A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 2. szám - A végrehajtási törvény novellája. 4. [r.]

A JOG 11 A végrehajtási törvény novellája. Irta FÉNYES VINCE, zilahi tszdki hiró. >' IV.*) A 9. §-nál az 1. bekezdésben a hivatkozás a javaslat rendszere szerint elkerülhetetlen és az alkalmazást igen megnehezíti, sőt azzal a veszélylyel is fenyeget, hogy a törvényt alkalmazó biró — hisz az ember gyarló — az illető §§-nál nem látván semmi tilalmat — a törvényellenes megállapodást a vhajtás elrendelésénél figyelembe veszi, amiből esetleg bonyodalmak, de mindenesetre blamage származhatik, aminek elkerülése végett célszerűbbnek tartanám, ha a javaslat ő. (törvény 54.), 6. (törv. 55.), a törv. 56., a javaslat 7., S. s a törvény 59. §-ai végére mindenütt oda tétetnék: «Az eltérő egyezmény vagy a vhajtást szenvedő lemondása a kedvezményről hatálytalan.)) 0 Ennek figyelembevételével aztán az 1881. LX. t.-c. 60. §-a helyére csak a javaslat 9. §-ának 2., 3., 4. bekezdése lépne. A 10. §-nál mindenekelőtt arra a sajtóhibára és magyartalanságra mutatok rá, hogy «gőzhajózásvállalatok» helyett «gőzhajózási vállalatok»-nak kellene lenni, az «5. §-ában» helyett pedig «5. §-ban» lenne jól magyarul. Megfontolandónak tartanám azonkivül ennél a §-nál, hogy vájjon nem helyes-e Káplány Géza urnák a ((Telekkönyv» m. é 289. lapján tett az a megjegyzése, hogy a köz- és magánhivatalnok megélhetési feltételei közt különbség nem lévén, a lefoglalhatlan összeg itt is 2,000 K.-ban lenne megállapítandó. E §. utolsó bekezdésének szövege helyett a következő szövc gezést ajánlanám : «Az ezen §. intézkedéseitől eltérő egyezmény, vagy a vhajtást szenvedő lemondása hatálytalan. A végrehajtás kiterjed a később változott fizetésre, vagy nyugdíjra is ugy, hogy a fizetésnek foglalás alá vont része az ujabb járandóság menynyiségéhez képest változik Ha a járandóság a foglalásmentes összegre vagy ez alá száll, akkor a végrehajtás hatálya szünetel és ismét feléled, ha a járandóság a foglalásmentes összeget ismét túlhaladja.)) «Ot évi szünetelés után, vagy ha a végrehajtást szenvedett más társulat, vállalat, vagy munkaadó szolgálatába lép, a vhajtás hatályát veszti.» A 11. §-h*oz csak az a szerény megjegyzésem van, hogy nem tartom igazságosnak azt, hogy a napidíjas és napszámos a javaslat szerint előnyösebb helyzetbe" jut, mint a nyugdíjas köztisztviselő; akinek igényei és kötelességei mégis csak mások. Nevezetesen a napidijasok és napszámosok vhajtásmentes napidija a javaslat szerint 4 K., mig a nyugdíjazott köztisztviselőnek vhajtásmentes járandóságából egy napra csak 3 K. 12 f. esik. Tehát vagy a nyugdíjas köztisztviselőkre is emelje fel a javaslat a vhajtásmentes összeget a napi 4 K.-nak megfelelően, vagy a napidijasoknak is csak 3 K.-t mentesítsen, ami már azért is elég lenne, mert ez utóbbiaknál azt látjuk a gyakoi lati életben, hogy a megélhetésük könnyítésére tett minden intézkedés eredménye csak az, hogy többet költenek 17a krajcáros cigarettára és italra s tőkét nem szereznek, hanem a jobb javadalmazást arra használják fel, hogy évente kevesebb napon át dolgozzanak 1 A 12. §-ra teljesen osztom Kocsán kollégámnak a Jog 1907. évi évfolyamának 328. lapján felhozott érveit, annyival is inkább, mert a javaslat indokolásában fölhozott az az érv, hogy a mellékjövedelmek korlátlan lefoglalhatása odavezetne: ahogy a vhajtást szenvedő abbahagyná azt a foglalkozást, amelynél a napdijakat keresi, mert a napdijakat nem ő közvetlenül, hanem hitelezője kapnia — teljesen erkölcstelen, mert tisztelem én azt az adóst, aki ebből a szempontból indul ki, s a becsületet teljesen félredobja; az ilyet nem kímélni, hanem megnyúzni kell! Aztán meg hány és hány ezer tisztviselő keres jórészt a hitelezőknek azért, mert többre teszi a becsületet, szótartást az *) Előző közlemény az 1. számban. anyagi jóllétnél és magasabb szempontok vezetik az ő becsületes magyar lelkét, mint a javaslatot, amely ezzel az intézkedésével a gazemberségnek nyújtana praemiumot. Ha mindezekhez még hozzávesszük a §-ban előforduló tömeges hivatkozást és azt, hogy lehet az egyénnek olyan jövedelme is, amely szabadon lefoglalható, a szakasz uj rendelj kezéssel és uj szövegezéssel való helyettesítését feltétlenül szükségesnek tartanok és pedig a következő alakban : «Ha a végrehajtást szenvedő többféle címen élvez olyan jövedelmet, amely részben vagy egészben foglalás alá nem vonható, ugy az e címekben élvezett összes jövedelmének 1,200 K.-t meghaladó részének fele vonható végrehajtás alá.» A 13. §-nál ismét nem tartom helyesnek a toldozást, hanem az 1881 : LX. t.-c. 64. §-ának teljesen uj — alább közlött — szöveggel való helyettesítését tartanám jobbnak. Valamint helyesnek tartanám e §-nál alkalmazni azt az elvet : «ubi eadem legis ratio, ibi eadem legis dispositio», t. i. az indokolásnak amaz érve, hogy a lefoglalhatóság által a tanulmányi és utazási segélyek elvesztenék céljukat, áll nemcsak a hatóság, hanem bárki által adományozott ilyen segélyekre is, és igy nem bír megállható alappal a javaslatnak «hatóság által adományozott)) kifejezése. Ez tehát kihagyandó volna. Másoldalról azonban a teljesen korlátlan lefoglalhatlanság ebben az esetben jogtalanságot is foglal magában a hitelezők bizonyos kategóriájával szemben. Ugyanis az ebben a §-ban emiitett egyének bizonyos fokig biztos és állandó jövedelemmel bírván,"^ hitelt is fognak élvezni; mármost az a hitelezőt, aki ellátást, életszükségleti cikkeket, a tanulmányozáshoz szükséges könyveket, szereket, eszközöket hitelezett az illetőnek, igazságtalanság lenne elzárni attól, hogy ezek értékeért a vhajtást szenvedettnek e §-ban emiitett jövedelmét vhajtás alá vonhassa. Ezek figyelembevételével tehát következő szöveget ajánlanám : «Az 1881 :LX. t.-c. 64. §-a helyébe.* «A közpénztárakból vagy szegény- és alapítványi pénzalapból fizetendő kegydij és olyan jótékonysági és alamizsnapénzek, amelyek özvegyeknek és árváknak és általában szűkölködőknek társulatok, intézetek, alapítványok vagy egyesek által nyújtatnak, inségkölcsönök, ösztöndijak, tanulmányi és utazási segélyek csak a kedvezményezettnek hitelezett életszükségleti cikkek, a tanulmányhoz vagy utazáshoz szükséges könyvek, szerek és eszközök értékeért vonhatók vhajtás alá.» A 14. §-hoz mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy e §. bevezető soraiban stiláris hiba van, mert helyes magyarsággal azt kellene mondania: «az az igavonó jószág . . . amely nem esik» stb.; ezenkívül a hivatkozást itt is mellőzendőnek vélném. A dolog érdemére nézve némileg indokolatlannak tartom az ezen §-ban foglalt kedvezmény korlátlanságát, mert a nagybirtokosoknak arra semmi szükségük, de mivel a §. rendelkezése általában összhangban áll hazánk agrárállam jellegével, ettől az aggodalomtól eltekinthetni vélek. Ellenben alapos kifogást vélek tehetni e §. hézagos rendelkezése ellen. A hézagot pedig abban látom, hogy a szakasz egyszerűen csak azt jelenti ki: «az ingavonó jószágot illetőleg a kellő élelmezésről is gondoskodik)), de azt nem mondja meg, hogy miben áll ez a kellő élelmezés? ki állapítja meg annak kellő vagy nem kellő voltát ? mi a garancia a kellő élelmezésre nézve ? a nem kellő élelmezésnek mi a jogi következménye? s ki határoz ezek felett? Mindezekre tekintettel, valamint tekintettel arra is, hogy a mezei gazdálkodással foglalkozóknak úgyis elsőrendű, mondhatnám létérdeke baromállományuk jó karban tartása; de tekintettel arra is, hogy a «kellő élelmezés» hiánya cimén a vhajtást szenvedett a hitelező folytonos zaklatásának és költségszaporításának - mert hisz a kellő vagy nemkellő élelmezés csakis a bíróság és a szakértő közbejöttével szemle utján lenne toties-quoties megállapítható — lenne kitéve : ezt az egész passzust a §-ból kihagyandónak vélném.