nyerve arról, hogy az országos birói és ügyészi egyesület nem a birói karnak egyoldalú érdekeinek istápolására, hanem oly nagy célok keresztülvitelére alakult, amelyek az egész magyar társadalomnak közös érdekei, az egyesület működését azzal a jóakarattal és jóindulattal kisérje és támogassa, amely nélkül minden törekvéseink meddőségre lennének kárhoztatva. Az országos birói és ügyészi egyesület feladata ugyan a birói és ügyészi kar szellemi és anyagi érdekeinek megóvása és előmozdítása is, de a mellett is ezzel kapcsolatban sokkal fontosabb az a törekvése, hogy a birói függetlenség, mint a nemzet alkotmányának egyik legerősebb biztositékának teljes kiépitését szorgalmazza és sürgesse és hogy az igazságszolgáltatás minél tokeletesebbé leendő fejlesztése által megerősítse a gazdasági fejlődés egyik létalapját is. Ilyen egyesületi törekvések mellett azt hisszük; közös érdek, hogy a nemzeti élet e fontos szerve tolott ugy anyagi mint szellemi tekintetben csorbítatlan erejű testület őrködjék. Amidőn az egyesület a sajtónak köszönetét •íífij? ? gl tám°galásáért, tisztelettel kéri, hogy a jövőbeni működését ugyanazzal a jóindulattal kisérni szíveskedjék. Budapest, 1908 május 18. Grecsdk Károly, az Orsz. bírói és ügyészi egyesület elnöke. NYOU&ÁM BUO/WEiTi*