A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 20. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 1. [r.]

164 A JOG a turpis causa: mert amidőn a törvényhozás egynémely bűncselekménynek bűnvádi eljárás alá vonását csupán a sértett tél indítványozásától tette függővé, abból a felfogásból indult ki, hogy ily esetben a sértett felet megillető elégtétel meg­adásának s ennélfogva az állam büntető beavatkozásának csak akkor van helye, amidőn a sértett fél az őt megillető jog­rendet megsértettnek panaszolja Amig egyrészt tehát ily esetekben kriminális szempontból a főbenjáró cselekmény ki van zárva, addig másrészt az ily bűncselekmények folytán megsértett jogrend és a sértett félen esett sérelem nem lehet olyan mélyreható, amelynek orvos­lása magánjogi uton elősegithető és elérhető nem lenne. Az ily esetek jobbára olyanok, amidőn a kártalanitás a sértett fél megelégedésére civilis uton igazságosabban dönthető el és éppen ezért nézetünk szerint nem kellene akadályt görditeni minden egyes esetben a felek közötti szabad egyezkedés meg­gátlására: mert utóvégre a sértettnek adandó kárpótlás és a sértő által felajánlott elégtétel — mint minden más vitás kér­désben — consensualis megállapodásban igazságosabb eldön­tést nyerhet. De álláspontunk mellett nyomós érvül állithat­juk oda azt is, hogy lehetőleg nem kell gátat vetni a szabad akarat megnyilvánulásának az olyan esetekben, amidőn az állam részéről a jogrendet helyreállító beavatkozásnak ex ofío parancsolólag helye nincs. Ezt az álláspontot foglalja el az osztrák polgári törvény­könyv is, az 1,384. §-ban kimondván, hogy: ((Törvényszegé­sek iránt tett egyezségek csak a magánelégtételre nézve ér­vényesek, ezáltal a törvényszerű vizsgálat és büntetés csak akkor hárittathatik el, ha a kihágások olynemüek, hogy a hatóság csupán a felek kívánságára hivatalos eljárásra van utasitva.» Lássuk a turpis causa jelenségeit egy másik esetben. A felsőbíróságok számos esetben kimondották, hogy a házasságon kivüli együttélésért a nő részére kikötött díjazás érvénytelen és bíróság előtt nem követelhető, mert ezen vi­szony nyilván az erkölcsi fogalmakba ütközvén, bíróság előtt érvényesíthető követelés jogalapjául nem szolgálhat. Sőt a bí­róságok odáig mentek, hogy a turpis causát nemcsak ott álla­pították meg, hol nős férfi és nő között köttetett házasságon kivüli együttélés iránt szerződés, hanem kimondották ezt szám­talanszor olyan esetben is, ahol különben házasságban nem lévők között történt ilyen viszony tekintetében díjazásra vonat­kozólag megállapodás. (Kúria 5,749/91, 5,665/1891. sz.) Ezt a joggyakorlatot követi a Kúria a legújabb időben is, de régebben a dolog, erkölcsi oldalától eltekintve, a bíróság az esetet az anyagi igazság szempontjából is vizsgálta és ennek folyományaként volt reá eset, hogy az ilyen követelést meg­ítélte, és pedig abból indulván ki, hogy az önként elvállalt ilynemű kötelezettségnek előzetes megállapodás alapján történt elvállalása olyan kötelezettséget képez, mely csupán az er­kölcsi szabályok megsértésével volna megtagadható és külö­nösen tette ezt abból az indokból, mert nem akarta a már elkö­vetett elkölcstelenséget egy ujabb erkölcstelenséggel vagyis a ki­kötött jutalom megtagadásával sanctionálni. így határozott a legfőbb ítélőszék 1889/1880. sz. a. hozott ítéletében, valamint kimondotta a budapesti kir. ítélő­tábla 1896. I. g. 23. sz. ítéletében, hogy : «nem ütközik a jó erkölcsökbe az a kereset, amely a házasságon kivüli nemi viszonyból a nőre származó kárpótlás megtérítése címén igért összegre irányul)). A tényállás röviden az, hogy a felperes leánya s az alpe­res között éveken át házasságon kívül nemi viszony állott fenn. Ennek az alperes véget szakítván, arra kötelezte magát, hogy a felperes leányának a viszony megszűnéséből eredő hátrányos következményekénti kárpótlás céljából végkielégítésül kisebb részletekben 5,000 frtot fizet. A kir. tábla azzal indokolta határozatát, hogy a felek közötti megegyezés nem a felek között korábban fennállott viszony folytatására vagy előmozdítására, hanem ellenkezőleg a viszony megszüntetésére és arra irányult, hogy a felperes kis­korú leányának kárpótlás nyujtassék a korábban folytatott, de már végleg megszüntetett házasságon kivüli viszonyból eredő hátrányos következményekért. Ily megállapodás pedig a köz­erkölcsökbe ütközőnek nem tekinthető. [Térfi I. kötet.) A házasságon kivüli együttélésből származó ilyen követe­léseket a bíróságok az ujabbi időben az erkölcsi követelésbe ütközőnek találván, soha meg nem ítélték kimondván, hogy a házasságon kivüli együttélésből bíróság előtt érvényesíthető követelés nem származik. (Budapesti kir. ítélőtábla 1897. I. G. 132. sz. Térfi II. kötet.) Hogy ezt a kérdést a házassági közvetítési díj tekinteté­ben kifejlődött birói gyakorlattal vessük össze, megemlítjük, hogy ezt a kérdést éppen ellentétben az előbbivel, enyhébb erkölcsi szigorral kezelik a bíróságok, mert míg a régi birói gyakorlatban nem találunk példát arra, hogy ilyen viszony közvetítéséért, dijat megítélt volna, addig az ujabbi időkben változván a joggyakorlat, a Kúria ezt több esetben megíté­lendőnek találta. A korábbi gyakorlatban a bíróságok azzal az indokolással, hogy: «a házasság erkölcsi és társadalmi jelle­génél fogva közvetítés tárgyául s igy közvetítésre vonatkozó kereset alapjául nem szolgálhat)), a kereseteket elutasították. (Vége köv.) \A békebiróság intézménye Angliában. írta REICH PÉTER KORNÉL, budapesti törvényszéki alapítványi joggyakornok. Az alkotmányos országok életképes intézményei túlnyomó részben Angliában keletkeztek. Ott a talaj szilárdságot nyújt arra, hogy egy intézmény beválva, megerősödjék. Szigetország lévén, nehezebben befolyásolható s ez az elkülönülés okozza, hogy Angliában évszázadok alatt az alkotmány a bevett szo­kások alapján a mai formájában jegecesedett ki. Anglia a szokásjog hazája, nem kodifikálnak törvényt, s a nemzeti kor­mányok biztosítják azt, hogy az eddigi jogszokás megmarad­jon. Anglia intézményeit az egyes nemzetek a nemzeti indivi­dualismushoz alakítva elfogadják, de arra a tökélyre nem fognak soha sem jutni. Anglia egyik legrégibb intézménye a béke­birói intézmény. Ezt Franciaország még csak 1790. augustus 4-iki törvénynyel honosítja meg, de a juge de paix soha sem tudta, s nem is fogia soha sem betölteni a y'ustzces of the Peacea szerepét. A nép egyénisége jobban simul ehhez Ang­liában. A német iSühneverfahremt még a francia békebirói intézményt sem közelíti meg, szervezete attól is elüt. Nálunk az 1877. évi XXII. t.-c. honosítja meg, mely az ango1 intéz­mény hatásköréhez mérten alig jöhet számba. Nálunk a béke­birói intézmény fejlődni fog, mert a talaj megvan ahhoz, kon­stitutiónk is közös vonású Angliáéval, de sajnos, kevés súlyt helyeznek arra. Az angolszász időkben, ahol a nép az elsőrangú szerepet vitte, a <i.népbékéH a gan-okban az üldözéssel és bosszuállással, később a megelőzés- és elrettentéssel biztosították. Amikor az ealdormanek közül a Woden nemzetiségbeliek ragadták maguk­hoz az uralmat, s amikor már az első ealdormen-t, a királyt elismerik, már nem beszélnek «népbékéről», hanem ((király­békéről)).1) Az angolszászok jogéletéről alig van több három-négy feljegyzésnél. A legrégibb Aethelbert idejére nyúlik vissza^) 596—607. közötti időre esik, mely összesen kilencven sorból áll. Annyi bizonyos, hogy ez nem tartalmazhatta Kent vala­mennyi jogát. A büntetések nagyrésze pénzbüntetés. A legtöbb adat Hother és Codrik kent királyok ideiéből való, akik az ítéleteket személyesen hirdetik ki3); a törvényt a witenagemoton a canterbury-i érsek és Rochester püspöke jelenlétében hozzák. Kent és Wessex törvényeit töredékben ismerjük s a többi J) Kemble: Cod. dipl. aevi Saxoni (London 1839. VI. v.). 2) Beda : Hist. eccles.II. 3) Ed. Winkelmann: Gesch. dcr Angelsachsen. Berlin 1883. 81. p. Reinhold Schmid: Die Gesetze der Angelsachsen. Leipzig 1858.

Next

/
Oldalképek
Tartalom