A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 20. szám - A végrehajtási zálogjog törléséről és átruházásáról

Huszonhetedik évfolyam. 20. szám. Budapest, 1908. május 17. Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kézíratok vissza nem adatnak. A JOG Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 4 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) * a • . ; . Fél « _ 8 « HETILAP 12 IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÖ1, ÜGYÉSZIES KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. £gégz é 16 € Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési pénzek tiWvédek- legcélszerűbben bérmentesen Megjelen minden vasárnap. postautalványnyal / küldendők. TARTALOM : A végrehajtási zálogjog törlése és átruházása. Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — A gyilkosság és emberölés. Irta T h ó t László dr. budapesti kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. — A turpis causa és a naturális obligatio a magángjogi birói gyakorlatban. Irta J a c o b i Béla dr., budapesti ügyvéd. — A békebiróság intézménye Angliában. Irta R ei c h Péter Kornél, Budapest. — Belföld (Az igazságügyi bizottság ülése.) — Külföld (Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A végrehajtási zálogjog törléséről és átruházásáról. Irta HAMAR GYULA, szakolcai járásbiró. Végrehajtások folyamán gyakran tapasztaljuk, hogy a végrehajtató nem éri be azzal, hogy a végrehajtást szenvedőnek minden ingóját, — melyekből követelése bő fedezetet talál — összeiratja, hanem megtámadja annak ingatlanát is. Ezen sok esetben fölösleges munkatöbblet okozásakor a végrehajtató képviselője azzal szokott mentegetőzni, hogy ő előre nem tudja, hogy az ingók mily áron fognak elkelni, azért fele érdekében mindent meg kell tennie, hogy az pénzéhez jusson. A szorongatott végrehajtást szenvedő nagyobbrészt fizet is, de a további lépésekkel senki sem törődik. A végrehajtást szenvedőnek sok kiadása mellett eszébe sem jut, hogy ingatlanait a végrehajtási zálogjogtól megtisztitsa, mert hiszen amúgy is sok volt a költsége s a kitörlési kérvényt sem készitik ingyen. így aztán aut látjuk, hogy telekkönyveink hemzsegnek oly végrehajtási zálogjogoktól, melyek tényleg rég megszűntek. A betétszerkesztés folyamán gyakori, hogy a tulajdonos, ki olcsó módon tisztázhatja telekkönyvét, megjelenik a betétszerkesztő bizottság előtt s ott a végrehajtató törlési nyugtáját mutatja fel azzal a kéréssel, hogy a betétszerkesztő bizottság ezen megszűnt tételt az uj betétekben mellőzze. A betétszerkesztő bizottság legtöbb tagja az 1886 : XXIX. t.-c. 22. §-a alapján ezen kérelemnek helyt ad, s a végrehajtási zálogjogot az uj betétbe nem vezeti át. Erre a gyakorlatra nézve — melyet helyesnek ismerek el s melyet magam is követnék — akarok néhány felsőbirósági határozat ismertetésével néhány megjegyzést tenni. A végrehajtás folyamán az összes kényszeritő szabályok nyilván azért hozattak, hogy a végrehajtatónak megitélt követelése minden eshetőség számbavételével lehetőleg biztosittassék. Ha a végrehajtató ezekkel élni nem akar, hivatalból a bíróság a legszükségesebbeken kivül egyebet nem tesz. Senki sem botránkozik meg azon a nagyon is gyakori eseten, hogy a végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését kifizette, a végrehajtató nem adott be kérvényt a lefoglalt ingók zár alól való feloldása iránt s igy a bíróság azokat fel sem oldotta s mégis az ingók eladattak. Végrehajtást szenvedő azokkal szabadon rendelkezett s ugy bánt velük, mintha azok össze sem lettek volna irva. Nem akadna büntető bíró, ki ily esetben sikkasztás vétsége vagy büntette miatt büntetné a végrehajtást szenvedőt s a Btk. vonatkozó §-át csak azért alkalmazná a végrehajtást szenLapunk mai száma védőre, mert az ingókkal olyankor rendelkezett, mikor azok még a bíróság által fel nem oldattak. A végrehajtást foganatosító s a végrehajtást elrendelő biróságok közül — ha mindkettő nem esik egybe — bármelyik is feloldhatja az ingókat a zár alól, s bizonyára nem akadékoskodnék egyik sem, hogy az ingók zár alól való feloldása nem tartozik hozzá. E tekintetben ellentétes gyakorlatot nem is észlelünk. Nem igy abban a kérdésben, hogy a végrehajtási zálogjog törlése vagy átruházása iránt hová kell fordulni. Ismerünk II. bir. határozatot, melyben kimondja a tábla, hogy a végrehajtatónak kérelmére a telekkönyvi hatóság a végrehajtási zálogjogot nem törültetheti, mert ez csak a végrehajtást elrendelő bíróság megkeresése alapján rendelhető el. A végzés indokolása az, hogy csak a végrehajtást elrendelő bíróság tudhatja azt, hogy engedmény folytán nem történt-e a végrehajtató személyében oly változás, mely a végrehajtás megszüntetésének megtagadására okul szolgálna. Tudtommal ez a gyakorlat nem talál mindenütt követőkre, s van sok telekkönyvi hatóság, mely a végrehajtató vagy végrehajtást szenvedő — esetleg jogutódai — kérelmére a végrehajtató szabályszerű nyugtája és törlési engedélye alapján a végrehajtási zálogjogot törülteti. Mindkét gyakorlat — bár homlokegyenest ellenkeznek — indokolható. Indokolható az első a kir. tábla indokával, de indokolható a másik gyakorlat is a tkvi rtrts. 81. §-ával, mely nyilvánkönyvi jog törlésénél beéri a jogosított abbeli nyilatkozatával, hogy ő a kitörlésbe beleegyezik. Igaz, hogy a végrehajtás folyamán a végrehajtató személyében változás is történhetett, de ha történt, ezért az, kire ebből hátrány háromolhat, önmagára vessen. A telekkönyvi hatóság csak a telekkönyvben foglaltakat tarthatja szem előtt, s ha itt az engedmény nincs bevezetve, a végrehajtatót tarthatja csak a végrehajtási zálogjog feltétlen urának, ki azzal szabad tetszése szerint rendelkezhet s igy azt meg is szüntetheti. Ismerjük a szegedi kir. ítélőtábla XI. polg. sz. megállapodását, melyben a telekkönyvi rendtartás 128. és 129. §-aira való hivatkozással kimondja, hogy a telekkönyvi hatóság a végrehajtási zálogjogot nem irathatja át, de mert a közönséges zálogjog törlésére elegendő az egyszerű kérvény — a telekkönyvi hatósághoz beadott ily kérvény alapján a közönséges zálog átruházható. A szegedi kir. ítélőtáblának a kir. Kűria 7,233/903. sz. a. határozatában ellentmondott, mert a most hivatkozott határozatában (1. Márkus: Felsőbíróságaink elvi határozatai 25,885 sz.) kimondta, hogy a bekebelezett végrehajtási zálogjogra nézve a végrehajtási jog a zálogjoggal függ össze s ez telekkönyvileg el nem választható ugy, hogy az engedményest csak a zálogjog illesse. De kimondta a kir. Kűria e határozatában azt is, hogy a végrehajtási zálogjog engedményezése nem a telekkönyvi hatóságnál, hanem a végrehajtást elrendelő bíróságnál kérendő. Van a kir. Kúriának egy határozata, melyet szintén a fent idézett helyen 16,859. sz. a. találhatunk fel, melyben kimondja, hogy «az előterjesztett kérelem felett a határozathozatalra a pécsi tszék mint tkvi hatóság mondatik ki illeté12 oldalra terjed.