A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 20. szám - A turpis causa és a naturalis obligatio a magánjogi birói gyakorlatban. 3. [r.]

A JOG 163 hogy az elitélt, háromszázhatvanöt siklussal") mindig megválthatta a büntetést. Az cgypto7niaknal nemcsak a gyilkosságot, hanem annak a meg nem akadályozását is halállal büntették. Az atya- és a gyermekgyilkost három nap és három éjjel áldozatához kötözték s a negyedik napon végezték ki.7) A szentelt állat megölését is halállal büntették Egyptomban. Mi indokolta e büntetést, az-e, hogy a szentelt állatot az istenség tulajdonának tekintették, vagy pedig hogy abban emberi lelket gyanítottak s igy az ily állat megölését a tulajdon, vagy pedig az élet ellen irányuló bűncselekménynek tekintették-e: bajosan lehetne eldönteni. Az ind jog a hitvestárs, szülő, gyermek és a brahmin meggyilkolását halállal büntette. A héber jogban már haladást találunk: a gyilkosság és az emberölés fogalma precizirozását. A közönséges gyilkosság büntetése: a halál volt. Ezenkivül ismerték a véletlenségből, tévedésből és tudatlanságból elkövetett emberölést is. A két előbbi miatt nem volt helye a táliónak s a tettes ily esetben más városba mehetett, az utóbbi esetben pedig a tettes nem élhetett az asyl-joggal. A görög jogban a gyilkosság tényálladékát a szándékosság, a jogos ok hiánya és áldozatnak attikai állampolgársága képezte. Ezenkivül a gyilkosságnak még két nemét különböztette meg a görög jog : az orgyilkosságot, vagyis midőn valaki csellel, vagy ravaszság utján másnak az élete ellen tört, még ha nem sikerült is a cselekmény véghezvitele és a mérgezést. A gyilkost kizárták a köz- és magánélet minden fázisából s ha önként nem ment száműzetésbe, halállal lakolt. De ismerte már a görög büntetőjog a véletlenségből, vagy gondatlanságból okozott emberölés fogalmát is. Ezen bűncselekményt száműzetéssel büntették s a tettes csak akkor térhetett vissza hazájába ha azt neki az áldozat valamelyik rokona megengedte. (Folyt, köv.) A turpis causa és a naturális obligatio a magánjogi birói gyakorlatban. Irta JACOBI BÉLA dr. budapesti ügyvéd. (Folytatás.)*) Miután a fentiekben a turpis causán alapuló kötelmeknek mint a természeti kötelmeknek egymással történt szembeállítása után kimutattuk, hogy azok mennyiben egyeznek s mennyiben különböznek egymástól: áttérünk az emiitett kötelmekre vonatkozó magyar birói gyakorlat ismertetésére. Az egyes jogesetek birói eldöntését vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy e téren állandó törvénykezési gyakorlat nem fejlődött ki. Ezen okból igyekezni fogunk ugy a turpis causán alapuló, mint a természeti kötelmekre vonatkozó egyes jellemző példák csoportosítása mellett az ellentétes döntések szembeállításával a követendő gyakorlatot megvilágítani. Ellentétes döntést provokált p. o. az a kérdés, hogy vájjon a magáninditványra üldözendő bűncselekmény miatt tett feljelentés visszavonása fejében dij kikötése tiltott jogügyletet képez-e ? Az egyik esetben az volt a tényállás, hogy az alperes a büntető bíróság előtt kötelezte magát arra, hogy a kereseti összeget felperesnek megfizeti, ha felperes az ellene rágalmazás vétsége iránt indított bűnvádi panaszát visszavonja, mi meg is történvén, a büntető eljárás megszüntettetett. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla e tényállás alapján 1,896. G. 37. sz. a. hozott ítéletében' kimondotta, hogy tiltott jogügyletnek nem tekinthető az a szerződés, mely szerint a 9) ((Háromszázhatvan siklussal, mert az évnek is ennyi napja s a testnek is ennyi része van.» L. Kos Melichár törvénykönyvét. ') Diód oro s, I. 77. *) Előző közlemény a 9. számban. magáninditványra üldözendő bűncselekmény miatt vádlott a büntető bíróság előtt arra kötelezi magét, hogy a magánvád visszavonása esetén a magánvádlónak bizonyos összeget fizet. A büntető eljárás alatt állás a kényszert, helyesebben alapos félelmet nem állapit meg. (Op. tkv. 1,384. 870 §.) A kir. ítélőtábla ítéletét igy indokolta : «Igaz ugyan, hogy a büntető bíróság előtt elvállalt magánjogi kötelezettség jelen esetben birói egyezség joghatályával nem bír, sőt a jegyzőkönyvbe felvett nyilatkozatok birói egyezség jellegével sem bírnak, de azért a felebbezési bíróság a fennálló jogszabályokat nem sértette meg azáltal, hogy a büntető bíróság előtt felek között létrejött e megállapodás alapján alperes kötelezettségét megállapította, mert a tényállás szerint alperes arra kötelezte magát, hogy a követelt összeget felperes panaszának visszavonása esetén megfizeti s felperes a panaszt visszavonta, s ezáltal pedig oly szóbeli egyezség jött létre peres felek között, amely alperes kötelezettségét megállapítja. A kényszerre, helyesebben alapos félelemre, mely a szerződést hatályon kívül helyezné, mind a felebbezési bíróság tényállása, mind a felülvizsgálati kérelem szerint alperes azon alapon hivatkozik, mert a panasz fenntartása esetében a bűnvádi eljárás következményei fenyegették, e körülmény azonban az optkv. 870. §-ában jelzett kényszert sem állapítja meg, mivel a kényszernek igazságtalannak is kell lennie, a felebbezési ítéletben kifejtett tényállás szerint pedig alperes erre irányuló tényeket nem hozott fel. Végül az optkv- 1,384. §-ának értelmezése által sem sértett meg a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt, mert e törvény szerint a magánjogi igények felett büntető ügyben joghatálylyal lehet szerződni, sőt ha a büntető eljárás csupán a felek kívánságától függ, a vizsgálat és büntetés elhárítása is egyezség tárgyát képezi, a rágalmazás vétsége pedig azok közé tartozik, amelyek csak a fél indítványára üldözendők. Tiltott jogügylete tehát a keresetben foglalt jogügylet nem képez. (Térfí II.) A kassai kir. ítélőtábla analóg jogesetben 1,895. G. 52. sz. a. hozott ítéletében kimondotta: «nincs anyagi jogszabály, mely tiltaná azt, hogy a jogügyletben részt nem vett harmadik személy javára visszteherrel nem járó, a törvényekbe s az erkölcsi fogalmakba nem ütköző jogok kiköttessenek, illetve amely útjába állana annak, hogy a kikötött jogot e kikötést tevő saját nevében a jogosított harmadik javára per utján ne érvényesithetné. Nincs tehát jogszabálysértés abban, hogy a bíróság a kereseti jogot a templom javára kikötött összeg tekintetében megállapította s az összeget a felperes kezéhez fizetendőnek mondotta ki. Az a körülmény, hogy a felperes az alperes eilen emelt bűnügyi panasz visszavonásáért az alperestől, mint zsidó vallásutól a rom. kath. templom javára kötött ki bizonyos öszszeget, a követelést birói uton nem érvényesithetővé nem teszi, mert a felperes e kikötést nem saját anyagi előnyére, hanem jótékony közcélra tette, s mert az erkölcsi fogalmakba nem ütközik az, ha bizonyos vallásos célra más vallású egyén áldoz.» [Térfi II. kötet.) A fenti határozatokkal ellenkező jogi álláspontot foglalt el a pécsi kir. ítélőtábla 1897. G. 71. sz. alatt hozott ítéletében, kimondván abban, hogy olyan jogügylet, melyben a felek a sértett felet megillető bűnvádi indítványozási jogot tevén egyezkedés tárgyává, s az egyik fél arra kötelezi magát, hogy ha a másik fél ellene a bűnvádi eljárás megindítását nem indítványozná, annak bizonyos összeget fizet, a jó erkölcsökkel ellenkezik és az állam jogi védelmében nem részesül. (Térfi II. kötet.) Az előadott esetekből kifolyóan láttuk, hogy a biróságok néha tilos jogügyletnek, néha pedig megengedett érvényes kötelemnek minősítették a felek közötti azt az egyezkedést, amidőn inditványi bűncselekmény esetében az indítvány megtételét vagy a megtett indítvány visszavonását tették egyezkedés tárgyává. Nézetünk szerint az ilyen esetekben nem állapítandó meg