A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 2. szám - A végrehajtási törvény novellája. 4. [r.]

12 A JOG Mindezeknek figyelembevételével e §. helyébe a következő szöveget ajánlanám: «Az 1881 :LX. t-c. 67. §-a helyébe.)) «Mezei gazdálkodással foglalkozók ellen vezetett végrehajtás esetében az az igavonó jószág és gazdasági eszköz, amely nem a vhajtást szenvedő által házilag művelt vagy műveltetett, de 12 kataszteri holdat meg nem haladó szántóföld műveléséhez szükséges, lefoglalható ugyan, de ha a vhajtást szenvedő azokat a gardálkodás folytatásához használni kivánja, azok az évnek március hó 15-től november hó 15-éig terjedő szakában rendelkezése alól el nem vonhatók és árverés alá nem bocsáthatók.)) A javaslat 15. §-hoz már igen figyelemreméltó megjegyzéseket tett Kacsán biró ur e lapok m. évi folyamának 270-ik lapján, amelyek közül csak azt az aggodalmat emelem ki, hogy a vhajtó dijai a becsérték által befolyásoltatván, vájjon megnyugvással bizható-e őrá a legtöbb esetben a becslés? Mivel azonban szakértő becsüs úgyis a legtöbb esetben nem kapható, vagy igen drágán, ezt az aggodalmat nem tartom valami igen fontosnak és olyannak, mely a vhajtást szenvedettet kárositó költségesitésre valami tág kaput nyitna. Ellenben azt teljesen helyeslem magam is, hogy gyökeres orvoslást csak a vhajtók államositása nyújtana, amikor nem lenne alkalmuk a magasra becslés által jövedelmüket növelni. No, de hát ez - - érthetlen okokból — még mindig pium desiderium! Ellenben e §. ellen nekem más oldalról vannak kifogásaim, részint stiláris, részint érdemleges szempontból. Stiláris kifogásom az, hogy a §. a «lefoglalt» szót nem helyesen alkalmazza, mert az ingók lefoglaltakká csak akkor válnak, mikor a vhajtó az összeirt ingókat lefoglaitaknak jelenti ki, amit pedig a becslésnek meg kell előznie, tehát helyesen ((lefoglalandó)) ingókról lehet szó; ez észrevételem helyes voltán mit sem változtat, hogy az 1881 : LX. t.-c. 70. §-a is a lefoglalt szót használja. Érdemi kifogásom pedig a ama kifejezése ellen van : «Becsüst a kiküldött csak abban az esetben visz magával a helyszínére.)) A becsüsnek a kiküldött által a helyszínére kivi tele eddig csak a legnagyobb vhajtásoknál fordult elő s igen gyakran mégis visszaélésekre adott alkalmat; ha mármost a javaslat jövőre feljogosítja a vhajtót, hogy a becsüst székhelyéről minden egyes — általa elbírálandó esetben — a vhajtás színhelyére magával vigye, akkor ezzel a nadrágos proletariátus számára egy uj keresetforrást s a visszaéléseknek tág kaput nyit, mert hisz a vhajtó azt mondhatja, hogy ő az esetet olyannak vélte, amikor a becsléshez különös szakértelem kell s ez által a javaslat célja, a vhajtás olcsóbbá tétele egyenesen meghiúsul. Ugyanezért én az inkriminált passzus helyett csak annyit mondanék: «Becsüst a kiküldött csak akkor alkalmaz» s elhagynám azt is, mint feleslegest és magában értetődőt, hogy «és ez csak akkor teljesiti a-becslést.)) A javaslat 16. §-ának átolvasása után alig lesz ember, aki tudni fogja, hogy mi is tehát a vh. törv. 102. §-ának a rendelkezése; miért is helyesebbnek tartanám a 102. £-nak uj szöveggel való helyettesítését, amelynél figyelembe veendőnek tartanám ugy a Káplány Géza ur által a ((Telekkönyv)) 1907. évi folyamának 289. lapján, valamint az általam alább mondottakat. Nem birom ugyanis véges elmémmel belátni, hogy miért volna a vhajtást szenvedett nevének az árverési hirdetményben való közzététele reá nézve «sok esetben hátrányos» és miért lenne ez hátrányos az ingó vhajtásnál s az ingatlan vhajtásnál pedig nem? Azt azonban igenis látom, hogy a javaslat ezen intézkedésének törvénynyé válta esetén a bizt. vhajtás elrendelése céljából nem lehet többé az árverési hirdetményt a veszély igazolására felhasználni, mert nem fog abból kitűnni, hogy az árveréssel megtámadott egyén ugyanaz, mint aki ellen bizt. vhajtást akarnak kérni; már pedig az árv. hirdetmény beszerzése könnyebb is, olcsóbb is, mint a vhajtási jkönyv másolatáé; miért zárjuk el tehát a hitelezőt e könnyebb és olcsóbb módtól csak álhumanizmusból; mert ez az intézkedése a javaslatnak ismét méltó mákvirága annak az álhumanizmusnak, amely a gonosztevők számára mintaszerű palotákat épit börtönül, de a becsületes betegek számára kellő számú gyógyintézetről, az ártatlan gyermekek számára kellő számú lelenc- és árvaházról nem gondoskodik! Szerintem tehát a javaslat 16. §-ának igy kellene hangzania: «A 1881: LX. t.-c. 102. §-a helyébe:» «A lefoglalt ingóságok rendszerint birói árverés utján adatnak el.» «Az árverés határnapját a kiküldött, hivatalból foganatosítandó végrehajtások esetében jelentkezés nélkül, ellenkező esetben pedig a végrehajtatónak vagy végrehajtást szenvedőnek szóbeli vagy Írásbeli jelentkezésére tűzi ki és erről hirdetményt bocsát ki.» «A hirdetményben a végrehajtató és végrehajtást szenvedő neve, a végrehajtást és kiküldetést rendelő végzés száma, a követelés összege, az árverés helye, napja és órája, az árverezendő ingóságok általános megjelölése és becsértéke teendő ki. Nagyobb értékű és rendkívüli minőségű tárgyak a hirdetményben külön felemlitendők.)) «A hirdetmény a bíróságnál kifüggesztetik, a szokásos kihirdetés és kifüggesztés végett azon község elöljáróságának, ahol az árverés foganatosítandó, megküldetik, a végrehajtatónak, a végrehajtást szenvedőnek, a 72. §. esetében pedig a bérbeadónak is kézbesittetik. Ha több foglaltató van, az árverési hirdetményt csak azoknak kell kézbesíteni, akik követelésük megszűntét be nem jelentették, akikre nézve a végrehajtást szenvedő a követelés megszűntét postai feladó vevénynyel. vagy más okirattal nem igazolta, vagy ha a nem hivatalból foganatosítandó végrehajtásnál a foglalástól számítva egy év még el nem telt.)) «Ha az árverezendő ingóságok becsértéke 600 K.-t meghalad, az árverési hirdetmény lényeges tartalma a magyar nyelven megjelenő helyi lapba, ilyennek nemlétében a legközelebbi helyen magyar nyelven megjelenő lapba egyszer beiktatandó. Budapesten az árverési hirdetmény lényeges tartalma a hivatalos lapban tétetik közzé.» ((Tekintet nélkül az elárverezendő ingóságok becsértékére, mindenik érdekelt félnek jogában áll saját költségére az árverési hirdetménynek, az általa kijelölendő lapok utján, esetleg többszörös kihirdetését is eszközölni. E végből a kiküldött a jelentkező félnek az árverési hirdetmény egy példányát kiadni köteles. Az ilyen hirdetménynek késedelmes vagy hibás közzététele az árverés hatályára befolyással nincs.» A javaslat 17. §-ánál a vh. törv. 86—88. §-aira való hivatkozást és a ((foglaltatok és felülfoglaltatók» szavakat elhagynám, mert az előbbi felesleges, az utóbbiak pedig — egyértelműek lévén a végrehajtatóval, - pleonazmus. A 18. §-hoz teljesen osztom Káplány Géza urnák a ((Telekkönyv)) m. é. évfolyamának 289. lapján tett megjegyzéseit s mivel e §. a vh. törv. 147. §-án mélyreható változtatást tesz, hivatkozást is tartalmaz, az a kitétele pedig: «el nem fog adatni,» jól magyarul igy lenne: «nem fog eladatni,)) a jav. 18. §-a helyébe a következő szövegezést ajánlanám : «Az 1881 :LX. t.-c. 147. §-a helyébe:)) «Az árverés elrendelése esetében a kibocsátandó hirdetménynek a következőket kell tartalmaznia: a) az elárverezendő ingatlannak a törvényszéki terület, község, telekkönyvi és helyrajzi szám, mivelési ág és térfogat szerinti pontos megjelölését; b) a végrehajtató és végrehajtást szenvedő megnevezését s azon tőkekövetelésnek összeg szerinti megjelölését, melynek behajtására a kielégítési végrehajtás irányozva van ; c) a megállapított kikiáltási árt; d) az árverés helyét, és idejét, az utóbbit a naptár szerinti nap és óra megjelölésével;